Essay on Muslim Marriages

Teenage, Married, and Out of School: Effects of early marriage and childbirth on. Violence essay on. With up to 50 percent of marriages ending in divorce, new research by. October 4,a Research Papers On Gay Marriage. Pay someone to write your paper. Acknowledgements Dissertation Uk. Ibn battuta marco polo. Research and evidence gaps on causes of child marriage. Where to put statics in a research essay gm foods pros and cons essay on gun restoration eighteenth century theatre research papers, settled.

Research papers on marriage, research papers on child abuse and neglect, research papers on english language learners, research papers on abortion pro. This Research paper will present an overview of traditional Chinese marriage system and customs from the Engagement to the Wedding Day, also including. All work MUST be. Although others have criticised this thesis, in this paper the main criticism derives from empirical research findings carried out with members of. Essay Marriages are made, not in heaven, but by wonderfully fallible human beings who hope for the.

Interracial couples who married young are more likely to divorce than those who. Ashima feels teen marriage essays and alone successful marriage essay showering before the last Christmas party she throws at the house on Pemberton Road.

She "feels lonely suddenly, horribly, permanently alone, and briefly, turned away from the mirror, she sobs for her husband. She just feels exhausted and overwhelmed without her husband. Besides Ashima, which characters are marked by alienation? How do they experience it? Gogol also feels alienated, especially when he realizes that "no one he knows in the world, in Russia or India or America or anywhere, shares his name.

Not even the source of his namesake. When he finds remnants of her life with Graham around the apartment they now share together, he wonders if "he represents some sort of capitulation or defeat.

When Maxine comes to stay interracial marriage essay the Gangulis at the end of the mourning period for Ashoke, Gogol can tell "she feels useless, a bit excluded in this house full of Bengalis. The theme of alienation appears in Moushumi's life, as she describes to Gogol how she rejected all the Indian suitors with which her parents tried to set her up.

She tells him, "She was convinced in her bones that there would be no one at all. Sometimes she wondered if it was her horror of being married to someone she didn't love that had caused her, subconsciously, to shut herself off. As the Ganguli children grow up as Americans, their parents give in to certain American traditions. For his fourteenth birthday, Gogol has two celebrations: one that is typically American and one that is Bengali.

The parents of Moushumi and Gogol plan their children's entire wedding, inviting people neither of them has met and engaging in rituals neither of them understands. They don't have the type of intimate, personal wedding their American friends would have planned. The difference between Bengali and American approaches to marriage is clear in Ashima's evaluation of Gogol's divorce from Moushumi. Even if teens feel they have the potential for a lasting marriage, they should still wait to become married.

However, just because teens wait to become married does not mean that they wait to share the privileges that married couples share. Today, sex before marriage is widely practiced. Many couples, who are not even considering marriage, have sex. Chances are that if a teen couple is thinking about marriage, they probably have already had intercourse. Allowing the teens to become married would only encourage sex before they are fully prepared to handle the responsibilities that come along with it, such as pregnancy.

Some may argue that if teens feel they have the potential for a lasting marriage, they should not have to wait; however, just because the teens think they have what it takes, does not mean they actually have what it takes. They really do not know what it takes to make a marriage last. The only thing they know is what they have seen, i. Sadly, that seems like a bad place to look for an influence, as so many marriages today are interracial marriage essay.

It is unlikely that they will receive useful information out of an unsuccessful marriage. Teens will not be able to know what is needed to make a marriage work until they have a glimpse of what marriage is really all about.

Statistics show that if a seventeen-year old girl waits two years before marrying, it can cut her chances of becoming divorced in half Ayer Teens need to wait and see if they can grow with one another. If they can learn to do that, they are on the pathway to finding a happy marriage.

Others may still have the old fashion beliefs. They feel that just cause for teens to get married would be if the teen was already pregnant. They see it as the right choice to make. They feel that the baby should have a chance to grow up in a caring household with a loving mother and father. The problem with this is that if the teens are not strong enough to work out even the littlest of problems.

There are a number of reasons opponents to Gay Marriage Essay argue that it should not be legalized. First, certain religious interpretations maintain that gay marriage is sinful. Fortunately, our country is not a theocracy and public policy should not be based essay about art history any religion's values. If a person's religious convictions cause them to believe that gay marriage is wrong, that is personal to them, and that viewpoint should not be thrust onto others.

The only thing they know is what they have seen, i. Sadly, that seems like a bad place to look for an influence, as so many marriages today are failing.

It is unlikely that they will receive useful information out of an unsuccessful marriage. Teens will not be able to know what is needed to make a marriage work until they have a glimpse of what marriage is really all about. Statistics show that if a seventeen-year old girl waits two years before marrying, it can cut her chances of becoming divorced in half Ayer Teens need to wait and see if they can grow with one another.

If they can learn to do that, they are on the pathway to finding a happy marriage. Others may still have the old fashion beliefs. They feel that just cause for teens to get married would be if the teen was already pregnant. They see it as the right choice to make. They feel that the baby should have a chance to grow up in a caring household with a loving mother and father. The problem with this is that if the teens are not strong enough to.

Show More. Chars per words: 5. Unique words percentage: 0. A sentence or a clause, phrase starts by: Pronoun: 4. Conjunction: 1.

Homosexual marriage essay

Performance on sentences: How many sentences: Double check the format of sentences, make sure there is a space between two sentences, or have enough periods. And also check the lengths of sentences, maybe they are too long. Sentence length: Sentences with negative sentiment : 4. Coherence and Cohesion: Essay topic to essay body coherence: 0.Generally inter-marriages are solemnized among Muslims belonging to different social strata.

The practice of exogamy exists with respect to close blood relations. The rules relating to exogamy and the incest taboos, in the Muslim society, are analogous to the civilized societies.

But consanguineous marriages still remain a prominent feature in the Muslim society.

Marriage essays

In some cases, the closest relatives are preferred in marriage alliances. The Indian Muslims practise cross-cousin marriage as well as parallel cousin marriage. However, lineage exogamy exists among the Muslim Gujjars of Jammu and Kashmir. A significant aspect of the Muslim marriage contract is the institution of Mehr.

It constitutes some amount of money, gold coins, and share in the household immovable property which are promised to be given by the bridegroom to his wife upon his death or at the time of divorce.

Paras Diwan maintains that in consideration of the wife leaving her parental home, the husband used to pay some amount to her parents. Rahim does not consider it a contract, but an obligation imposed by law on the husband as a mark of respect for the wife. Justifying this view point, Rahim teen marriage essays that non- specification of dower at the time of marriage does not affect the validity of marriage.

Had it been a contract, it would have invalidated the marriage. The Muslim marriage was formally registered with the Registrar of Muslim marriages, the amount of dowry was recorded.

Settlement of the items along with their cost was also made at the time of the meeting of the two families during wedding arrangements. It is not a bride price either. Fyzee has mentioned that there are two types of dower of Mehr. It is either fixed by the mutual consent of the parties or by the operation of law.

Not only the pomp and show but the whole environment at an Indian wedding is bright, colorful and grand.

The friends and relatives dance in front of the procession. Along with this, firecrackers are also burst, in frequent succession, adding to the festivities and announcing the arrival of the groom. Some people do not like this form of marriage. When they do not get partner of their own choice they start sexual relations with other people. This also leads to the problem of prostitution.

Distinguished from monogamy is polygamy. Polygamy refer to the marriage of several or many. Polygamy is the form of marriage in which one man marries two or more women or one woman marries two or more marriage customs essay or a number of men many a number of women.

According to F.

Love Marriage essays

Polygamy, like other forms of marriage is highly regulated and normatively controlled. It is likely to be supported by the attitudes and values 20 century marriage essays both the sexes. Polygamy itself has teen marriage essays forms and variations. Polygamy is of three types: i Polygyny, ii Polyandry and iii Group marriage. Polygyny is a form of marriage in which a man has more than one. In other words it is a form of marriage in which one man marries more than one woman at a given time.

It is the prevalent form of marriage among the tribes, Polygyny also appears to be the privilege of the wealthy, in many African societies the rich usually have more than one wife. This type of marriage is found in Ghana, Nigeria, Kenya and Uganda. Now polygyny is visible among many tribes of India.

Viewing polygyny cross-culturally, poiygynous families evidence specific organisational features:. It has been suggested that if co-wives are sisters, they usually live in the same house; if co-wives are not sister, they usually live in separate houses. It is believed that sibling can better tolerate, suppress and live with a situation of sexual rivalry than can non-siblings. Sororal polygyny is one in which all the wives are sisters.

Non-sororal polygyny means the marriage of one man with many women who are not sisters. When in any tribe or society male members are less in number and females are more, then this type of marriage takes place. To earn the livelihood male members migrate from one society to another. This way there is a interracial marriage essay in the number of males than females and polygyny takes place.

Hypergamy also gives rise to polygyny. Under this system the parents of lower castes or classes want to improve their social status by marrying their daughters in the higher caste or classes. Among the primitive people importance was given to make children than females. Thus man was free to have as many marriages as he liked on the ground to get male children. Particularly the leaders of primitive society increased number of wives in order to prove their superiority.

A single marriage was considered a sign of poverty. So where marriage is taken as sign of prestige and prosperity the custom of polygyny is natural. Where the people of the poor families were unable to find suitable husbands for their daughters they started marrying their daughters to rich married males.

The desire for variety of sex relations is another cause of polygyny. The sexual instincts become dull by more familiarity. Although there a lot of problems between childrenthey can solve it easily with each other. There will not be a great difference in their way of thinkingand taking decisions. They will be one hand in facing the obstaclesand difficulties of life. Happiness also is a very important benefit of love marriageas every one in the family will feel with comfort.

Christian Marriage, also called Matrimony is a sacrament in which a man and a woman publicly declare their love and fidelity in front of witnesses, a priest or minister and God. The It is seen by all Christian churches as both a physical and spiritual fulfillment. Christianity emphasises that the sacrament of Holy Matrimony is a lifetime commitment. So they are no longer two, but one. Therefore, what God has joined together, let no one separate.

Till Death do You Separate? When you are born in America or legalized as a citizen, you are granted certain inalienable rights under the fundamental law and the declaration of independency.

Nothing Essay, Research PaperEven though love and matrimony was a majorideal in Shakespearean England, we can acquire positions from Much Ado about nil,which oppose this thought.

Marriage in the Modern World Essay

From the two chief? The reappraisal of the literature for this survey focuses on the effects of early matrimony to the immature people. The chief job about early matrimony focuses on fiscal 1s. Young twosome is merely depressed by their low income. Lack of. Bernard quotes the 23rd Psalm along with Exodus In relation to these Bible poetries Bernard. Privacy policy Website terms of use XML sitemap. Accounting essays Architecture essays Business essays Coursework Economics essays Education essays Engineering essays English language essays English literature essays.

Medicine essays Miscellaneous essays Psychology essays Religious studies essays Science essays Sociology essays Essays menu.

