Ivan Patzaichin: Úgy beszéltek Wichmann Tamásról, mint egy félistenről. És tényleg olyan volt

Két hatalmas bajnok, két remek ember, két igazi barát: talán ezekkel a hívószavakkal lehetne „eladni” Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kivételes kapcsolatának történetét. A főhősök egyike most magára maradt, de a filmnek még nincs vége. A sporttörténelem egyik legdíjazottabb személyiségével, Vanjusával, azaz Ivan Patzaichinnal idéztük fel egy megismételhetetlen kor emlékeit.

Kólával issza a bort, és rengeteget dohányzik. Haját lófarokban hordja, akár egy sokadik fiatalságát élő rocksztár, ami egy hetvenedik évén túl lévő férfinál azért elég kockázatos vállalás. Ivan Patzaichin azonban kivételes gének hordozója lehet, amit nem csak tizenhat éves, egészen különleges kenus sportpályafutás igazol – 1968 és 1984 között csupán az 1976-os olimpiai esztendőben nem állhatott világverseny dobogójára –, hanem mai, erőt és időtlen energiát sugárzó kiállása is. Esetében négy olimpiai arany- és három ezüstérem, 22 világbajnoki cím és egy Európa-bajnoki győzelem – azért csak egy, mert 1969 után 28 esztendőn át nem rendeztek kontinensbajnokságot – tesz indokolttá mindenféle felsőfokot. Neve és személye azonban Wichmann Tamás február 12-i halála után vált újra sűrűn idézetté, a nagy ellenféltől és baráttól búcsúzó egyik mondata szinte aranymondásgyanús: „Általad nemcsak jobb sportoló lettem, hanem bölcsebb ember is.”

CSODAAUTÓ NYOMÁBAN, TANMESE LEWÉVEL

Wichmann Tamásról egyelőre csak könnyeivel küszködve képes szólni, és beszélgetésünk végén a lelkemre köti, hogy mindenképpen szóljak, ha kijelölik a temetés napját (március 3., 14.15 óra, Farkasréti temető, Makovecz-ravatalozó – a szerk.), bár biztosan hivatalosan is értesítik, teszi hozzá. Amikor legendás barátságuk „magyarázatáról” kérdezem, párhuzamos példával hozakodik elő.

„Nemcsak vele voltam jó viszonyban, hanem például Detlef Lewével is – mondja Ivan Patzaichin. – A müncheni olimpián szerzett egyéni aranyért, majd a páros ezüstjéért 1750 márkás prémiumot kaptam ott helyben, és elhatároztam, hogy autót vásárolok belőle. Akkoriban mifelénk az a hír tartotta magát, hogy arrafelé 300-400 márkáért már jó kocsit lehet venni. Megkérdeztem Detlefet, segítene-e a keresgélésben, aztán három napon át együtt jártuk München és a környező települések utcáit, autópiacait, de eredménytelenül. Fogalmam sem volt, milyen autót keresek, és nem is találtam meg. Mivel olimpiai bajnokként a hivatalos delegáció tagja voltam, indulnom kellett haza, ezért aztán amikor Lewe felajánlotta, hogy ha nála hagyom a pénzt, keres nekem megfelelő autót, egy pillanatig sem tépelődtem: az 50 márkás napidíjammal kiegészített összeget odaadtam. A csapattársaim finoman szólva lehülyéztek, búcsút inthetek a pénznek, ijesztgettek. Nekem azonban ez a veszély meg sem fordult a fejemben, azzal vágtam ki magam előttük, hogy akire Németország zászlóját bízzák egy olimpián, nem lehet tolvaj. Szűk két hét múltán hívott is Lewe, hogy fordulhatok vissza az autóért. Újdonsült olimpiai hős voltam, kiengedtek – persze nem egymagamban… –, s amikor odaértem, leesett az állam. Egy gyönyörű, ezüstszínű Ford Coupé várt piros bőrülésekkel, amire biztosan nem futotta az általam hagyott pénzből, de Detlef sohasem volt hajlandó elárulni, mennyiért vette. Nem is fogadott el soha egyetlen márkát sem pluszban. Én mindenesetre évekig Bukarest egyik legmenőbb autójával furikáztam.”

Wichmann-nal persze egészen más volt, siet hozzátenni. Amikor alig egy évvel a Duna-deltából való felbukkanása után máris a mexikói olimpiára készülhetett, a román válogatott régebbi tagjai már úgy beszéltek Tamásról, mint egy félistenről. „És tényleg olyan volt. De legalábbis mint egy filmsztár. Magas, jó kiállású, folyamatosan egy dalt dúdolt a bajsza alatt, minden jó nő láttán villant a szeme, miközben bennünket, újoncokat úgy kezelt, mint egy idősebb testvér. Pedig ő már Európa-bajnok volt, egy évvel korábban Duisburgban mindkét számban dobogóra állhatott. Akkora tekintélye volt a sportágban, hogy itthon soha senki nem tette szóvá, mire fel ez a nagy barátkozás. Engem meg általa egy idő után a teljes magyar válogatott egyfajta kedvencként kezelt, pedig alig tudtam megtanulni néhány magyar szót. És máig sem tudom például, miért szólítottak Doktornak.”

NÁDRENGETEG SUHANCA ÉS A TEKINTÉLYES SZTÁR

A jelentős mértékben lipovánok – vallási okból menekült óhitű oroszok leszármazottai – által lakott Duna-delta leghíresebb szülöttje, Ivan Patzaichin valóban a mexikói olimpia alkalmából szembesült azzal, hogy a delta kapujának számító Tulcea városán túl is van élet. Illetve előtte Bukarestben azért már megfordult nagyvárosban. Történt, hogy 1966 őszén hazalátogatott Serghei Covaliov és Vicol Calabiciov, a friss világbajnok kenuspáros ugyancsak a Mila 23 nevű faluból elszármazott tagjai. Vanjusa, ahogy a nagyszülők becézték Ivant, a falu egyetlen, a kultúrházban beüzemelt tévéjének képernyőjére ragadva szurkolt nekik, s amikor győztesként értek célba a kelet-berlini pályán, tudta: ő is azt akarja csinálni. Ha nekik sikerült, neki is fog. És amikor a nagyfiúk otthon voltak, nem szállt le róluk, amíg meg nem ígérték, hogy magukkal viszik. Alig olvadt el a jég, a nem egészen tizenhét éves Ivan Patzaichint 1967 tavasza már a snagovi tavon találta. Úgy búcsúzott az őt alig-alig elengedő családtagoktól, hogy nem egyszerűen sportolni megy, hanem bajnok akar lenni.

Pedig már volt némi veszítenivalója, hiszen élmunkás halász édesapja mellett segédhalászként 2050 lejes, abban az időben cseppet sem elhanyagolható fizetéssel rendelkező, önfenntartó fiatalember volt. Nem beszélve arról, hogy kezdetben leginkább azzal volt elfoglalva, hogy visszamásszon a kenuba. Csúfolták is rendesen: „Hozzatok egy magnót, ez nem evez, ez táncol…” Elviselte, ahogy azt is, hogy kezdetben kétszer is kizárták. Előbb verseny közben akaszkodott össze az egyik ellenféllel, aki evezővel próbálta visszahúzni a hajóját. A második affér kissé „sportszerűbben” hangzik: élete első nemzetközi fellépésén pályaelhagyásért kellett bűnhődnie, bár az ítélet jogosságát azóta is megkérdőjelezi.

Ez a deltai nádrengetegből alig előkerülő suhanc találkozott Wichmann Tamással. Elsősorban a tekintélyt sugárzó sztár ragadta meg, akinek volt szeme és lelke észrevenni a rajongó, ugyanakkor potenciális riválist jelentő újoncot. „A későbbiekben sohasem ért véget úgy verseny, hogy a befutót követően ne öleljük meg egymást, és ha lehetett, ne beszéljük meg gyorsan, milyen is volt a futam. Sokszor együtt ültünk a parton, néztük a többieket, és közben meséltünk egymásnak.” Hogy miként talál egymásra ennyire egy városi fiú és egy deltai halászivadék? „Nekem a Tamásban rejtező őserő volt valamiképpen ismerős, a lipovánjaim között találkoztam néhány hasonlóval. De az eltökéltsége, az őszintesége, a kedvessége ugyanúgy vonzott. Ő is szívesen hallgatta gyermekkorom történeteit, és amikor később eljött velem a deltába, több helyszínt látva is rákérdezett: itt történt az a bizonyos eset?”

BÉNÍTÓ LELKI BLOKKTÓL AZ UTOLSÓ ÉRINTÉSIG

Természetesen Wichmann szomorúan emlékezetes moszkvai olimpiája is szóba kerül. Ivan azt mondja, első látásra maga sem értette a történteket, aztán saját első olimpiája jutott eszébe. A mexikóvárosi Xochimilco-tavon száz méterrel a cél előtt fölényesen vezetett, és olyannyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy tizennyolc évének minden tapasztalatlanságával hirtelen hátrafordult, megbizonyosodni a dolgok állása felől. És akkor begörcsölt a dereka. Többé egyetlen merítést sem volt képes végrehajtani, csak arra tudott koncentrálni, nehogy felboruljon. Így csorgott be végül a hajója az olimpiai döntő hetedik helyén. Ölben emelték ki a kenuból, és vitték azonnal a gyúrószobába, ahol annyira helyrehozták, hogy az egy órával később a kettes hajóban már győztesként siklottak be Covaliovval – éppen Wichmann Tamás és Petrikovics Gyula párosát megelőzve.

Még „csereszabatosabb” emlékként tudta felidézni a nyolc évvel később történteket. Montrealba a szakág egyik klasszisaként, önbizalomtól duzzadva, mindent megnyerni akarva utazott. Királyfi leszek vagy koldus, búcsúzott a feleségétől. Pályafutása egyetlen olyan világversenye következett, amelyen dobogóra sem állhatott. „Egyes ezer méteren a szovjet versenyző mögött haladva adott pillanatban úgy éreztem, nem tudom megverni. Feladtam. Nem teljesen, célba értem, de már nem érdekelt az egész. A végén azonban kis híján megütött a guta, amikor azt láttam, a szovjet sem került dobogóra, sőt a lengyel is megelőzte. Montreal után abba akartam hagyni az egészet, fél éven át nem ültem hajóba, szerencsére azonban hagytam magam meggyőzni, és nyolc éven át már nem kaptam ki senkitől. Aztán a Los Angeles-i győzelmem után éreztem: most kell letenni a lapátot.”

A helyzet megtapasztalt tragikuma hasított belé, amikor látta Tamást feladni a versenyt Moszkvában. „Rettenetesen sajnáltam, hiszen annyira jó volt abban az évben. Két hónappal az olimpia előtt saját pályámon, Snagovban vert rám több mint négy másodpercet, el is könyveltem, az olimpián nem indulok egyesben, Tamást úgysem tudja megverni senki. Elmenekültem hát előle a két párosszámba. Így lett olimpiai bajnok egyéniben a bolgár Ljubomir Ljubenov… Természetesen utólag többször beszéltünk az esetről, a lelki blokkról, amely akkor megbénította Tamást, de egy ilyen titkot igazából csak eltemetni lehet, mintsem megfejteni.”

A Dinamo-sportolóként brigádtábornoki rangban lévő Patzaichin egy ideig edzősködött, a válogatott vezetőedzője is volt, tíz esztendeje aztán elköszönt a közegtől. Azt mondja, egyre szűkült a lehetőség, mind kevesebb fiatalból lehetett meríteni. „Ma a deltában a fiatalok nem az evezésben versenyeznek, hanem abban, kinek van erősebb motorral felszerelt csónakja. Aki evez, baleknak számít.” Otthagyta hát a versenysportot.

Főleg, hogy egyre inkább más kezdte érdekelni, leginkább a saját vérei, a lipovánok sorsa. A Patzaichin Egyesület ma a deltaiak életkörülményeinek javítását célozza, a ténylegesen természetvédő turizmus anyagi és tudati körülményeinek megteremtését. Nem könnyű, hiszen a Duna-delta is az azonnali haszonérzés, a vadkapitalizmus eszközévé vált, Ivannak még saját unokatestvérével is összetűzött, aki ügyfeleinek elrablásával vádolta meg a legendás sportembert. De Patzaichin életében mindössze egyszer fordult elő, hogy feladott valamit.

Hetvenedik születésnapja – 2019. november 26. – örökre emlékezetes marad. Nem a kerek évforduló miatt, hiszen mi az a hetven év, közbeeső állomás az ember életében. A tiszteletére tartott ünnepségen találkozott utoljára Wichmann Tamással, aki betegen is fontosnak tartotta, hogy jelen legyen barátja köszöntésén. Kettejük közös programjait egy ideje a Balassi Intézet–Bukaresti Magyar Intézet menedzseli, s bár Ivan tudta, hogy Tamás súlyos betegséggel küzd, csak utólag értesült arról, hogy búcsúzni érkezett. „Ott álltunk a színpadon, Tamás énekelte a What a Wonderful Day című dalt, és közben többször is megsimogatta a fejemet, a homlokomat. Már tudom, mit jelentett a simogatás: az utolsó érintést. Ne tekintsék egy öregember érzelgősségének, de azt hiszem, életem végéig érezni fogom azt a hatalmas tenyeret a homlokomon.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február 22-i lapszámában jelent meg.)

Forrás: nemzetisport.hu

 

 

 

.