Same sex marriages, discuss? Introduction For a number of reasons same sex marriages have been a topic of debate for the last twenty years or so. Changing Family Structure In the last forty years the UK and other Western countries have experienced changes in marriage, household, and family forms that would have been unthinkable before the Second World War Giddens, Calhoun argues from a lesbian perspective for the rights us essay writing gay families, thus she writes, …artificial insemination, contract pregnancy, and the like undermine cultural understandings of the marital couple as a naturally reproductive unit, introduce non-related others into the reproductive process, and make it possible for women and men to have children without a homosexual partner Calhoun, Conclusion Clearly, even in the context of huge cultural changes and of the changing nature of marriage and the family, same sex families and marriage are still a matter of 20 century marriage essays contested debate.

Calhoun argues that many see the changing nature of marriage and the changes in the reproductive process as a threat to the stability of society rather than an enrichment of it.

Marriage essays

Marriage essays

Keresés

Logó

A legfontosabb meccsen jött a legnagyobb pólógyőzelem

Az 1948-as olimpia ezüstérme után négy évvel később sikerült egy helyet előrelépnie a magyar vízilabda-válogatottnak. 1952-ben az olaszokat álomjátékkal verték, így a hollandok és a jugoszlávok elleni döntetlen is belefért. 16 év után lett ismét Magyarországé lett a vízilabda aranyérme.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett, a győztesekről emlékezünk meg.

A magyar férfi vízilabda-válogatott esélyesként utazott a helsinki olimpiára, Markovits, Bolvári és a 18 éves Kárpáti új színt valamint nagyobb erőt hoztak a játékba a négy évvel ezelőtti csapathoz képest. Volt egy gyengébb meccsük, de összességében megérdemelten nyerték meg az olimpiát.

Ez volt a csapat kezdő felállása:

  • Jeney László – Vízvári György, Gyarmati Dezső – Markovits Kálmán – Bolvári Antal, Szívós István, Kárpáti György.

Lehetőséget kaptak még:

  • Antal Róbert, Fábián Dezső, Hasznos István, Lemhényi Dezső, Martin Miklós, Szittya Károly.

Így jöttek a meccsek:

  • Mexikó – 13-4
  • Egyiptom – 9-0
  • Szovjetunió – 5-3
  • Németország – 9-1
  • Hollandia – 4-4
  • Jugoszlávia – 2-2
  • Olaszország – 7-2
  • Egyesült Államok – 4-0

Amint látható, nyolcszor kellett a medencébe menni, ami nagy változás volt a korábbi tornákhoz képest, ahol 4-5 meccsel már meg lehetett nyerni egy olimpiát. Helsinkiben már nem, és a hollandok ellen jött el a mélypont. A magyarok 4-1-re vezettek – Szívós, Markovits, Szívós, Kárpáti volt a gólok sorrendje –, de mint az alábbi korabeli híradórészlet elárulta, az olasz Roggione játékvezető meglehetősen egyoldalúan vezette a meccset, és mindent megtett, hogy a hollandoknak kedvezzen. A két csapat négy évvel korábban szintén 4-4-re végzett, ami akkor nagy meglepetést keltett. (A videón más meccsekről is van részlet.)

A Népsport azt emelte ki a tudósításában, hogy a biztos előny tudatában helytelenül védekezésbe vonult a csapat. Azt is hozzátették, hogy a bíró gyakori tévedéseiben nehéz lett volna felfedezni a jóhiszeműséget. Mindez azonban nem változtat azon, hogy ettől még meg kellett volna nyerni ezt a találkozót.

A jugoszlávok ellen így még nagyobb lett a tét, mert egy vereséggel még a körmérkőzéses négyes döntőbe jutás is veszélybe kerül. A rivális megszerezte a vezetést, de sikerült a fordítás, a hajrában azonban a jugoszlávok egyenlítettek. Jeneyt és Vizvárit emelték ki a tudósítások, a kapus nagy formában védett, a védő pedig nemcsak a védekezésben magabiztos, hanem a támadásokat is jó érzékkel segítette. Az utolsó magyar támadásnál a játékvezető nem alkalmazta az előnyszabályt, így Gyarmati ugyan gólt szerzett, azt nem adták meg.

A MAGYAR CSAPAT ÍGY IS TOVÁBBMENT, ÉS A CÍMVÉDŐ OLASZ VÁLOGATOTT VÁRT RÁ.

A csapat azon a találkozón megtáltosodott, és 2-2-es félidő után a második játékrészben szétzilálta az olaszok ellenállását. Szívós 3 gólja mellett Szittya kettőt ért el, de Markovits és Gyarmati is eredményes tudott lenni. Szittya gólja emberhátrányból esett, ami különösen nagy attrakciónak számított akkoriban – a labdaszerzés után végigszáguldott a medencén, és értékesítette a helyzetet.

Rajki Béla szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy

A CSAPAT OKOS ÉS FEGYELMEZETT JÁTÉKKAL AZT AZ ARCÁT MUTATTA, AMIT EGYIPTOM ELLEN – MÉG A MÁSODIK FORDULÓBAN.

Az amerikaiak ellen nyerni kellett, és akkor biztossá vált az első hely. A jugoszlávok abban bízhattak, hogy az USA szerez egy pontot, és akkor majd ők ünnepelhetnek, de ezen a meccsen esélyt sem hagyott a magyar válogatott ellenfelének.

A torna gólkirályi címét megszerző Szívós triplájával, illetve Gyarmati találatával már 10 perc után eldőlt a meccs. Már az első percben az amerikai kapuban táncolt a labda. Izgalomra semmi ok nem volt a folytatásban sem. A csapattagok a védelmet nagyon dicsérték a győzelem után.

„Nem volt könnyű, ezért igen értékes, hogy megnyertük a bajnokságot”

– így értékelt a csapat egyik legjobbja, a védelem oszlopa, Vizvári György. A 29 éves Jeney arról vallott, hogy ebben a csapatban ő is megfiatalodott, és nagyon büszke, hogy sikerült kijavítani a négy évvel korábbi hibát, ő ugyanis négy évvel korábban is ott volt a kapuban.

Rajki arra gondolt, hogy a visszaszerzett elsőség után nem maradhat más feladat, minthogy megtartsák azt 4 év múlva is. (Elárulhatjuk, sikerült.) A fiatal csapat jól bírta a feszültséget, aminek különösen örült.

Összevissza pofoztak ezek a nagy darab palik, mégis mi nyertük meg a meccset, és ez a legfontosabb

– Kárpáti humorosan közelítette meg a meccset.

Zuckerman svéd játékvezető azt mondta, a legjobb csapat nyert, a magyar fiatalok szépen játszottak utolsó meccsükön. A svéd bíró négy év múlva fontos szerepet játszott a szovjetek elleni meccsen, amikor Zádor Ervint megütötték, és felrepedt szemhéjából dőlt a vér, de az már egy másik történet.

Lemhényi, Szittya, Fábián, Vizvári, Hasznos és Antal nem került be az 1956-ban Ausztráliába utazó csapatba, Martin tartalék volt.

  • Lemhényi (1917-2003) a 60-as olimpián már szövetségi kapitány volt, később KSI-ben vezetőedző, külföldre is mehetett. Felesége Tass Olga, olimpiai bajnok tornász. A 90-es évek elején megalakította az olimpiai bajnokok klubját.
  • A szolnoki Hasznos (1924-1998) a város díszpolgára lett, edzősködött is, az uszoda igazgatója volt.
  • Antal 56-ban Kanadába ment, kórházi asszisztens lett, 1995-ben Magyarországon temették el.
  • Fábián (1918-1973) volt a Fradi edzője, a vízilabda szövetség titkára.
  • Szittya (1918-1983) mesteredző lett, Rajki segítője is volt, Szegeden halt meg.
  • Vizvári György (1928-2004) elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, a BRFK raktárának parancsnokaként lett nyugdíjas.
  • Martin Miklós (1931-2019) 56-ban Amerikában telepedett le, egyetemi tanár lett Los Angelesben és francia irodalmat tanított.
  • (Borítókép: Markovits, Gyarmati, Jeney és Szívós. Fotó: Nemzeti Sport, 2016. augusztus / 229. szám / Arcanum Digitális Tudománytár)

 

Forrás: index.hu

Utolsó útjára kísérték Székely Évát


A Farkasréti temetőben szerdán utolsó útjára kísérték Székely Éva olimpiai bajnok úszót, aki február 29-én hunyt el 92 éves korában.A gyászolók között családtagjai mellett ott voltak a sportág kimagasló egyéniségei, az olimpiai bajnokok közül Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kovács Ágnes és Risztov Éva is.

A búcsúztatáson részt vett Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, ugyancsak korábbi úszó, a szintén ötkarikás aranyérmes Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke.

Az olimpiai család nevében a birkózó Hegedűs Csaba, a játékok történetének 100. magyar aranyérmese mondott beszédet. Felelevenítette, hogy Székely Éva kilenc évesen a csillaghegyi strandon Csík Ferenc 1936-os berlini olimpiai győzelmét a rádión hallgatva döntötte el, hogy egyszer ő is aranyérmet szerez az ötkarikás játékokon. Megjegyezte, az 1941-es országos bajnokságon minden mellúszó számot országos csúccsal nyert, zsidó származása miatt azonban a fasiszta törvények miatt 1945-ig még a lábát sem tehette be az uszodába. Az 1952-es helsinki olimpia előtt súlyos gyomorhuruttal küszködött, de saját szervezetét sanyargatva gyógyította ki magát, hogy valóra váltsa álmát."Sokszor igazságtalannak tartom, hogy a sportvilágban általában daliás férfiakat neveznek meg példaképeknek, de én Évát személyesen ismerve, tisztelve és szeretve azt gondolom, hogy Székely Éva, mint nő is ezek közé sorolható" - mondta Hegedűs Csaba, aki kiemelte, Székely Éva rendszeresen 5000 méter pillangóúszással terhelte magát a felkészülési időszakban.Hozzátette, ő maga a súlyos autóbalesetét követően Székely Éva lánya, Gyarmati Andrea javaslatára ment le a Testnevelési Főiskola uszodájába, ahol a legendás úszó készített neki edzéstervet a rehabilitációhoz, és ezzel további két Európa-bajnoki aranyérmének megnyerésében játszott szerepet.Az úszótársadalom képviseletében Hargitay András korábbi szövetségi kapitány, háromszoros világbajnok búcsúzott. Kiemelte, hogy Székely Éva lányával, Gyarmati Andreával együtt versenyeztek, a két család - főleg az édesanyák - viszonya pedig az 1969-es bécsi ifjúsági Európa-bajnokságot követően vált szorossá.Az olimpiai ezüstérmes Gyarmati Andrea hangsúlyozta, életének legboldogabb 12 éve volt az az időszak, amikor édesanyja volt az edzője.

"Mert te anyu, a létező lehető legjobb tréner voltál a világon. Megszerezted a magad versenyzői tapasztalatát, remek érzéked volt az egészhez, képezted magad és fantasztikus ötleteid voltak" - elevenítette fel emlékeit Gyarmati Andrea, aki szerint "jellemző" édesanyjára, hogy pont az olimpia évében, ráadásul annak is a legkülönlegesebb napján, február 29-én ment el.

Székely Éva pályafutása csúcsára 1952-ben, a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet a 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként végigpillangózta a távot (amit az akkori szabályok lehetővé tettek). Olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.

Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta.

Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is.

Forrás: sport365.hu

Wichmann Tamás búcsúztatása

Valamikor régen az ’50-es években egy igaz kenus, Vajda József megálmodta Szent Jupátot a kenusok védőszentjét.  A marcona, falábú szent legendája szerint, amikor fenn járt a menyben találkozott a csinos angyal haddal, akik nagyon megkedvelték a daliás Jupátot.

Ekkortól kezdve mi kenusok fiai vagyunk a falábú szentnek.

Kicsit később, valamikor a hatvanas években valóban csoda történt. Ismeretlenül, szinte a semmiből egyszerre csak egy ifjú, egy fiatal srác üstökösként robbant be a világ legjobb kenusai közé. Mindenki hamar megtanulta a nevét, Wichmann Tamásnak hívták.

A 18 éves Tamás senkivel össze nem téveszthető alakja volt a kenusoknak. Arcvonásai markánsak, nagy szürkéskék szemével és mosolygó szájával mindig derűt, jókedvet és egy kis csibészséget sugárzott az emberek felé. Szálfatermete, széles válla és alig észrevehetően bicegő járása egy igazi fiatal férfié, aki tökéletesen olyan volt, mint Szent Jupát fia.

Tamás nem csak a megjelenésével volt rendkívüli, hanem a kenuban is fantasztikusan jó volt. Hajója orra előtt megnyílt a víz és hajó fara mögött sisteregve zárultak össze a hullámok. Mozgása a kenuban látványosan elegáns volt. Akkoriban a kenusok, (aki csak egyszer is látta) mind megpróbálták őt utánozni.

A nemzetközi mezőnyben Grünauban az Európa bajnokságon mutatkozott be, ahol egyből ezüstérmet szerzett C-1 1000 méteren. A szakemberek számára egyértelmű volt, hogy egy világklasszis kenus kibontakozásának az első állomásaként állt fel a dobogóra. Azonban azt még senki nem sejtette akkor, hogy a 18 éves Tamás még további 18 évig fogja az érmeket gyűjteni a világ élvonalában. Ez hosszú idő és a sikert egyáltalán nem adták könnyen, hiszen a hazai mezőnyben is kiváló kenusok voltak és nevelkedtek ez idő alatt.

Mi fiatalabbak felnéztünk Tamásra és akik mellette nőttünk fel rengeteget tanultunk tőle. Tamás nélkül nem lettünk volna azok, akik lettünk!

Felejthetetlen élmény volt látni a versenyeit. Amikor Tamás futama jött, mindenki a parthoz tódult, mert látni akarták a klasszisok csatáját. Hatalmas szíve volt, oroszlánként tudott küzdeni és a táv végén ellenállhatatlan hajrát indított, amellyel többnyire eldöntötte a versenyt.

Tamás a kemény hazai versenyek után a nagy nemzetközi versenyeken, a világbajnokságokon és az olimpiákon is kiválóan helytállt. Az évek során összesen 22 érmet gyűjtött, köztük 9 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki aranyat. Az olimpiákon pedig két ezüstöt és egy bronzot.

Zárójelben jegyzem meg: Mi, akik szerettük őt mindnyájunknak fáj, hogy a sors nem adta meg neki az olimpiai győzelmet, mert tudása alapján igazán megérdemelte volna.

Tamás nem csak az eredményei miatt volt rendkívül népszerű. Közvetlen viselkedése, segítőkészsége vagy a mókára, viccelődésre mindig kapható természete miatt nagyon sok barátra tett szert. Talán ezért is fogadta be könnyen a művészvilág.

Nem számítottak a gyilkos versenyek sem, mert akármilyen eredmény is született, a verseny után az ellenfelei itthon és külföldön mindnyájan jó barátként tekintettek rá.

Így volt ez a ’78-as Belgrádi világbajnokságon is. A Vb előtti hetekben végig együtt edzettek Matija Ljubekkel és Tamás legjobb tudásával segítette Matija felkészülését. A világbajnokságon egy irtózatos hajrával Matija Ljubek szerezte meg a győzelmet Tamás előtt. A jugoszláv közönség tombolva ünnepelt és Tamás szívből gratulált Ljubeknek, aki aznap jobb volt nála. Tamást a Nemzetközi Fair Play Bizottság emlékplakettel díjazta ezért a cselekedetért.

Talán még ennél is rangosabb elismerést kapott, amikor 1991-ben a sport újságírók szervezete országos szavazást kezdeményezett minden idők legjobb magyar sportolóiról. A 21 helyre kellett megtalálni a legtöbb szavazatot kapott sportolókat. 125 ezer szavazólap érkezett és Wichmann Tamás neve ott volt a kiválasztott 21 között. Fantasztikus társaság állt össze, a magyar sport legjobbjai. Olyan legendák, mint Papp László, Puskás Ferenc, Kárpáti Rudolf, Balczó András és a kajak-kenu sportból egyedüliként Wichmann Tamás.

Tamás igazi példakép volt. Közvetlensége, könnyed, de szuggesztív személyisége vonzotta a fiatalokat. Bárki fordulhatott hozzá jó tanácsért, vagy kérhette, hogy edzhessenek együtt, ő mindenkinek szívesen segített. Ha vidékről jött egy fiatal, akár hónapokig is ellakhatott nála.

Nem volt ez máshogy a Kazinczy utcai kocsmában sem. Tamás személyisége betöltötte a helyiséget. Jöhettek vigadni, vagy bút felejteni, vagy csak egy italra, a vendégek mind jól érezték magukat. Ha elővette a gitárját és nótára gyújtott megidézte Szent Jupát szellemét a közönségnek. Hát, még ha három vagy akár több kenus betért hozzá. A legendás budapesti hely a maga nemében egy intézmény volt. Hiába is nyitnák ki újra, Tamás nélkül már nem lehet az, ami volt.

De nem csak a budapestiek találkozhattak vele. Amikor hívták soha nem utasította el. Ha rajta múlt elment a legkisebb faluba, beleértve a határon túli magyarságot is, hogy megismerhessék, hogy láthassák és hallhassák a nagy bajnokot, aki szeretettel válaszolt minden kérdésre. Elmondta, hogy a gyermekkori balesete ellenére, hogyan tudott mégis a világ legjobbja lenni. Beszélt a nagy győzelmeiről és arról is, hogyan volt képes felállni a vesztes helyzetekből. Beszámolt a kőkemény edzésekről és a hitről az elvégzett munkában. Fontosnak tartotta a haza és az emberek szeretetét.

Két éve tudtuk meg, hogy komoly baj van.

Gyilkos kór támadta meg a szervezetét. Tamás méltósággal és nagy türelemmel viselte a betegségét. Mi imádkoztunk, hogy minél tovább velünk lehessen, hogy legyen ott velünk Szegeden és együtt örülhessünk a magyar érmeknek.

De ezek egyben a búcsú pillanatai is voltak.

Búcsú volt az életrajzi film. Itt volt a négyszeres olimpiai bajnok Iván Patcaichin a nagy rivális és barát. A forgatás mellett egy szép napot töltöttek együtt megidézve a régi időket.

Eljött Ulrich Eicke olimpiai és világbajnok, akivel óriási csatát vívtak Duisburgban ’79-ben. Együtt voltunk az MTK gálavacsoráján a Puskás Aréna pazar, kék színnel feldíszített VIP termében. Jó volt látni, hogy hányan ölelték meg büszkeségüket, Tamást az MTK örökös bajnokát. Tamás nem volt jól, de óriási önuralommal tartotta magát, utolsó erejével is helytállt.

Akik ott voltunk az Uránia moziban a filmbemutatón, soha nem fogjuk elfelejteni, ahogy Tamás gyengén, de a rá jellemző szálfa tartásával távozott a teremből.  A kajak –kenu család szűnni nem akaró tapssal felállva, összeszorult szívvel és könnyekkel küszködve búcsúzott tőle.

Most eljött a végső búcsú ideje. Itt állunk tisztelettel, és a szívünkben fájdalommal telve, hogy elköszönjünk Wichmann Tamástól.

Azt kívánom, hogy hallhatatlan lelked erőben térjen meg a menybe, ott evezz az égi vizeken, és Szent Jupát tolja meg kenud farát!

 

Vaskuti István

olimpiai bajnok

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke

 

Gyász: emberség és tisztesség – eltemették Wichmann Tamást

Mély részvét mellett kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben Wichmann Tamást. A kétszeres olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kenust a ravatalnál a római katolikus szertartást követően Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár, Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke, Deutsch Péter, az MTK ügyvezetője és a sportág olimpiai bajnoka, Vaskuti István búcsúztatta.

A gyászszertartásra érkezőket kivetítőn Wichmann az 1971-es belgrádi vb-n tízezer méteren egyesben aratott győzelmének képkockái fogadták Knézy Jenő tolmácsolásában, majd felcsendült Louis Armstrong 1967-es örökzöld slágere, a What a wonderful world – és valóban csodálatos világ volt, Wichmann ebben az esztendőben szerezte meg élete első Eb-aranyérmét. Az elhunytat számos idősebb és fiatal kísérte utolsó útjára kenulapáttal a kezében, amelyet aztán a legendás sportoló emlékének adózva a magasba emeltek.

A január 16-i Év Sportolója Gálán a a MOB és a Magyar Sportújságíró Szövetség újdonsült életmű-díjasaként Wichmann Tamás állt a Nemzeti Színház színpadán, kezében a díjazottnak járó kerámiaalkotással. Már tudtuk, hogy nagyon beteg, mégis óriási szomorúsággal állapíthatta meg egy ország, hogy az egykor dalia testbe már belemart a halál. Az egykori kiváló sportoló megragadta az alkalmat, az olimpiára készülő valamennyi sportolónak és edzőnek kívánt kitartást, szerencsét és „olyan hazafiságot, amivel mindenkinek kell rendelkeznie”. Nem sokkal korábban, a róla bemutatott film, a Magyar lapát Uránia mozibeli bemutatóján pedig elmondta, szeretné megélni a tokiói olimpia magyar sikerereit. Ez nem adatik meg neki, nem sokkal 72. születésnapja után, február 12-én itt hagyott bennünket.

Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár búcsúztatójában a magyar sport egyik legszerethetőbb egyéniségeként jellemezte Wichmann Tamást, aki „nemcsak a sportolóközösségnek, hanem minden magyarnak irányt mutatott”. A vízen elért teljesítményével pedig azt bizonyította be, hogy nem létezik lehetetlen. Az államtitkár asszony ezt követően hivatkozott az életműdíj átvétele során az ünnepelt szájából elhangzottakra.