 

Aggódik a sportága jövője miatt a kétszeres öttusa olimpiai bajnok dr. Török Ferenc

Hihetetlen, hogy sorozatos műtétei után is mennyit sportol „Róka”, a 85. felé közelítő veterán

Nem mondhatni, hogy a 80. és a 90. között járók életét éli Dr. Török Ferenc, a tokiói olimpián az egyéni versenyben, Mexikóban pedig a magyar válogatottal olimpiai bajnokságot nyert öttusázó, aki szövetségi kapitányként is fényes győzelmekkel dicsekedhetett. Az idő tájt, amikor Fábián László, Martinek János és Mizsér Attila is a pályafutása csúcsán járt. Sokan visszasírnák azokat a parádés és örökbecsű sikereket, főleg mostanában, amikor sokkal inkább az a kihívás, hogy egy vagy két öttusázónak sikerül-e kivívnia az olimpiai szereplés jogát. Ötvenhat évvel a tokiói győzelme után és alig néhány hónappal az újabb tokiói ötkarikás versenyek előtt aggodalmát kifejezve nyilatkozott az SzPress Hírszolgálatnak dr. Török Ferenc, az öttusa hírességek csarnokának, és a magyar halhatatlan sportolók egyesületének tagja. aki érdemérmet vehetett át a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.

Tudatlan szavazók

„Fejetlenséget és kapkodást tapasztalok a nemzetközi szövetség berkeiben, igazán aggódok az öttusa jövőjéért. Amikor még én voltam az egyik alelnök, egy ideig minden tanácsomat megfogadta Klaus Schormann, az UIPM német elnöke, de aztán másokra hallgatva, vagy a saját kútfejéből merítve letért a szerintem jó irányba vezető ősvényről. Egyre inkább követhetetlenek a fejlesztési programok, még nagyobb baj, hogy az Ázsiában és Afrikában toborzott tagszövetségek vezető képviselői közül jónéhánynak halványlila gőze sincs az öttusa lényegéről. Mérlegelés nélkül, sokszor tudatlanul mindent meg szavaznak, könnyűszerrel nyomják le a voksolásban hátrányba került józan és hozzáértő európai szakembereket. Ami pedig a hazai öttusát illeti, hiába papolok arról, hogy még mindig a vívótudás a siker kulcsa, a válogatottak felkészülésének súlypontját pedig a klubokból a központi edzőtáborokba kellene áthelyezni, mindez pusztába kiáltott szó marad” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a még aktív jogászember. Aki a hazai labdarúgásban is sokszor vállalt szerepet, például úgy, hogy az erőnléti hiányosságra próbálta felhívni a figyelmet. 

„Összetákolva” is naponta sportol

Kilenc évesen csillaghegyi kölyökfocistaként kóstolt bele a sportba, aztán az úszással és a vízilabdával ismerkedett meg, öttusapályafutását pedig a háromtusával alapozta meg. Mindig is szívós volt és rafinált, aligha véletlen, hogy versenyzőtársai a „Róka” becenevet adták neki. Sokan ma is így szólítják, vagy emlegetik.

„Élsportolóként a szerencse fiának tekinthettem magamat, mert a súlyos sérülések elkerültek – folytatta. – Ritkán billentem ki a nyeregből, sokáig engem tartottak az öttusasport egyik, ha nem a legjobb lovasának. Kemény fából faragtak, de vigyáztam is magamra, ez is közrejátszott abban, hogy három olimpiai és tíz világbajnoki érem került a gyűjteményembe. Jellemző rám, hogy az első nagy sérülésemet a visszavonulásom után szenvedtem el egy Budapest második osztályban szereplő labdarúgó csapat játékosaként. Műteni kellett az Achillesemet, és ez csak az én balszerencsés sorozatom kezdetét jelentette. Később a gerincembe négy csavar került, aztán tüdőrák gyanújával kerültem kórházba, majd egy újabb daganatos betegség okozott gondot, és az operációt akkor sem úsztam meg. Hetven sugárkezelés kellemetlenségeit éltem át, és mire összeszedtem magamat, újra elkezdtem fájlalni a derekamat. Dr. Veres Róbert idegsebész specialista barátom csak azért jött haza Szaúd-Arábiából, hogy „kipofozza” a gerincemet, modernebb csavarok beültetésével és egy négy és félórás sikeres műtéttel adja vissza nekem a mindennapi mozgás örömét. Mielőtt elfelejteném, Dr, Hangody László ortopéd sebész professzor úr neve is felkerült az egyre hosszabb kórlapomra, mert járni is alig tudtam, és annyira elhasználódott a térdem, hogy protézist kellett elhelyezni az ízületben. Ez hat éve történt, és dacára annak, hogy két rosszullét miatt vérhígítót kell szednem, élek és virulok, teniszezek, úszok, gyógytornára járok, kerékpározok vagy szobabiciklin tekerek, futok, vagy inkább csoszogok. Lassan becsukom a boltot az irodámban, de ügyefogyott ügyvédként még néhány régen húzódó peres ügyemet szeretném lezárni, amiben segítségemre van a mellettem immár 52 év óta kitartó titkárnőm.” – mondta befejezésül dr. Török Ferenc.

Szalay Péter

Forrás: SzPress Sporthírszolgálat

Wichmann Tamás: Azt kívánom, hogy láthassam a tokiói olimpiai döntőket

Wichmann Tamás a január 16-i Év sportolója gálán az MSÚSZ és a MOB életműdíját vehette át. Akkor már nem volt titok, a kilencszeres világbajnok kenus súlyos beteg, amit megosztott a nyilvánossággal is. A Nemzeti Sport a kórházban látogatta meg az ízig-vérig sportembert, aki egy viccet is elmondott. A Magyar lapát című film február 2-án, vasárnap 13.20-kor látható a Duna Tv-n.

Január 9.: Uránia filmszínház, a Magyar lapát című film díszbemutatója
Wichmann Tamás a moderátor, a Sport Tv riportere, Fazekas Erzsébet kérdésére nyíltan beszélt daganatos betegségéről. A legendás Kazinczy utcai kocsmájának bezárásáról készülő film forgatását is úgy vállalta, hogy már tudta, súlyos beteg. A vetítésre sokan eljöttek azok közül, akik a Szent Jupátban – a Wichmann-kocsmában – rendszeres vendégei voltak. Tamás a nézőtéren jelen lévő fiatal sportolókhoz szólva többek között megjegyezte: „(...) nem tudom, meddig maradok köztetek.” A távozó egykori kenust a felálló nézők tapsa kísérte.

Január 14.: „Tamás, a Nemzeti Sporttól keresem, szeretnénk interjút készíteni.”
„A Nemzeti Sporttól? Kórházban vagyok kezelésen, de elmentem a telefonszámát.” „A csütörtöki Év sportolója gálán ott lesz?” „Hogy a fenébe ne, de ott nem tudjuk megcsinálni, mert az orvosok nem engedik, hogy fickándozzak.”