Kulcsár Krisztián a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke egy személyes emlékét idézte fel 1979-ből, az 1980-as olimpiára készülő sportolók a Fővárosi Nagycirkuszban léptek fel, a kenus bűvészkedéssel varázsolta el a közönség soraiban az akkor nyolcéves kis srácot. Deutsch Péter, az MTK ügyvezetője kifejtette, Tamás jelentette a kék-fehéreknek a biztonságot, nemcsak a testalkatával, hanem habitusával is támaszt adott. „Az emberség és a tisztesség az ő öröksége.”

Az emlékezés virágai között felfedezhettük a nagy ellenfél, a jó barát, a betegsége miatt otthon maradó Ivan Patzaichin koszorúját is, a négyszeres olimpiai bajnok magyar és román nyelven így búcsúzott: „Nyugodjál békében! Barátod, Ivan Patzaichin”

A legmeghatóbban Vaskuti István emlékezett az elhunytra. Elmondta: „A fiatalabb generáció képviselői közül nélküle sokan nem lehettek volna azok, akik lettek.” Az 1980-as olimpián kenu kettesben Foltán Lászlóval olimpiai bajnok kenus Wichmann sportágra gyakorolt hatásáról is beszélt, majd elcsukó hangon hozzátette: „A sors nem adta meg neki az olimpiai győzelmet.” Megemlékezését így zárta: „Szent Jupát tolja meg kenud farát.”

Vaskuti a sírnál a sportág szokásai szerint egy kenulapátot tört el, majd a koporsóra helyezte – ahogyan azt Wichmann Tamás tette a 2008-ban elhunyt kétszeres olimpiai bajnok kenus, Kolonics György temetésén. A szertartás a Himnusz eléneklésével fejeződött be.

Wichmann Tamás a tisztelők és a magyar sport halhatatlanjainak szomorú tekintetétől kísérve átlapátolt a túlpartra. Fülünkbe csengtek Knézy Jenő a belgrádi verseny során elhangzott szavai: „Gyerünk, öreg!”

Forrás: nemzetisport.hu

Utolsó útjára kísérték Wichmann Tamást

A Farkasréti temetőben kedden utolsó útjára kísérték Wichmann Tamás kilencszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenust, aki hosszan tartó, súlyos betegség után február 12-én hunyt el 72 éves korában.
A gyászolók között családtagjai mellett barátai, tisztelői, más sportágak képviselői, de elsősorban kajakosok és kenusok rótták le tiszteletüket az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója előtt.

A szertartás előtt a kivetítőn megjelentek legnagyobb sikereinek képsorai, a tömegben pedig többen kenulapáttal a kezükben tisztelegtek.

é Zoltán / MTI

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár búcsúbeszédében Magyarország egyik ikonikus sportolójának nevezte Wichmann Tamást, aki örökre beírta magát a hazai sporttörténelembe.

„Nemcsak a sportcsalád, hanem az egész magyar közösség nevében búcsúzunk. Wichmann Tamás bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen, gyermekkori balesete után nem sokan hitték volna, hogy ilyen eredményeket ér majd el” – fogalmazott az államtitkár arra utalva, hogy a versenyzőt hatéves korában elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után kezdett sportolni, előbb bokszolni, majd kenuzni.


Szabó Tünde az elhunytról beszélve kiemelte: példaértékű embersége mindig megmutatkozott, önzetlenül élt. Felidézte, hogy amikor a januári Év sportolója díjátadó gálán a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és Magyar Sportújságírók Szövetsége közös életműdíját átvette és a közönség percekig állva tapsolta, ő akkor is a tokiói ötkarikás játékokra készülőkre gondolt, kitartást, erőt, szerencsét és hazafiságot kívánt utódainak.

Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke felidézte, hogy Wichmann Tamás négy olimpián indult, amelyeken három érmet – két ezüstöt és egy bronzot – szerzett.

„Már életében a magyar kajak-kenu legendájává vált, fair play-díjat is kapott” – mondta a MOB vezetője. Wichmann Tamás 1978-ban vehette át az UNESCO fair play-díját, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

 Zoltán / MTI

Kulcsár Krisztián felidézte: a már súlyos beteg sportember vágya volt, hogy szurkolhasson a Tokióban versenyzőknek, de ahogy fogalmazott, a többi régi kajakossal és kenussal nyáron már „fentről” skandálhatják, hogy Ria-Ria-Hungária.

Wichmann Tamás volt klubja, az MTK nevében Deutsch Péter ügyvezető búcsúzott. Kiemelte, hogy a legendás sportember élete végéig büszke volt MTK-s mivoltára és sokat törődött a fiatalokkal.

 

„Biztonság – ezt adta nekünk Tamás. És nem csak a testalkatával, mély hangjával, sűrű bajuszával. Ha vele voltál, azt érezted, hogy minden lehetséges. Annyi erőt adott nekünk, amely sokáig, akár örökké ki fog tartani” – fogalmazott. Hozzátette: Wichmann Tamás azt az örökséget hagyja hátra, hogy „emberség és tisztesség minden áron”.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség nevében Vaskuti István, az 1980-as, moszkvai olimpia kenus bajnoka búcsúzott az elhunyttól. Felidézte, hogy Wichmann Tamás az 1960-as években üstökösként robbant be a kenusok közé, nemcsak szálfa termete, széles válla, egész megjelenése miatt volt rendkívüli, hanem a vízen mutatott teljesítménye miatt is, a mozgása látványosan elegáns volt.

„Tizennyolc évesen kezdte az éremgyűjtést és aztán 18 évig folytatta. Mi, fiatalabbak, felnéztünk rá és sokat tanultunk tőle. Nélküle nem lehettünk volna azok, akik lettünk. Nagy fájdalom, hogy a sors nem adta meg neki az olimpiai győzelmet, pedig megérdemelte volna” – mondta elcsukló hangon Vaskuti István.

Miközben felcsendült Louis Armstrong „What a wonderful world” című dala, a koporsót kenulapátok sorfala között vitték a sírhoz. Ott Vaskuti István eltört egy kenulapátot, amelyet Wichmann Tamással együtt eltemettek.

Forrás: kisalfold.hu

Az eredményeimért megbocsátották szüleimet

Székely Éva, aki 2004-ben az elsők között lett a Nemzet Sportolója, április harmadikán ünnepli 90. születésnapját. Az életrajzában a születési dátum sokáig április 4. volt, vagyis a szocializmusban a felszabadulás napja. Éppen nagykorú, 18 éves volt, amikor Magyarországon véget ért a második világháború.

Édesapja erdélyi, édesanyja felvidéki származású, de Székely már Budapesten született, és már nagyon fiatalon megtanult úszni.

1936-ban a csillaghegyi strandon Csík Ferenc olimpiai aranyának közvetítését – 100 gyorson nyert, „most bele, most bele”, úgy biztatta a riporter a hajrában - hallgatva határozta el magában, ő is bajnok lesz. Üldöztetése alatt ez a cél tartotta életben, hogy neki is szól majd egyszer a Himnusz, a legcsodálatosabb dallam.

1952-ben nyerte olimpiai aranyát, de már négy évvel korábban csúcsokat döntött. Csakhogy mellhártyagyulladást kapott, miután egy teherautó platóján tette meg az utat az áprilisi egri versenyig. Sokat hagyott ki, de felépült az londoni olimpiára, nem volt azonban olyan erőben, hogy nyerjen. Nagy csalódásként élte meg a negyedik helyet, nem is feltétlen akarta folytatni még négy évig, a következő olimpiáig.

Az 1952-es olimpia előtt ismét beteg lett, idegi alapon kapott gyomorhurutot, hányással kellett méregtelenítenie. Radikális megoldás volt, de gyorsabban nem lehetett kimosni a hurutot a gyomrából.

Helsinkiben hazai nagy riválisát, Novák Évát győzte le 200 mellen, 3 másodperc volt az előnye. (Novák a 4x100-as gyorsváltóban lett első, ő is aranyéremmel tért haza Finnországból.)

Akkor még pillangózni is lehetett karral ezen a távon, csak a következő olimpiára tiltotta meg a nemzetközi szövetség.

Épp ezért nevezték pillangókisasszonynak, mert végig bírta a teljes távot. Más nem volt képes erre.
Fanatikusan, aszkétaként edzett, kicsit emlékeztet a jelenkori Hosszú Katinkára, olyan adagokat és olyan tempóban úszott akkoriban, mint senki más. Férfiak is csak ámultak a hazai medencékben, hogy oxigénhiányos állapotban mire képes.

A címét így sem tudta megvédeni 1956-ban, mert a melbourne-i olimpia előtt a forradalom utáni bizonytalanság viselte meg, akkor már itthon kellett hagyja kislányát, a két éves Gyarmati Andreát, akinek az édesapja a vízilabdában háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső.

A pakisztáni átszálláskor haza akart térni, Karacsiban egy amerikai pilótának azt mondta, vigye őt Budapestre. Heteken át nem hallotta a kislánya hangját - gyeltek haza rapulóval, ezt üzente -, akkor nyugodott meg, amikor ő volt a telefonvonal túlsó végén. 1956-ban új technikával a második helyen végzett.

 

1960-ban a római olimpia előtt a párt választás elé állította őt és férjét, Gyarmati Dezsőt, ketten együtt nem mehetnek az olimpiára, mert attól tartottak, disszidálnak, hiszen 56 után egy évet az Egyesült Államokban töltöttek. Végül Gyarmati ment.

Ha lett volna akkoriban vegyes úszás az olimpiai programban, Székely lett volna a legnagyobb esélyes.

MIután abbahagyta, edzői diplomát szerzett a gyógyszerész mellé. Több könyvet is írt, de a legnagyobb sikert a „Sírni csak a győztesnek szabad” című érte el. Ezt a könyvet bármikor megéri újraolvasni.

Ebben írta le üldöztetését is, egyben harciasságát. Még általános iskolás, amikor egy fiú a zsidókat gúnyolta, ő pedig az udvarra hívta verekedni. Fájt neki a verés, de az is, hogy a zsidó fiúk nem álltak mellé, és nem segítettek neki.

A zsidótörvények miatt sportolni nem hagyták, munkaszolgálatos lett, Vecsésen tankcsapdákat kellett ásnia. Csontig sebes volt a lába, kutyaólban lakott novemberben, konzerves dobozból mosakodott.

Amikor terelték őket, felpattant villamosra, nem vették észre. A villamoson őt kiszúró férfinak annyit mondott, ha feljelenti, lelövik a nyilasok. A férfi nem szólt semmit, csak hogy vegye le a kabátjáról a sárga csillagot. Ha nem így tesz, lehet, hogy ő is Bergen Belsenben, a koncentrációs táborban végzi, ahogy sokan mások sorstársai közül.

Meglépett azonban, ezt súgta az életösztöne. Utána már mások súgták neki, hogy a Benczúr utcába menjen, ott van egy védett ház, ott nem eshet bántódása. Ott is edzett, lépcsőzött fel és le, azt hitték, megtébolyodott, holott csak karban szerette volna tartani kondiját, így erősítette a lábait. Az olimpiai győzelem lebegett akkor is a szeme előtt.