Január 16.: Wichmann Tamás a Magyar Sportújságírók Szövetsége gáláján az MSÚSZ és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíját vehette át.
A Nemzeti Színházban helyet foglaló vendégek és tévénézők százezrei előtt beszélt sportpályafutása kezdetéről, majd ezt mondta. „Mostanra odáig jutottunk, hogy elszállt felettem az idő. Így hát megragadnám az alkalmat, hogy a tokiói olimpiára készülő összes sportolónak és edzőnek szerencsét és kitartást kívánjak, s olyan hazafiságot, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, hiszen alig tizenvalahány-millióan vagyunk, akik ezt a csodálatos nyelvet beszélik és értik. Nemrég mutatták be a rólam készült filmet az Uránia filmszínházban, szeretetcunaminak mondanám, amit ott és amit itt önöktől kaptam – nagyon jólesik.”

Január 18.: Egy sms-t küldtünk: „Továbbra is szeretnénk interjút készíteni a Nemzeti Sportba az életműdíj kapcsán, mikor lenne fizikai és lelkiereje, hogy találkozzunk?” Nem kaptunk választ.

Január 29.: „Tamás, a Nemzeti Sport olvasóit szeretnénk tájékoztatni a hogyléte felől. Mikor beszélgethetünk?” „Jó, egyeztessünk.” „Holnap, csütörtökön jó lenne?” „Ráérni ráérek, csak nem hiszem, hogy a kórházból kiengednek.” „S ha most odamennénk?” „Talán az lenne a legjobb. Lehet, hogy lesznek nálam, de valahogy megoldjuk.”

Január 29.: Szent László kórház

– Hogy van?
– Jól, közepesen. Illetve jó közepesen.

– Mire gondolt, amikor átvette az életműdíjat?
– Nagyon sok minden eszembe jutott, főleg a vízen eltöltött évtizedek és az, hogy végig az MTK sportolója voltam.

– Ugyanúgy önnel voltak tele az újságok, mint korábbi sikerei idején.
– Igen, nagyon jó érzés volt. De nemcsak a gálán éreztem a felém áradó szeretetet, hanem az MTK bálján is. Ráadásul az utolsó pillanatban megtudtam, hogy a Los Angeles-i olimpiai bajnok, Ulrich Eicke és a moszkvai aranyérmes Vaskuti István is szeretne eljönni. Szóltam a klub vezetőinek, akik nagyon rendesek voltak, szereztek jegyet, és a volt kenusokat az asztalunkhoz ültették.

– Itt, a kórházban is látogatják?
– Rengetegen jönnek. Volt kenusok, akik a Kolonics Alapítvány kuratóriumának tagjai, Reményi Péter és Ipacs Endre. Hoztak két 2020-as naptárt, az egyiket nekem, a másikat meg a kórháznak, hogy akasszák ki a falra. A kuratórium elnöke, Csabai Edvin is velük volt.

– A január hónapot egy fiatal kenus, a húszéves Adolf Balázs fotója egészíti ki. Ismeri?
– Láttam versenyezni, de nem ismerem. Én akkor már nem edzősködtem, amikor ő elkezdett kenuzni.

– Ki javasolta a Magyar lapát című film elkészítését?
– Már nem is tudom pontosan. A kocsma bezárását akartuk megörökíteni, aztán portréfilm lett belőle.

– Eredetileg is úgy tervezték, hogy a film a kocsmához fűződő emlékek mellett az ön pályafutását is megörökíti?
– Nem, az élet hozta így.

– Már forgatás közben derült ki, hogy beteg?
– Nem, már korábban, 2017 végén.

– A film bemutatója előtti beszélgetésen azt mondta: „Így alakult a sorsom, ki tudja, meddig?” Majd felhívta a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. Milyen jelei voltak a betegségének?
– Fájt a gyomrom. Gondoltam, elmúlik. El is múlt egy ideig, de aztán újra fájt. Így derült ki, hogy baj van. Azért hívtam fel a figyelmet a szűrővizsgálatokra, hogy másoknak jusson eszébe, el kell menni, történhet baj az emberrel.

– Ön miért nem ment?
– Nem is tudom. Az élet dolgai elől nem lehet elmenekülni. Az egyik bátyám fiatalon meghalt, mert rögtön a világháború után játék közben megölte egy felrobbanó lövedék. Aztán ott van az én gyerekkori balesetem: a Móricz Zsigmond körtérnél elütött egy rendőrautó, napokig kómában voltam. Képzelje el édesanyámat, az egyik fiát elvesztette, a másik meg sántikál. Egész életemben nem foglalkoztam magammal.

– Mi játszódott le önben, amikor megtudta, hogy daganata van?
– Borzasztó érzés volt, azt nem lehet visszaadni, szívfacsaró. Nehezen emésztem meg, de elhatároztam, felveszem a harcot.

– Hogyan bírta a kemoterápiás kezeléseket?
– Nagyon rossz volt. Utánanéztem, olvastam róla, de erre nehéz felkészülni.

– Ha úgy teszem fel a kérdést, kellemetlenebb-e, mint egy kegyetlenül kemény edzés, hogyan látja?
– Nem lehet összehasonlítani a kettőt.

– Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Itt, a kórházban próbáljuk megtenni, amit lehet. Folyamatosan kezelés alatt állok. Megbízom az orvosaimban, beveszem a gyógyszereket.

– Látok könyveket az asztalán, Gyarmati Andreától kettőt is: Apróságaim és Szívdobbanások. Van ereje olvasni?
– Már a kezembe vettem. Andrea nagyon kedves, egyik látogatása alkalmával hozta el a két könyvet.

– Eszébe jutnak a régi sikerek?
– Azok is és sok minden más: az egészségi állapotom, a családom. Próbálok erőt meríteni, de nincsenek csodák.

– Csinálna valamit másképpen, mint korábban?
– Jönnek elő az emlékek. Nem tudom, csinálnék-e valamit másképpen. Talán figyelnék a szűrővizsgálatokra, bömböli a rádió, a tévé.

– A film rendezője, Kövessy Róbert mondta a film bemutatóján, lobog önben a belső tűz.
– Mondjuk inkább úgy, hogy parázson ég.

– Egyszer a Nemzeti Sportban azt nyilatkozta, amikor a kocsmában gitározik, „az a lényeg, hogy bejön az öröm”. Mostanában mik adják az apró örömöket?
– A látogatások. Jönnek a fiaim, az unokáim, a barátok. Látom, hogy körülvesz a szeretet.

– Az Év sportolója gálán a tokiói olimpiára készülő sportolóknak és edzőknek szerencsét és kitartást kívánt. Magának mit kívánna?
– Azt, hogy láthassam a tokiói olimpiai döntőket. Aztán a fene tudja. De nem adom fel! Ismeri a viccet? A halak versenyeznek, hogy melyikük ér előbb a célba. A lepényhal ér be elsőnek. A reményhal meg utoljára. A remény hal meg utoljára.

Forrás: nemzetisport.hu

Halhatatlan Magyar Sportolók Gálavacsorája

Halhatatlan Magyar Sportolók Gálavacsorája

Az évente megrendezésre kerülő eseményen Dr. Kárpáti György elnök ismertette az elmúlt esztendő eredményeit, fontosabb eseményeit, köszöntötte a 100. éves Keleti Ágnest, mint jelenleg a világ legidősebb olimpiai bajnokát.
Kulcsár Krisztián a MOB elnöke méltatta "Halhatatlan" bajnokaink jelenlegi tevékenységét, az olimpiai mozgalmat, az egészséges életmód fontosságának népszerűsítésében végzett országjáró munkájukat.

2020.Január 24.

Fotók: Róth Tamás

Wichmann Tamás "Az Év sportolója 2019" életmű díjazottja

Wichmann Tamás
"Az Év sportolója 2019" életmű díjazottja

Agnes Keleti, the oldest living Olympic champion, turns 99

BUDAPEST, Hungary (AP) — Although she turned 99 on Thursday, even a 9-year-old would have a hard time keeping up with Agnes Keleti’s irrepressible energy and enthusiasm.

Keleti is the oldest living Olympic champion and a Holocaust survivor. She won 10 medals in gymnastics — including five golds — at the 1952 Helsinki Games and at the 1956 Melbourne Games.

Still, speaking on the eve of her birthday at her elegant apartment in downtown Budapest, Keleti hardly wanted to mention her achievements and her long life, which includes adventures and great accomplishments, but also heartbreak and tragedy.

Keleti’s family was decimated during the Holocaust, which she survived thanks in part to assuming a false identity and working as a maid. While her mother and sister also survived, her father and uncles perished at Auschwitz and were among the 550,000 Hungarian Jews killed in Nazi death camps, Hungarian forced labor battalions, ghettos or shot to death into the Danube River.

“The past? Let’s talk about the future,” Keleti said. “That’s what should be beautiful. The past is past but there is still a future.”

Even her Olympic memories seem to center not on her athletic prowess — among Jewish athletes, only American swimmers Mark Spitz and Dara Torres have won more Olympic medals — but rather on the travel opportunities her sporting career offered.

“It’s not the medals that are significant but the experiences that came with them,” Keleti said while holding some of the nine medals she still has (one was reportedly lent to a journalist for a project and never returned). “I loved gymnasti

cs because it was possible to travel for free.”

Even standing on the podium to get her medals didn’t really appeal to her: “I didn’t want to show myself. I loved to do gymnastics.”

After winning a gold medal in the floor exercise at the Helsinki Games, as well as a silver in the team event and two bronzes, Keleti won three individual golds in Melbourne — balance beam, floor exercise and uneven bars — and another in a team event, while also winning silver in the all-around competition and another team event. She could have won even more but an injury kept her from competing at the 1948 London Olympics.

She doesn’t watch sports on television these days, not even the Olympics, which “aren’t very interesting. I prefer mountain climbing.”

The climbing days may be behind her but she seems most happy taking walks around Budapest, where she returned a few years ago after living for decades in Israel, or traveling to places like Barcelona, which she visited last year.

Keleti, who began her gymnastic career at the age of 4 and won her Olympic medals at the hard-to-believe ages of 31 and 35, was also a talented cello player and, after moving to Israel in 1957, taught gymnastics for years.

“I love children and I also love to teach them,” she said.

Asked about the most important thing children should learn, Keleti answered without hesitation: “The joy of life.”

Keleti, whose infectious laugh seems always ready to spring into action, has a favorite prank for those expecting to meet a frail, weak lady entering her 100th year. She extends her hand in greeting, makes sure her grip is good and tight, and suddenly yanks the unsuspecting “victim” toward her with surprising force.

“I’m strong,” she says with a big chuckle after the pull. “And silly!”

While she stopped doing full leg splits on the floor not long ago, she still does them standing up while holding her son Rafael’s hand, or sitting on a couch.

If there’s one issue she continues to have an opinion about, it’s the premature pressure and exhausting exercises young gymnasts may be exposed to.

“That’s not good,” Keleti said. “Tough gymnastics exercises damage their development. It shouldn’t be started early.

“Not to mention that, in the first place, it’s the children’s minds that should be developed, not their bodies.”

What did she do to train her mind?: “I studied languages and I saw the world.”

Keleti has been given a long series of prestigious awards in Hungary and Israel, including being one of Hungary’s 12 “Athletes of the Nation” since 2004 and getting the Israel Prize, considered that state’s highest honor, in 2017.

But, as with her Olympic medals, she doesn’t seem impressed by the recognition of her successes.

“I excelled?” she asks, almost incredulously. “I did what I could and that’s it.”

Forrás: apnews.com

Keleti Ágnes születésnapi gratuláció

Drága Ági, Kedves Halhatatlan Társunk!

Engedd meg, hogy a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete valamennyi tagja, és magam nevében is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntselek 99. születésnapod alkalmából. 99 év még leírni is sok, hát még átgondolni milyen mozgalmas, történelmi korokat átívelő eseményeket élhettél meg ez alatt a közel egy évszázad alatt. De Te minden történés ellenére álltad a sarat. Fantasztikus életpályát tudhatsz magad mögött. Utolérhetetlen sportsikereid, aktív életed és tenni akarásod példa mindenki számára. Nagyon sok örömöt okoztál a sportszerető magyar embereknek. A nemzetközi és hazai tornasport meghatározó alakja vagy, több országban dolgoztál, nevelted az utánpótlást, adtad át hihetetlenül gazdag tapasztalataid a felnövekvő generációnak. Nevelted és oktattad a versenyzők, edzők, testnevelő tanárok egész sorát.

A nemzetközi olimpiai mozgalom csúcstartója vagy hiszen az élő olimpiai bajnokok közül Te vagy a legidősebb.

Végtelenül örülünk és hálásak vagyunk a sorsnak, hogy közöttünk vagy és találkozhatunk Veled.

Kívánunk Neked mindenek előtt jó egészséget, valamint azt, hogy még sokáig élvezhessük megtisztelő barátságod.

Isten éltessen kedves Keleti Ági!

tisztelettel és barátsággal

dr Kárpáti György
elnök, a Nemzet Sportolója

Kajak-kenu: bemutatták a Wichmann Tamásról készült portréfilmet

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban telt ház előtt mutatták be csütörtökön este a kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok, olimpiai ezüst-és bronzérmes kenusról Wichmann Tamásról készült portréfilmet.