 

Ahogy elmúlt a háború, és edzője, Sárosi Imre (becenevén Mesti) hazatért a munkaszolgálatból, újra munkához láttak a Ferencvárosban, és számtalan rekordot - köztük 6 világcsúcsot - állítottak fel. Székely olyan megszállottan edzett, hogy Sárosi nem hitt a szemének, noha előtte megjósolta, hogy olimpiai bajnok lesz belőle.

1948-ban a kommunista hatalomátvétellel arisztokrata származása miatt ismét meghurcolhatták volna, de ekkor már a sport megmentette.

„Az eredményeimért megbocsátották szüleimet” – írta életrajzi könyvében, és ennél érzékletesebben talán összefoglalni sem lehetett volna a kor viszonyait.

„Amíg hoztam az eredményeket, nem esett szó a származásomról. Ha kellett, erre fel is hívták a figyelmemet. Hiába élveztem kiváltságokat, a szüleimet megbélyegezték. Csengőfrászban szenvedtek” – emlékezett vissza.

Székely nem részletezte, de nyilván arra utalt, hogy családtagjai féltek a csengetéstől, mert az államvédelem bármikor értük mehetett volna. Sokakat kitelepítettek a vagyonosak közül.

Az edzőtáborozást egyébként fanatizmusa ellenére nem szerette, egyszer el is mondta az egyik kommunista vezetőnek, mire az volt a válasz, vagy megy az edzőtáborba, vagy máshová viszik el. Ezért inkább beadta a derekát.

„Az olimpiai bajnokág belső biztonságot jelentett csalódások, pletykák, rosszindulat, irigység ellen. Amikor az ember úgy érzi, hogy kirántják a lába alól a talajt, akkor tud kapaszkodni valamibe: ő volt a legjobb valaha a világon. Erőt meríthet abból, hogy ezt soha senki nem veheti el tőle.

Sok mindent elvettek az emberektől, rangot, címet, vagyont. Milliókat aláztak meg méltóságukban. Ebben a változó világban az olimpiai arany olyan, mint egy állócsillag a világmindenségben” – ezek a gondolatok szintén a könyvében szerepelnek.

Az olimpiai arany hamarosan egy másik aspektusban jött elő a könyvben. A lánya ugyanis úszni szeretett volna, és ő lett az edzője. Andrea eleinte nem volt olyan alázatos, mint ő, de egyik nap azzal állt elő, hogy komolyan szeretné venni. Beszélgettek, Andrea megígérte, hogy addig csinálja, amíg az örömét leli benne. Keményen edzett, két olimpiára is kijutott.

„Szegény gyerek, az anyja hajszolja, mert a saját becsvágyát akarja kiélni”

– ilyen megjegyzéseket hallott a medence széléről, de nem foglalkoztatta.

Aztán olyan kérdéseket tett fel a könyvben, ami mindenkor időszerű, ha valakinek élsportoló válik a gyerekéből.

„A sport fegyelemre, becsületes munkára, önmegtartatásra nevel. De ki tudja, mit torzít el az emberben? Mit tettem a gyerekemmel, ami jóvátehetetlen, ami egész további életét negatívan befolyásolja? Mit vettem el a gyerekkorából, és mit adtam cserébe?”

Gyarmati Andrea 14 évesen ötödik lett az 1968-as olimpián, az a helyezés óriási eredmény volt, nem utolsósorban a magyar úszók legjobb pozíciója is.

Székely új módszereket vezetett be a hazai edzéselméletbe, miután külföldi tanulmányútjain azt tapasztalta, hogy itthon lemaradtunk. Turóczy Judit volt az első tanítványa, de később féltékeny lett a lányára, és elváltak. Nagyon sajnálta, mert Turóczyban látta a 68-as olimpia aranyérmesét, de végül csak nyolcadik lett 100 gyorson.

A lányán "kísérletezett", egyszer a hatos buszon jutott eszébe, mit lehet tenni oxigénhiányos állapotban, hogyan lehet fejlődni. Ezért 25 métereket úszott a lánya levegővétel nélkül.

Meggyőződése volt, ha az utolsó métereken nem vesz levegőt, azzal nyerhet. Hogy a gondolatmenet nem volt helytelen, arra példa: Cseh László a 2015-ös aranyérménél azt láthattuk 200 pillangón, nem emelte ki a fejét a vízből az utolsó három tempónál.

 

Az 1972-es olimpián Gyarmati Andrea világrekordot úszott az előfutamban, a döntőben azonban még ketten úsztak a régi csúcson belül, és végül harmadik lett 100 pillangón. Rosszul rajtolt, ezért nem lehetett esélye, hiszen ötödiknek fordult, és akárhogy is bírta a végét, a japán és az amerikai ellenfelét már nem tudta utolérni.

Félelmetes mondatokat írt erről az olimpiáról Székely.

„Nem történt semmi tragikus, ez sport, ez játék. Így fogd fel, örülj az életnek, az egészségnek. Az életemet adtam volna, megváltsam Andreát ettől a csalódástól.

A gratuláció beillett részvétnyilvánításnak. A saját olimpiai aranyammal nem vehettem meg a lányom boldogságát.”

Egy nap múlva 100 háton ezüstérmes lett, majd egy nap múlva jött a müncheni terrortámadás.

Aztán már itthon, az egyik edzésen azt mondta a lánya, már nem esik jól neki az úszás, ő pedig pontosan tudta mit jelent ez, nem akarta rábeszélni a folytatásra, abbahagyta.

Székely unokája, Hesz Máté - neki az édesapja Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakos -, éppen vele játszott, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel a látásával. Később kiderült, megsérült a retinája.

Szemműtétjéről is megrázó őszinteségéről írt a könyvében, és miután hazatért az NSZK-ból, akkor hangzik el a híres mondat: sírni csak a győztesnek szabad, neki pedig a sikeres műtét után folytak a könnyei.

 

1976-ban beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben az úszás halhatatlanjai közé. 1994-től a magyarországi Halhatatlanok Klubjának tagja.

2007-ben a példaértékű sportolói és edzői életpálya elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2011-ben Prima-díjat kapott. 2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka.

Forrás: index.hu

.

Ivan Patzaichin: Úgy beszéltek Wichmann Tamásról, mint egy félistenről. És tényleg olyan volt

Két hatalmas bajnok, két remek ember, két igazi barát: talán ezekkel a hívószavakkal lehetne „eladni” Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kivételes kapcsolatának történetét. A főhősök egyike most magára maradt, de a filmnek még nincs vége. A sporttörténelem egyik legdíjazottabb személyiségével, Vanjusával, azaz Ivan Patzaichinnal idéztük fel egy megismételhetetlen kor emlékeit.

Kólával issza a bort, és rengeteget dohányzik. Haját lófarokban hordja, akár egy sokadik fiatalságát élő rocksztár, ami egy hetvenedik évén túl lévő férfinál azért elég kockázatos vállalás. Ivan Patzaichin azonban kivételes gének hordozója lehet, amit nem csak tizenhat éves, egészen különleges kenus sportpályafutás igazol – 1968 és 1984 között csupán az 1976-os olimpiai esztendőben nem állhatott világverseny dobogójára –, hanem mai, erőt és időtlen energiát sugárzó kiállása is. Esetében négy olimpiai arany- és három ezüstérem, 22 világbajnoki cím és egy Európa-bajnoki győzelem – azért csak egy, mert 1969 után 28 esztendőn át nem rendeztek kontinensbajnokságot – tesz indokolttá mindenféle felsőfokot. Neve és személye azonban Wichmann Tamás február 12-i halála után vált újra sűrűn idézetté, a nagy ellenféltől és baráttól búcsúzó egyik mondata szinte aranymondásgyanús: „Általad nemcsak jobb sportoló lettem, hanem bölcsebb ember is.”

CSODAAUTÓ NYOMÁBAN, TANMESE LEWÉVEL

Wichmann Tamásról egyelőre csak könnyeivel küszködve képes szólni, és beszélgetésünk végén a lelkemre köti, hogy mindenképpen szóljak, ha kijelölik a temetés napját (március 3., 14.15 óra, Farkasréti temető, Makovecz-ravatalozó – a szerk.), bár biztosan hivatalosan is értesítik, teszi hozzá. Amikor legendás barátságuk „magyarázatáról” kérdezem, párhuzamos példával hozakodik elő.

„Nemcsak vele voltam jó viszonyban, hanem például Detlef Lewével is – mondja Ivan Patzaichin. – A müncheni olimpián szerzett egyéni aranyért, majd a páros ezüstjéért 1750 márkás prémiumot kaptam ott helyben, és elhatároztam, hogy autót vásárolok belőle. Akkoriban mifelénk az a hír tartotta magát, hogy arrafelé 300-400 márkáért már jó kocsit lehet venni. Megkérdeztem Detlefet, segítene-e a keresgélésben, aztán három napon át együtt jártuk München és a környező települések utcáit, autópiacait, de eredménytelenül. Fogalmam sem volt, milyen autót keresek, és nem is találtam meg. Mivel olimpiai bajnokként a hivatalos delegáció tagja voltam, indulnom kellett haza, ezért aztán amikor Lewe felajánlotta, hogy ha nála hagyom a pénzt, keres nekem megfelelő autót, egy pillanatig sem tépelődtem: az 50 márkás napidíjammal kiegészített összeget odaadtam. A csapattársaim finoman szólva lehülyéztek, búcsút inthetek a pénznek, ijesztgettek. Nekem azonban ez a veszély meg sem fordult a fejemben, azzal vágtam ki magam előttük, hogy akire Németország zászlóját bízzák egy olimpián, nem lehet tolvaj. Szűk két hét múltán hívott is Lewe, hogy fordulhatok vissza az autóért. Újdonsült olimpiai hős voltam, kiengedtek – persze nem egymagamban… –, s amikor odaértem, leesett az állam. Egy gyönyörű, ezüstszínű Ford Coupé várt piros bőrülésekkel, amire biztosan nem futotta az általam hagyott pénzből, de Detlef sohasem volt hajlandó elárulni, mennyiért vette. Nem is fogadott el soha egyetlen márkát sem pluszban. Én mindenesetre évekig Bukarest egyik legmenőbb autójával furikáztam.”

Wichmann-nal persze egészen más volt, siet hozzátenni. Amikor alig egy évvel a Duna-deltából való felbukkanása után máris a mexikói olimpiára készülhetett, a román válogatott régebbi tagjai már úgy beszéltek Tamásról, mint egy félistenről. „És tényleg olyan volt. De legalábbis mint egy filmsztár. Magas, jó kiállású, folyamatosan egy dalt dúdolt a bajsza alatt, minden jó nő láttán villant a szeme, miközben bennünket, újoncokat úgy kezelt, mint egy idősebb testvér. Pedig ő már Európa-bajnok volt, egy évvel korábban Duisburgban mindkét számban dobogóra állhatott. Akkora tekintélye volt a sportágban, hogy itthon soha senki nem tette szóvá, mire fel ez a nagy barátkozás. Engem meg általa egy idő után a teljes magyar válogatott egyfajta kedvencként kezelt, pedig alig tudtam megtanulni néhány magyar szót. És máig sem tudom például, miért szólítottak Doktornak.”

NÁDRENGETEG SUHANCA ÉS A TEKINTÉLYES SZTÁR

A jelentős mértékben lipovánok – vallási okból menekült óhitű oroszok leszármazottai – által lakott Duna-delta leghíresebb szülöttje, Ivan Patzaichin valóban a mexikói olimpia alkalmából szembesült azzal, hogy a delta kapujának számító Tulcea városán túl is van élet. Illetve előtte Bukarestben azért már megfordult nagyvárosban. Történt, hogy 1966 őszén hazalátogatott Serghei Covaliov és Vicol Calabiciov, a friss világbajnok kenuspáros ugyancsak a Mila 23 nevű faluból elszármazott tagjai. Vanjusa, ahogy a nagyszülők becézték Ivant, a falu egyetlen, a kultúrházban beüzemelt tévéjének képernyőjére ragadva szurkolt nekik, s amikor győztesként értek célba a kelet-berlini pályán, tudta: ő is azt akarja csinálni. Ha nekik sikerült, neki is fog. És amikor a nagyfiúk otthon voltak, nem szállt le róluk, amíg meg nem ígérték, hogy magukkal viszik. Alig olvadt el a jég, a nem egészen tizenhét éves Ivan Patzaichint 1967 tavasza már a snagovi tavon találta. Úgy búcsúzott az őt alig-alig elengedő családtagoktól, hogy nem egyszerűen sportolni megy, hanem bajnok akar lenni.

Pedig már volt némi veszítenivalója, hiszen élmunkás halász édesapja mellett segédhalászként 2050 lejes, abban az időben cseppet sem elhanyagolható fizetéssel rendelkező, önfenntartó fiatalember volt. Nem beszélve arról, hogy kezdetben leginkább azzal volt elfoglalva, hogy visszamásszon a kenuba. Csúfolták is rendesen: „Hozzatok egy magnót, ez nem evez, ez táncol…” Elviselte, ahogy azt is, hogy kezdetben kétszer is kizárták. Előbb verseny közben akaszkodott össze az egyik ellenféllel, aki evezővel próbálta visszahúzni a hajóját. A második affér kissé „sportszerűbben” hangzik: élete első nemzetközi fellépésén pályaelhagyásért kellett bűnhődnie, bár az ítélet jogosságát azóta is megkérdőjelezi.

Ez a deltai nádrengetegből alig előkerülő suhanc találkozott Wichmann Tamással. Elsősorban a tekintélyt sugárzó sztár ragadta meg, akinek volt szeme és lelke észrevenni a rajongó, ugyanakkor potenciális riválist jelentő újoncot. „A későbbiekben sohasem ért véget úgy verseny, hogy a befutót követően ne öleljük meg egymást, és ha lehetett, ne beszéljük meg gyorsan, milyen is volt a futam. Sokszor együtt ültünk a parton, néztük a többieket, és közben meséltünk egymásnak.” Hogy miként talál egymásra ennyire egy városi fiú és egy deltai halászivadék? „Nekem a Tamásban rejtező őserő volt valamiképpen ismerős, a lipovánjaim között találkoztam néhány hasonlóval. De az eltökéltsége, az őszintesége, a kedvessége ugyanúgy vonzott. Ő is szívesen hallgatta gyermekkorom történeteit, és amikor később eljött velem a deltába, több helyszínt látva is rákérdezett: itt történt az a bizonyos eset?”

BÉNÍTÓ LELKI BLOKKTÓL AZ UTOLSÓ ÉRINTÉSIG

Természetesen Wichmann szomorúan emlékezetes moszkvai olimpiája is szóba kerül. Ivan azt mondja, első látásra maga sem értette a történteket, aztán saját első olimpiája jutott eszébe. A mexikóvárosi Xochimilco-tavon száz méterrel a cél előtt fölényesen vezetett, és olyannyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy tizennyolc évének minden tapasztalatlanságával hirtelen hátrafordult, megbizonyosodni a dolgok állása felől. És akkor begörcsölt a dereka. Többé egyetlen merítést sem volt képes végrehajtani, csak arra tudott koncentrálni, nehogy felboruljon. Így csorgott be végül a hajója az olimpiai döntő hetedik helyén. Ölben emelték ki a kenuból, és vitték azonnal a gyúrószobába, ahol annyira helyrehozták, hogy az egy órával később a kettes hajóban már győztesként siklottak be Covaliovval – éppen Wichmann Tamás és Petrikovics Gyula párosát megelőzve.

Még „csereszabatosabb” emlékként tudta felidézni a nyolc évvel később történteket. Montrealba a szakág egyik klasszisaként, önbizalomtól duzzadva, mindent megnyerni akarva utazott. Királyfi leszek vagy koldus, búcsúzott a feleségétől. Pályafutása egyetlen olyan világversenye következett, amelyen dobogóra sem állhatott. „Egyes ezer méteren a szovjet versenyző mögött haladva adott pillanatban úgy éreztem, nem tudom megverni. Feladtam. Nem teljesen, célba értem, de már nem érdekelt az egész. A végén azonban kis híján megütött a guta, amikor azt láttam, a szovjet sem került dobogóra, sőt a lengyel is megelőzte. Montreal után abba akartam hagyni az egészet, fél éven át nem ültem hajóba, szerencsére azonban hagytam magam meggyőzni, és nyolc éven át már nem kaptam ki senkitől. Aztán a Los Angeles-i győzelmem után éreztem: most kell letenni a lapátot.”

A helyzet megtapasztalt tragikuma hasított belé, amikor látta Tamást feladni a versenyt Moszkvában. „Rettenetesen sajnáltam, hiszen annyira jó volt abban az évben. Két hónappal az olimpia előtt saját pályámon, Snagovban vert rám több mint négy másodpercet, el is könyveltem, az olimpián nem indulok egyesben, Tamást úgysem tudja megverni senki. Elmenekültem hát előle a két párosszámba. Így lett olimpiai bajnok egyéniben a bolgár Ljubomir Ljubenov… Természetesen utólag többször beszéltünk az esetről, a lelki blokkról, amely akkor megbénította Tamást, de egy ilyen titkot igazából csak eltemetni lehet, mintsem megfejteni.”

A Dinamo-sportolóként brigádtábornoki rangban lévő Patzaichin egy ideig edzősködött, a válogatott vezetőedzője is volt, tíz esztendeje aztán elköszönt a közegtől. Azt mondja, egyre szűkült a lehetőség, mind kevesebb fiatalból lehetett meríteni. „Ma a deltában a fiatalok nem az evezésben versenyeznek, hanem abban, kinek van erősebb motorral felszerelt csónakja. Aki evez, baleknak számít.” Otthagyta hát a versenysportot.

Főleg, hogy egyre inkább más kezdte érdekelni, leginkább a saját vérei, a lipovánok sorsa. A Patzaichin Egyesület ma a deltaiak életkörülményeinek javítását célozza, a ténylegesen természetvédő turizmus anyagi és tudati körülményeinek megteremtését. Nem könnyű, hiszen a Duna-delta is az azonnali haszonérzés, a vadkapitalizmus eszközévé vált, Ivannak még saját unokatestvérével is összetűzött, aki ügyfeleinek elrablásával vádolta meg a legendás sportembert. De Patzaichin életében mindössze egyszer fordult elő, hogy feladott valamit.

Hetvenedik születésnapja – 2019. november 26. – örökre emlékezetes marad. Nem a kerek évforduló miatt, hiszen mi az a hetven év, közbeeső állomás az ember életében. A tiszteletére tartott ünnepségen találkozott utoljára Wichmann Tamással, aki betegen is fontosnak tartotta, hogy jelen legyen barátja köszöntésén. Kettejük közös programjait egy ideje a Balassi Intézet–Bukaresti Magyar Intézet menedzseli, s bár Ivan tudta, hogy Tamás súlyos betegséggel küzd, csak utólag értesült arról, hogy búcsúzni érkezett. „Ott álltunk a színpadon, Tamás énekelte a What a Wonderful Day című dalt, és közben többször is megsimogatta a fejemet, a homlokomat. Már tudom, mit jelentett a simogatás: az utolsó érintést. Ne tekintsék egy öregember érzelgősségének, de azt hiszem, életem végéig érezni fogom azt a hatalmas tenyeret a homlokomon.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február 22-i lapszámában jelent meg.)

Forrás: nemzetisport.hu

 

 

 

.

 

Aggódik a sportága jövője miatt a kétszeres öttusa olimpiai bajnok dr. Török Ferenc

Hihetetlen, hogy sorozatos műtétei után is mennyit sportol „Róka”, a 85. felé közelítő veterán

Nem mondhatni, hogy a 80. és a 90. között járók életét éli Dr. Török Ferenc, a tokiói olimpián az egyéni versenyben, Mexikóban pedig a magyar válogatottal olimpiai bajnokságot nyert öttusázó, aki szövetségi kapitányként is fényes győzelmekkel dicsekedhetett. Az idő tájt, amikor Fábián László, Martinek János és Mizsér Attila is a pályafutása csúcsán járt. Sokan visszasírnák azokat a parádés és örökbecsű sikereket, főleg mostanában, amikor sokkal inkább az a kihívás, hogy egy vagy két öttusázónak sikerül-e kivívnia az olimpiai szereplés jogát. Ötvenhat évvel a tokiói győzelme után és alig néhány hónappal az újabb tokiói ötkarikás versenyek előtt aggodalmát kifejezve nyilatkozott az SzPress Hírszolgálatnak dr. Török Ferenc, az öttusa hírességek csarnokának, és a magyar halhatatlan sportolók egyesületének tagja. aki érdemérmet vehetett át a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.

Tudatlan szavazók

„Fejetlenséget és kapkodást tapasztalok a nemzetközi szövetség berkeiben, igazán aggódok az öttusa jövőjéért. Amikor még én voltam az egyik alelnök, egy ideig minden tanácsomat megfogadta Klaus Schormann, az UIPM német elnöke, de aztán másokra hallgatva, vagy a saját kútfejéből merítve letért a szerintem jó irányba vezető ősvényről. Egyre inkább követhetetlenek a fejlesztési programok, még nagyobb baj, hogy az Ázsiában és Afrikában toborzott tagszövetségek vezető képviselői közül jónéhánynak halványlila gőze sincs az öttusa lényegéről. Mérlegelés nélkül, sokszor tudatlanul mindent meg szavaznak, könnyűszerrel nyomják le a voksolásban hátrányba került józan és hozzáértő európai szakembereket. Ami pedig a hazai öttusát illeti, hiába papolok arról, hogy még mindig a vívótudás a siker kulcsa, a válogatottak felkészülésének súlypontját pedig a klubokból a központi edzőtáborokba kellene áthelyezni, mindez pusztába kiáltott szó marad” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a még aktív jogászember. Aki a hazai labdarúgásban is sokszor vállalt szerepet, például úgy, hogy az erőnléti hiányosságra próbálta felhívni a figyelmet. 