Kövessy Róbert rendező a vetítés előtti pódiumbeszélgetésen elmondta, hogy a film ötlete akkor született meg benne, amikor 2017-ben értesült arról, hogy több mint három évtized után bezár Wichmann Kazinczy utcai kocsmája. Mivel a Szent Jupát a nyolcvanas években központi helye volt az underground életnek, ahol nemcsak sportolók, hanem zenészek, képzőművészek, politikusok, sőt, szamizdatosok is megfordultak, ezért úgy gondolta, hogy a film széles réteget és több korosztályt is érdekelhet.

György Lea producer azt hangsúlyozta, hogy Wichmann Tamás az életével mindenkinek példát tud mutatni, hiszen egy gyerekkori autóbalesetet követő kómából felépülve tudott eljutni a világbajnoki címekig, és egész életét a küzdés jellemezte és jellemzi most is, amikor egy komoly betegséggel harcol.

Az alkotás bemutatja a Szent Jupát kocsma utolsó napjait, Wichmann Tamás sportkarrierjének főbb állomásait, de a kilencszeres világbajnok előadásában felcsendülnek benne a legnépszerűbb kenus nóták is. Ezen kívül a nézők megismerhetik belőle Wichmann Tamást, a szakácsot, aki egykor második helyezést ért el a Szakma ifjú mestere versenyen, de arról az oldaláról is, amikor edzőként a fiatalokkal foglalkozik, valamint hogy milyen büszke hat gyermekére és unokáira.

Wichmann Tamásnak a filmbemutató előtt egy orvosi vizsgálatra kellett sietnie, és mivel jövője bizonytalan, ezért a távozása előtt háláját fejezte ki a sorsnak, hogy még életében elköszönhetett az Urániában összegyűlt nézőktől. A barátokból, sportolókból, sportvezetőkből, újságírókból álló közönség hosszú percekig tartó vastapssal búcsúzott el a kenukirálytól, sőt, többen a könnyeiket sem tudták visszatartani.

Az 50 perces portréfilm február 2-án lesz látható a Duna Televízión.

Forrás: nemzetisport.hu

 

Gratuláció

Kedves Jenő, Drága Barátunk!

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete elnökeként, Egyesületünk valamennyi tagja és a magam nevében őszinte tisztelettel és barátsággal gratulálunk a napokban kapott „PRIMA Díj 2019.”
elismerésedhez.
Nagyon örülünk kitüntetésednek, mert egy kivételes életutat, több évtizedes sportpályafutásodat, kiemelkedő sportvezetői és sportdiplomáciai tevékenységedet, orvosi munkádat, kórházigazgatói szolgálatodat ismerték el. Még felsorolni is nehéz az élet azon területeit ahol sikeres voltál, ahol példát mutattál, ahol maradandót alkottál.
Kivételes EMBER, sportember és barát vagy.
Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar sport legendás alakjai a halhatatlan Magyar Sportolók Egyesület tagjai között együtt lehetünk Veled.
További életedhez jó egészséget, sok sikert, a sport ügye iránt töretlen elkötelezettséget, szorgalmat és minden jót kívánunk Neked.

Barátsággal,

dr. Kárpáti György elnök, a Nemzet Sportolója

Füleky András igazgató
 

Évértékelő elnökségi ülés

2019.XII.10.

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete Elnöksége megtartotta évértékelő ülését.

A beszámoló szerint az elmúlt évben 40 rendezvényt tartott az Egyesület, elsősorban az országhatárokon belül, de eljutottak tagjai a környező országok magyar lakta településeire is.

A eseményeken két-három „Halhatatlan” tudott részt venni.

A rendezvények összes költségét az Egyesület által gyűjtött támogatásokból tudta fedezni.

Az Egyesület Elnöksége megkezdte a 2020-as év feladatainak tervezését. Folytatódik a megkezdett országjárás a anyagi teherbírásuk határáig és az újabb támogatók felkutatása, hogy minél több hátrányos helyzetű kistelepülés intézményeibe juthassanak el bajnokaink.

Az Elnökség gratulált Dr. Kamuti Jenő „Príma” elismeréséhez.

Fair play díjátadás a Sportjus társrendezésében – beszámoló

Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága a SPORTJUS együttműködésével rendezett gálán adta át a fair play díjakat a 2019. november 21-én rendezett gálán a Duna Arénában.

Párizsban 1963-ban alakult meg a Nemzetközi Fair Play Bizottság, Magyarországon pedig az első díjakat 1967-ben ítélte oda a Magyar Újságíró Szövetség és az Országos Sporthivatal által létrehozott fair play testület.

„A díjátadók több évtizedes története során ez az első alkalom, hogy a Magyar Sportjogász Társaság (Sportjus) is bekapcsolódott, hiszen a fair play és a jog együtt jár” – mondta, majd hozzáfűzte: szerinte azért a fair play több annál.
Kásler Miklós köszöntőjét Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó, az est házigazdája olvasta fel.

Dr. Nagy Zsigmond, a Sportjus elnöke emlékeztetett rá, társaságuk mottója: “a sport alapvető emberi jog” és kiemelte, “közösségük elkötelezett a sport és a jog iránt.”

A Magyar Fair Play Bizottság díjazottjai 2018 évre tekintettel
1. Fair play cselekedet
trófea: Szántói Szabó Tamás (kajak-kenu)
diploma: Sipos Árpád (teqball), Rade Mijatovic (kézilabda)2. A sport szolgálatában
trófea: Köpf Károly (sportvezető), Karger Kocsis László (sportdiplomáciai főtanácsadó)
diploma: Győr Béla (hagyományőrző)
3. A fair play népszerűsítése
trófea: Füredi Marianne (újságíró), Szalay Péter (újságíró)
diploma: FTC jégkorongszakosztály U8-U10-es korcsoport

4. Szabadidősport
trófea: Magyar Repülő Korong Országos Sportági Szakszövetség

5. Életmű
trófea: Sziklenka László (kajak-kenu), Csányi Rajmund (torna), Bérces Edit (ultrafutás), Göröcs János (labdarúgás)
diploma: Pajor István (sí)

6. Művészet/tudomány
trófea: Juhász Árpád (televíziós, utazó)

Gratulálunk a díjazottaknak!

„Bízunk benne, hogy a mai alkalom hosszú közös utat indít el” – mondta dr. Nagy Zsigond a Sportjus elnöke, amely egyúttal kiváló zárszó jelen cikkünkhöz is.

Forrás: sportjus.hu

Nemzetközi kitüntetést kapott Kamuti Jenő

A Primo Nebiolo Medal névre keresztelt díjat olyan személyek kaphatják meg, akik sokat tettek az egyetemi sportért.

Újonnan alapított díjjal tüntette ki Kamuti Jenőt a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU): a Nemzet Sportolójának is megválasztott vívó az elsők között vehette át a szervezet alapításának 70. évfordulójára létrehozott, Primo Nebiolo Medal névre keresztelt díjat, mellyel az Universiadék 60 éves történelme előtt is tisztelegnek.