„Összetákolva” is naponta sportol

Kilenc évesen csillaghegyi kölyökfocistaként kóstolt bele a sportba, aztán az úszással és a vízilabdával ismerkedett meg, öttusapályafutását pedig a háromtusával alapozta meg. Mindig is szívós volt és rafinált, aligha véletlen, hogy versenyzőtársai a „Róka” becenevet adták neki. Sokan ma is így szólítják, vagy emlegetik.

„Élsportolóként a szerencse fiának tekinthettem magamat, mert a súlyos sérülések elkerültek – folytatta. – Ritkán billentem ki a nyeregből, sokáig engem tartottak az öttusasport egyik, ha nem a legjobb lovasának. Kemény fából faragtak, de vigyáztam is magamra, ez is közrejátszott abban, hogy három olimpiai és tíz világbajnoki érem került a gyűjteményembe. Jellemző rám, hogy az első nagy sérülésemet a visszavonulásom után szenvedtem el egy Budapest második osztályban szereplő labdarúgó csapat játékosaként. Műteni kellett az Achillesemet, és ez csak az én balszerencsés sorozatom kezdetét jelentette. Később a gerincembe négy csavar került, aztán tüdőrák gyanújával kerültem kórházba, majd egy újabb daganatos betegség okozott gondot, és az operációt akkor sem úsztam meg. Hetven sugárkezelés kellemetlenségeit éltem át, és mire összeszedtem magamat, újra elkezdtem fájlalni a derekamat. Dr. Veres Róbert idegsebész specialista barátom csak azért jött haza Szaúd-Arábiából, hogy „kipofozza” a gerincemet, modernebb csavarok beültetésével és egy négy és félórás sikeres műtéttel adja vissza nekem a mindennapi mozgás örömét. Mielőtt elfelejteném, Dr, Hangody László ortopéd sebész professzor úr neve is felkerült az egyre hosszabb kórlapomra, mert járni is alig tudtam, és annyira elhasználódott a térdem, hogy protézist kellett elhelyezni az ízületben. Ez hat éve történt, és dacára annak, hogy két rosszullét miatt vérhígítót kell szednem, élek és virulok, teniszezek, úszok, gyógytornára járok, kerékpározok vagy szobabiciklin tekerek, futok, vagy inkább csoszogok. Lassan becsukom a boltot az irodámban, de ügyefogyott ügyvédként még néhány régen húzódó peres ügyemet szeretném lezárni, amiben segítségemre van a mellettem immár 52 év óta kitartó titkárnőm.” – mondta befejezésül dr. Török Ferenc.

Szalay Péter

Forrás: SzPress Sporthírszolgálat

Wichmann Tamás: Azt kívánom, hogy láthassam a tokiói olimpiai döntőket

Wichmann Tamás a január 16-i Év sportolója gálán az MSÚSZ és a MOB életműdíját vehette át. Akkor már nem volt titok, a kilencszeres világbajnok kenus súlyos beteg, amit megosztott a nyilvánossággal is. A Nemzeti Sport a kórházban látogatta meg az ízig-vérig sportembert, aki egy viccet is elmondott. A Magyar lapát című film február 2-án, vasárnap 13.20-kor látható a Duna Tv-n.

Január 9.: Uránia filmszínház, a Magyar lapát című film díszbemutatója
Wichmann Tamás a moderátor, a Sport Tv riportere, Fazekas Erzsébet kérdésére nyíltan beszélt daganatos betegségéről. A legendás Kazinczy utcai kocsmájának bezárásáról készülő film forgatását is úgy vállalta, hogy már tudta, súlyos beteg. A vetítésre sokan eljöttek azok közül, akik a Szent Jupátban – a Wichmann-kocsmában – rendszeres vendégei voltak. Tamás a nézőtéren jelen lévő fiatal sportolókhoz szólva többek között megjegyezte: „(...) nem tudom, meddig maradok köztetek.” A távozó egykori kenust a felálló nézők tapsa kísérte.

Január 14.: „Tamás, a Nemzeti Sporttól keresem, szeretnénk interjút készíteni.”
„A Nemzeti Sporttól? Kórházban vagyok kezelésen, de elmentem a telefonszámát.” „A csütörtöki Év sportolója gálán ott lesz?” „Hogy a fenébe ne, de ott nem tudjuk megcsinálni, mert az orvosok nem engedik, hogy fickándozzak.”

Január 16.: Wichmann Tamás a Magyar Sportújságírók Szövetsége gáláján az MSÚSZ és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíját vehette át.
A Nemzeti Színházban helyet foglaló vendégek és tévénézők százezrei előtt beszélt sportpályafutása kezdetéről, majd ezt mondta. „Mostanra odáig jutottunk, hogy elszállt felettem az idő. Így hát megragadnám az alkalmat, hogy a tokiói olimpiára készülő összes sportolónak és edzőnek szerencsét és kitartást kívánjak, s olyan hazafiságot, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, hiszen alig tizenvalahány-millióan vagyunk, akik ezt a csodálatos nyelvet beszélik és értik. Nemrég mutatták be a rólam készült filmet az Uránia filmszínházban, szeretetcunaminak mondanám, amit ott és amit itt önöktől kaptam – nagyon jólesik.”

Január 18.: Egy sms-t küldtünk: „Továbbra is szeretnénk interjút készíteni a Nemzeti Sportba az életműdíj kapcsán, mikor lenne fizikai és lelkiereje, hogy találkozzunk?” Nem kaptunk választ.

Január 29.: „Tamás, a Nemzeti Sport olvasóit szeretnénk tájékoztatni a hogyléte felől. Mikor beszélgethetünk?” „Jó, egyeztessünk.” „Holnap, csütörtökön jó lenne?” „Ráérni ráérek, csak nem hiszem, hogy a kórházból kiengednek.” „S ha most odamennénk?” „Talán az lenne a legjobb. Lehet, hogy lesznek nálam, de valahogy megoldjuk.”

Január 29.: Szent László kórház

– Hogy van?
– Jól, közepesen. Illetve jó közepesen.

– Mire gondolt, amikor átvette az életműdíjat?
– Nagyon sok minden eszembe jutott, főleg a vízen eltöltött évtizedek és az, hogy végig az MTK sportolója voltam.

– Ugyanúgy önnel voltak tele az újságok, mint korábbi sikerei idején.
– Igen, nagyon jó érzés volt. De nemcsak a gálán éreztem a felém áradó szeretetet, hanem az MTK bálján is. Ráadásul az utolsó pillanatban megtudtam, hogy a Los Angeles-i olimpiai bajnok, Ulrich Eicke és a moszkvai aranyérmes Vaskuti István is szeretne eljönni. Szóltam a klub vezetőinek, akik nagyon rendesek voltak, szereztek jegyet, és a volt kenusokat az asztalunkhoz ültették.

– Itt, a kórházban is látogatják?
– Rengetegen jönnek. Volt kenusok, akik a Kolonics Alapítvány kuratóriumának tagjai, Reményi Péter és Ipacs Endre. Hoztak két 2020-as naptárt, az egyiket nekem, a másikat meg a kórháznak, hogy akasszák ki a falra. A kuratórium elnöke, Csabai Edvin is velük volt.

– A január hónapot egy fiatal kenus, a húszéves Adolf Balázs fotója egészíti ki. Ismeri?
– Láttam versenyezni, de nem ismerem. Én akkor már nem edzősködtem, amikor ő elkezdett kenuzni.

– Ki javasolta a Magyar lapát című film elkészítését?
– Már nem is tudom pontosan. A kocsma bezárását akartuk megörökíteni, aztán portréfilm lett belőle.

– Eredetileg is úgy tervezték, hogy a film a kocsmához fűződő emlékek mellett az ön pályafutását is megörökíti?
– Nem, az élet hozta így.

– Már forgatás közben derült ki, hogy beteg?
– Nem, már korábban, 2017 végén.

– A film bemutatója előtti beszélgetésen azt mondta: „Így alakult a sorsom, ki tudja, meddig?” Majd felhívta a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. Milyen jelei voltak a betegségének?
– Fájt a gyomrom. Gondoltam, elmúlik. El is múlt egy ideig, de aztán újra fájt. Így derült ki, hogy baj van. Azért hívtam fel a figyelmet a szűrővizsgálatokra, hogy másoknak jusson eszébe, el kell menni, történhet baj az emberrel.

– Ön miért nem ment?
– Nem is tudom. Az élet dolgai elől nem lehet elmenekülni. Az egyik bátyám fiatalon meghalt, mert rögtön a világháború után játék közben megölte egy felrobbanó lövedék. Aztán ott van az én gyerekkori balesetem: a Móricz Zsigmond körtérnél elütött egy rendőrautó, napokig kómában voltam. Képzelje el édesanyámat, az egyik fiát elvesztette, a másik meg sántikál. Egész életemben nem foglalkoztam magammal.

– Mi játszódott le önben, amikor megtudta, hogy daganata van?
– Borzasztó érzés volt, azt nem lehet visszaadni, szívfacsaró. Nehezen emésztem meg, de elhatároztam, felveszem a harcot.

– Hogyan bírta a kemoterápiás kezeléseket?
– Nagyon rossz volt. Utánanéztem, olvastam róla, de erre nehéz felkészülni.

– Ha úgy teszem fel a kérdést, kellemetlenebb-e, mint egy kegyetlenül kemény edzés, hogyan látja?
– Nem lehet összehasonlítani a kettőt.

– Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Itt, a kórházban próbáljuk megtenni, amit lehet. Folyamatosan kezelés alatt állok. Megbízom az orvosaimban, beveszem a gyógyszereket.

– Látok könyveket az asztalán, Gyarmati Andreától kettőt is: Apróságaim és Szívdobbanások. Van ereje olvasni?
– Már a kezembe vettem. Andrea nagyon kedves, egyik látogatása alkalmával hozta el a két könyvet.

– Eszébe jutnak a régi sikerek?
– Azok is és sok minden más: az egészségi állapotom, a családom. Próbálok erőt meríteni, de nincsenek csodák.

– Csinálna valamit másképpen, mint korábban?
– Jönnek elő az emlékek. Nem tudom, csinálnék-e valamit másképpen. Talán figyelnék a szűrővizsgálatokra, bömböli a rádió, a tévé.

– A film rendezője, Kövessy Róbert mondta a film bemutatóján, lobog önben a belső tűz.
– Mondjuk inkább úgy, hogy parázson ég.

– Egyszer a Nemzeti Sportban azt nyilatkozta, amikor a kocsmában gitározik, „az a lényeg, hogy bejön az öröm”. Mostanában mik adják az apró örömöket?
– A látogatások. Jönnek a fiaim, az unokáim, a barátok. Látom, hogy körülvesz a szeretet.

– Az Év sportolója gálán a tokiói olimpiára készülő sportolóknak és edzőknek szerencsét és kitartást kívánt. Magának mit kívánna?
– Azt, hogy láthassam a tokiói olimpiai döntőket. Aztán a fene tudja. De nem adom fel! Ismeri a viccet? A halak versenyeznek, hogy melyikük ér előbb a célba. A lepényhal ér be elsőnek. A reményhal meg utoljára. A remény hal meg utoljára.