A kitüntetést a FISU végrehajtó bizottsága hozta létre, így elismerve azon kiváló személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek sokat tettek az egyetemi sportért. A tőr egyéniben kétszeres olimpiai ezüstérmes sportoló - a Nemzetközi és a Magyar Fair Play Bizottság elnöke, aki tagja a MOB elnökségének és a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének is - pénteken részesült az elismerésben a FISU 36. közgyűlésének első napján tartott díjátadó ünnepségen, Torinóban.

"Nagy megtiszteltetés számomra a díj, annál is inkább, mert szép emlékeket idéz fel bennem, hiszen az első Universiade tőrversenyében aranyérmes lettem" - mondta az olimpia.hu oldalnak Kamuti Jenő.

A Prima Primissima-díjra jelölt magyar sportvezető - aki korábban a MOB főtitkári feladatait is ellátta - tőrvívásban ötszörös Universiade-győztes (egyéniben: 1959, 1961, 1963, 1965; csapatban: 1961) és kétszeres ezüstérmes (csapatban: 1959, 1963); párbajtőrvívásban pedig egyszer volt második helyezett (csapatban: 1963).

Az Olimpiai Érdemrenddel is kitüntetett Primo Nebiolo nagy tekintélyű olasz sportdiplomata volt, aki 1969 és 1989 között az Olasz Atlétikai Szövetséget vezette, közben, 1981-ben a sportág nemzetközi szervezetének első embere lett. 1999-ben - néhány hónappal azután, hogy újabb négy évre megválasztották -, 76 évesen hunyt el. Sportdiplomataként jelentős szerepe volt abban, hogy szülővárosa, Torino 2006-ban téli olimpiának lehetett a házigazdája. Őt választották 1961-ben az Universiadét rendező FISU elnökének, 1992-ben pedig tagja lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is.

Forrás: m4sport.hu

Dunai lesz az uruguayiak kísérője?

Sanszos, hogy az egykori ezüstcipős gólvágó, a 76 éves Dunai Antal kíséri majd a péntek esti Puskás Aréna-avatóra Budapestre érkező uruguayi fociválogatottat.

Dunai évekig dolgozott edzőként Spanyolországban, nyelvtudása tökéletes, ráadásul baráti viszonyban van a Barcelona argentin ászával, Lionel Messivel, akinek nagy cimborája Luis Suárez.

– Ha az illetékesek úgy döntenek, örömmel teszek eleget a felkérésnek – mondta a Borsnak az ezüstcipős Dunai, aki nem zárja ki, hogy a sérültnek titulált Suárez is hazánkba érkezik, és pályára is lép.

Azt még nem tudni biztosan, hogy Dunai kalauzolja-e az urukat, de úgy véli, a Puskás Aréna péntek esti avatásán Marco Rossi kapitány csapata nem szenved vereséget.

– Nem zárom ki győzelmünket sem, mivel a dél-amerikaiak keretének névsorát böngészgetve látom, hogy Óscar Tabárez kapitány jobbára az európai légiósaikra építi együttesét.

No, és milyennek ígérkezik Fernando Muslera, a Galatasaray uruguayi kapusának idegzete, miután a Real Madrid elleni BL-meccsen ka­pott egy hatost?

– A hozzá hasonló klasszisok gyorsan túl tudnak lépni a negatívumokon – hangzott az egykori újpesti gólvágó válasza, akinek az alábbi a kedvenc emléke a Népstadionból:

– AMIKOR 1969 MÁJUSÁBAN VB-SELEJTEZŐN FOGADTUK CSEHSZLOVÁKIÁT, A 11. PERCBEN AZ ÖTÖS BAL OLDALI SARKÁRÓL FÉLFORDULAT UTÁN BETALÁLTAM. AZTÁN ALBERT FLÓRIÁN FEJESE ALAKÍTOTTA KI A 2-0-S VÉGEREDMÉNYT.

Forrás: borsonline.hu

Átadta a főváros idei kitüntetéseit Karácsony Gergely főpolgármester a fővárosi közgyűlés ünnepi ülésén az Új Városházán

Átadta a főváros idei kitüntetéseit Karácsony Gergely főpolgármester a fővárosi közgyűlés ünnepi ülésén az Új Városházán.

PRO URBE Budapest díjat kapott KELETI ÁGNES, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, ötszörös olimpiai bajnok tornásznő, a legidősebb magyar olimpikon. A magyar tornasport legeredményesebb versenyzőjeként nyújtott kimagasló és elhivatott sportpályafutása, továbbá példamutató életútja elismeréséül.
 

Polgár Judit: Ijesztő, az emberek mennyire elhiszik a közszereplők kijelentéseit

Szüleit pszichiátriával, őt és testvéreit állami gondozással fenyegették, mert különcnek tartották a családot. Nővére pályafutását folyamatos akadályokkal nehezítették, az ellenfelei pedig nem bírták elviselni, ha kikaptak tőle. Ugyan a történtek óta évtizedek teltek el, még mindig úgy látja, sokat kell dolgozni a nemek közti egyenjogúságon, ennek egyik fontos eleme lenne, hogy mindenki érezze a kiejtett szavak jelentőségét. Interjú Polgár Judit sakknagymesterrel.
Meg lehet egyetlen bővített mondattal fogalmazni, mi a sakk?

Nem nagyon. A saját eddigi életem a legjobb példa az összetettségére. Amikor elkezdtem a sakkozást, még kizárólag játékként tekintettem rá. Ez eléggé gyorsan átalakult sport-, majd élsporttevékenységgé.

Meddig játszott és mikortól sportolt?

7-8 éves koromig, amíg egy-egy versenyen indultam, kizárólag játékról beszélhettünk. Utána elkezdődött a sport, amit gyerekfejjel az ember nem érez annak. Még ekkor is a játék áll első helyen, főleg, hiszen túl kell járjál mások eszén.

Bővebben...

30 ország csatlakozott az 5. Világsakkfesztiválhoz

A sakk összeköt minket – ez volt a vezérgondolata az ötödik Világsakkfesztiválnak, amelynek idén is a Magyar Nemzeti Galéria adott otthont. Az október 12-én megrendezett eseményen a közönség újra együtt láthatta a Polgár-testvéreket, és a sportrajongók személyesen találkozhattak a korábbi világbajnokkal, Vlagyimir Kramnyikkal is. A Polgár Judit ötlete nyomán életre hívott rendezvényhez idén 30 országból csatlakoztak világszerte, de a helyszínen is többezer látogató és számos nemzet képviselői vettek részt a programokon. A fesztivál kiemelt eseménye volt az a szakmai konferencia, amelyen a nemzetközi tudományos élet kiválóságai képviseltették magukat. Az idei évtől a fesztivál kiemelt támogatója lett a Morgan Stanley, a fesztiválra érkezők vállalat budapesti irodájában dolgozó sakkmesterektől is elleshettek néhány trükköt.

Bővebben...

Polgár Judit Guinness-rekord felállítására tesz kísérletet

Polgár Judit az egyetlen nő, aki sakkban átlépte a 2700-as Élő-pontszámot (2735, 2005), olimpiai bajnokként 26 éven át vezette a női világranglistát. Az aktív sakktól 2014-ben visszavonult klasszis nem szakadt el sportágától, október 12-én ötödik alkalommal rendezi meg az általa elindított Világsakkfesztivált.

A budapesti rendezvény a sportág egyik legjelentősebb globális eseményévé nőtte ki magát az évek alatt, idén Kínától Líbiáig, Indiától Mexikóig, várhatóan harminc országból csatlakoznak profi és amatőr játékosok.

Kiemelkedő szakemberek és világhírű sakkozók is érkeznek Magyarországra: a legnagyobb név a korábbi világbajnok orosz nagymester, Vlagyimir Kramnyik, valamint a Nemzetközi Sakkszövetség orosz elnöke, Arkagyij Dvorkovics is.

A fesztivál mottója, »A sakk összeköt minket«, ami kiválóan szemlélteti, több ez a játék, mint sport. Sok más mellett kapcsolódik a matematika, a stratégiai tervezés tudományához, de épp úgy a művészetekhez vagy az oktatáshoz is. Egy nyelve van, amely ma már az internet segítségével a világ bármely pontján képes összekötni az embereket. Így a fesztivál mellett számos más eseményt is rendezünk

– számolt be a főtámogató Morgan Stanley székházában rendezett sajtótájékoztatón Polgár Judit.

Az esemény fő helyszínén, a Nemzeti Galériában előadást tart többek között

Ken Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza, aki arról beszél, miként hasznosította karrierje során a sakkjátékosként szerzett fiatalkori tapasztalatait.
Vizi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke a mesterséges intelligenciáról tart előadást.
A fesztivál történetében először rendezik meg a Chess Connects elnevezésű tudományos ismeretterjesztő programot is.
Az eseményen Polgár Zsuzsa nagymester az általa alapított egyetemi sakk intézet (SPICE) sikerét értékeli.
Leontxo Garcia spanyol szakíró a sakk oktatási lehetőségeit veszi számba,
a chilei énekesnő, Juga pedig a sakk és a zene univerzális nyelvét hasonlítja össze.
A 2019-es fesztivál egyik fénypontja a Páros Párbaj lesz, amelynek során nagymester vegyes párosok mérik össze tudásukat a Hand & Brain szabályai szerint. A talán leglátványosabb párosjátékban a csapat egyik tagja az agy, aki bemondja a figurát, míg a másik a kéz, aki eldönti, hogy melyik bábuval és pontosan hova lép. Ha az agy és a kéz nem kerülnek egy hullámhosszra, garantált a káosz a táblán, és azon kívül is.

A versenyző párosok között találjuk

a modern sakktörténelem egyik legnagyobb szerzőjének és szakértőjének tartott Mihail Marint, és feleségét, Marina Jugina FIDE-mestert.
asztalhoz ül Natasha Regan és Matthew Sadler
Polgár Zsófia és férje, Yona Kosashvili nagymester, ortopéd professzor,
Arthur Kogan nagymester és felesége, Tatjana Plachkinova női nemzetközi mester.
A másik fénypont, hogy a közönség hosszú idő után a Világsakkfesztiválon láthatja újra együtt Juditot testvéreivel, Polgár Zsuzsa világ- és sakkolimpiai bajnok nagymesterrel, valamint Polgár Zsófia kétszeres sakkolimpiai bajnokkal.

Végére hagytuk a harmadikat, talán a legfontosabbat, ami a sakk összekötő szerepét mutatja: egy Guinness-rekordkísérlet.

A világ eddigi legnagyobb, gyerekek számára meghirdetett online versenyéhez a szeptember 1-i indulás óta már 6000 gyerek csatlakozott. A világrekord célja, hogy legalább 20 ezer gyermek mérje össze tudását. A selejtezőkből kétezer játékos kerül az október 19-i döntőbe, amelynek nyertesei ki mással, mint az ötletgazda Polgár Judittal mérkőzhetnek majd.

Forrás: 24.hu

Halhatatlanjaink Tinnyén

A tinnyei Kossuth Lajos Általános Iskola meghívására érkeztek Egyesületünk tagjai dr. Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója, Wichmann Tamás olimpiai ezüstérmes- és világbajnok, valamint Nemzetközi Fair Play-díjas kenus.

Dr. Kárpáti György, mint egyesületünk elnöke, megköszönte a meghívást, szeretettel köszöntötte a sportbarátgyerekeket, a pedagógusokat, majd néhány mondatban összegezte a halhatatlanok klubjának nevezett egyesületet, annak létrejöttét, mely azoknak a sportolóknak a tagságával alakult, akik a legtöbb s legnagyobb sikerekkel büszkélkedhetnek a magyar sport egész története során.

Wichmann Tamás elmesélte, hogy gyerekkori balesete milyen hatással volt a pályafutására, miután felépült, előbb az ökölvívókhoz csapódott, majd a kajak-kenunál kötött ki. Az amúgy szakácsként is jeleskedő és játékfilmben is szerepelt Tamás kajakozni szeretett volna, ám akkoriban nagyon kevés kajak volt az országban, így jobb híján maradt a kenu számára. Amely igen nagy szerencse, hiszen ennek köszönhetően kilencszeres világbajnok és 37-szeres magyar bajnok lett. Egykor Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Csak „ Kenukirályként ” emlegették. Elmesélte, hogy hogyan és miért is kapott 1979-ben UNESCO fair play díjat.

Immár 68 éve tudhatja magát Kárpáti György- mindenki „Gyurikája” – a legnépszerűbb magyar sportolók körében. 17 évesen robbant be a köztudatba, mikor minden idők legfiatalabb válogatott vízilabdásként aranyérmet nyert az 1952-es Helsinki olimpián, s ezt a rekordot azóta sem sikerült senkinek megtörnie. Ahogyan mondta a hazahozott aranyat még két másik a Melbourne-i és a Tokió-i követte. Népszerűségéhez természetesen egyénisége is hozzájárul. Becenevét nem csak szokatlanul alacsony termete, hanem örökkön játékos egyénisége következtében is kiérdemelte. 84 éves kora és korábbi szívműtétje ellenére még mindig a sportolás mellett kampányol és vallja, hogy a mozgás életünk része kell, hogy legyen. Ahogy fogalmazott: „Az Én szervezetem vasból van. 3 olimpiát, 3 Európa bajnokságot nyertem és sok-sok vesztes futamot nézhettem végig a lóversenyen, a műtét csak pipafüst volt számomra. Jól kialudtam magam amíg a többiek dolgoztak.”

A jó hangulatú találkozó játékkal, közös fotózással és dedikációval zárult.