Forrás: nemzetisport.hu

Halhatatlan Magyar Sportolók Gálavacsorája

Halhatatlan Magyar Sportolók Gálavacsorája

Az évente megrendezésre kerülő eseményen Dr. Kárpáti György elnök ismertette az elmúlt esztendő eredményeit, fontosabb eseményeit, köszöntötte a 100. éves Keleti Ágnest, mint jelenleg a világ legidősebb olimpiai bajnokát.
Kulcsár Krisztián a MOB elnöke méltatta "Halhatatlan" bajnokaink jelenlegi tevékenységét, az olimpiai mozgalmat, az egészséges életmód fontosságának népszerűsítésében végzett országjáró munkájukat.

2020.Január 24.

Fotók: Róth Tamás

Wichmann Tamás "Az Év sportolója 2019" életmű díjazottja

Wichmann Tamás
"Az Év sportolója 2019" életmű díjazottja

Agnes Keleti, the oldest living Olympic champion, turns 99

BUDAPEST, Hungary (AP) — Although she turned 99 on Thursday, even a 9-year-old would have a hard time keeping up with Agnes Keleti’s irrepressible energy and enthusiasm.

Keleti is the oldest living Olympic champion and a Holocaust survivor. She won 10 medals in gymnastics — including five golds — at the 1952 Helsinki Games and at the 1956 Melbourne Games.

Still, speaking on the eve of her birthday at her elegant apartment in downtown Budapest, Keleti hardly wanted to mention her achievements and her long life, which includes adventures and great accomplishments, but also heartbreak and tragedy.

Keleti’s family was decimated during the Holocaust, which she survived thanks in part to assuming a false identity and working as a maid. While her mother and sister also survived, her father and uncles perished at Auschwitz and were among the 550,000 Hungarian Jews killed in Nazi death camps, Hungarian forced labor battalions, ghettos or shot to death into the Danube River.

“The past? Let’s talk about the future,” Keleti said. “That’s what should be beautiful. The past is past but there is still a future.”

Even her Olympic memories seem to center not on her athletic prowess — among Jewish athletes, only American swimmers Mark Spitz and Dara Torres have won more Olympic medals — but rather on the travel opportunities her sporting career offered.

“It’s not the medals that are significant but the experiences that came with them,” Keleti said while holding some of the nine medals she still has (one was reportedly lent to a journalist for a project and never returned). “I loved gymnasti

cs because it was possible to travel for free.”

Even standing on the podium to get her medals didn’t really appeal to her: “I didn’t want to show myself. I loved to do gymnastics.”

After winning a gold medal in the floor exercise at the Helsinki Games, as well as a silver in the team event and two bronzes, Keleti won three individual golds in Melbourne — balance beam, floor exercise and uneven bars — and another in a team event, while also winning silver in the all-around competition and another team event. She could have won even more but an injury kept her from competing at the 1948 London Olympics.

She doesn’t watch sports on television these days, not even the Olympics, which “aren’t very interesting. I prefer mountain climbing.”

The climbing days may be behind her but she seems most happy taking walks around Budapest, where she returned a few years ago after living for decades in Israel, or traveling to places like Barcelona, which she visited last year.

Keleti, who began her gymnastic career at the age of 4 and won her Olympic medals at the hard-to-believe ages of 31 and 35, was also a talented cello player and, after moving to Israel in 1957, taught gymnastics for years.

“I love children and I also love to teach them,” she said.

Asked about the most important thing children should learn, Keleti answered without hesitation: “The joy of life.”

Keleti, whose infectious laugh seems always ready to spring into action, has a favorite prank for those expecting to meet a frail, weak lady entering her 100th year. She extends her hand in greeting, makes sure her grip is good and tight, and suddenly yanks the unsuspecting “victim” toward her with surprising force.

“I’m strong,” she says with a big chuckle after the pull. “And silly!”

While she stopped doing full leg splits on the floor not long ago, she still does them standing up while holding her son Rafael’s hand, or sitting on a couch.

If there’s one issue she continues to have an opinion about, it’s the premature pressure and exhausting exercises young gymnasts may be exposed to.

“That’s not good,” Keleti said. “Tough gymnastics exercises damage their development. It shouldn’t be started early.

“Not to mention that, in the first place, it’s the children’s minds that should be developed, not their bodies.”

What did she do to train her mind?: “I studied languages and I saw the world.”

Keleti has been given a long series of prestigious awards in Hungary and Israel, including being one of Hungary’s 12 “Athletes of the Nation” since 2004 and getting the Israel Prize, considered that state’s highest honor, in 2017.

But, as with her Olympic medals, she doesn’t seem impressed by the recognition of her successes.

“I excelled?” she asks, almost incredulously. “I did what I could and that’s it.”

Forrás: apnews.com

Keleti Ágnes születésnapi gratuláció

Drága Ági, Kedves Halhatatlan Társunk!

Engedd meg, hogy a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete valamennyi tagja, és magam nevében is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntselek 99. születésnapod alkalmából. 99 év még leírni is sok, hát még átgondolni milyen mozgalmas, történelmi korokat átívelő eseményeket élhettél meg ez alatt a közel egy évszázad alatt. De Te minden történés ellenére álltad a sarat. Fantasztikus életpályát tudhatsz magad mögött. Utolérhetetlen sportsikereid, aktív életed és tenni akarásod példa mindenki számára. Nagyon sok örömöt okoztál a sportszerető magyar embereknek. A nemzetközi és hazai tornasport meghatározó alakja vagy, több országban dolgoztál, nevelted az utánpótlást, adtad át hihetetlenül gazdag tapasztalataid a felnövekvő generációnak. Nevelted és oktattad a versenyzők, edzők, testnevelő tanárok egész sorát.

A nemzetközi olimpiai mozgalom csúcstartója vagy hiszen az élő olimpiai bajnokok közül Te vagy a legidősebb.

Végtelenül örülünk és hálásak vagyunk a sorsnak, hogy közöttünk vagy és találkozhatunk Veled.

Kívánunk Neked mindenek előtt jó egészséget, valamint azt, hogy még sokáig élvezhessük megtisztelő barátságod.

Isten éltessen kedves Keleti Ági!

tisztelettel és barátsággal

dr Kárpáti György
elnök, a Nemzet Sportolója

Kajak-kenu: bemutatták a Wichmann Tamásról készült portréfilmet

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban telt ház előtt mutatták be csütörtökön este a kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok, olimpiai ezüst-és bronzérmes kenusról Wichmann Tamásról készült portréfilmet.

Kövessy Róbert rendező a vetítés előtti pódiumbeszélgetésen elmondta, hogy a film ötlete akkor született meg benne, amikor 2017-ben értesült arról, hogy több mint három évtized után bezár Wichmann Kazinczy utcai kocsmája. Mivel a Szent Jupát a nyolcvanas években központi helye volt az underground életnek, ahol nemcsak sportolók, hanem zenészek, képzőművészek, politikusok, sőt, szamizdatosok is megfordultak, ezért úgy gondolta, hogy a film széles réteget és több korosztályt is érdekelhet.

György Lea producer azt hangsúlyozta, hogy Wichmann Tamás az életével mindenkinek példát tud mutatni, hiszen egy gyerekkori autóbalesetet követő kómából felépülve tudott eljutni a világbajnoki címekig, és egész életét a küzdés jellemezte és jellemzi most is, amikor egy komoly betegséggel harcol.

Az alkotás bemutatja a Szent Jupát kocsma utolsó napjait, Wichmann Tamás sportkarrierjének főbb állomásait, de a kilencszeres világbajnok előadásában felcsendülnek benne a legnépszerűbb kenus nóták is. Ezen kívül a nézők megismerhetik belőle Wichmann Tamást, a szakácsot, aki egykor második helyezést ért el a Szakma ifjú mestere versenyen, de arról az oldaláról is, amikor edzőként a fiatalokkal foglalkozik, valamint hogy milyen büszke hat gyermekére és unokáira.

Wichmann Tamásnak a filmbemutató előtt egy orvosi vizsgálatra kellett sietnie, és mivel jövője bizonytalan, ezért a távozása előtt háláját fejezte ki a sorsnak, hogy még életében elköszönhetett az Urániában összegyűlt nézőktől. A barátokból, sportolókból, sportvezetőkből, újságírókból álló közönség hosszú percekig tartó vastapssal búcsúzott el a kenukirálytól, sőt, többen a könnyeiket sem tudták visszatartani.

Az 50 perces portréfilm február 2-án lesz látható a Duna Televízión.

Forrás: nemzetisport.hu

 

Gratuláció

Kedves Jenő, Drága Barátunk!

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete elnökeként, Egyesületünk valamennyi tagja és a magam nevében őszinte tisztelettel és barátsággal gratulálunk a napokban kapott „PRIMA Díj 2019.”
elismerésedhez.
Nagyon örülünk kitüntetésednek, mert egy kivételes életutat, több évtizedes sportpályafutásodat, kiemelkedő sportvezetői és sportdiplomáciai tevékenységedet, orvosi munkádat, kórházigazgatói szolgálatodat ismerték el. Még felsorolni is nehéz az élet azon területeit ahol sikeres voltál, ahol példát mutattál, ahol maradandót alkottál.
Kivételes EMBER, sportember és barát vagy.
Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar sport legendás alakjai a halhatatlan Magyar Sportolók Egyesület tagjai között együtt lehetünk Veled.
További életedhez jó egészséget, sok sikert, a sport ügye iránt töretlen elkötelezettséget, szorgalmat és minden jót kívánunk Neked.

Barátsággal,

dr. Kárpáti György elnök, a Nemzet Sportolója

Füleky András igazgató
 

Évértékelő elnökségi ülés

2019.XII.10.

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete Elnöksége megtartotta évértékelő ülését.

A beszámoló szerint az elmúlt évben 40 rendezvényt tartott az Egyesület, elsősorban az országhatárokon belül, de eljutottak tagjai a környező országok magyar lakta településeire is.

A eseményeken két-három „Halhatatlan” tudott részt venni.

A rendezvények összes költségét az Egyesület által gyűjtött támogatásokból tudta fedezni.

Az Egyesület Elnöksége megkezdte a 2020-as év feladatainak tervezését. Folytatódik a megkezdett országjárás a anyagi teherbírásuk határáig és az újabb támogatók felkutatása, hogy minél több hátrányos helyzetű kistelepülés intézményeibe juthassanak el bajnokaink.

Az Elnökség gratulált Dr. Kamuti Jenő „Príma” elismeréséhez.

Fair play díjátadás a Sportjus társrendezésében – beszámoló

Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága a SPORTJUS együttműködésével rendezett gálán adta át a fair play díjakat a 2019. november 21-én rendezett gálán a Duna Arénában.

Párizsban 1963-ban alakult meg a Nemzetközi Fair Play Bizottság, Magyarországon pedig az első díjakat 1967-ben ítélte oda a Magyar Újságíró Szövetség és az Országos Sporthivatal által létrehozott fair play testület.

„A díjátadók több évtizedes története során ez az első alkalom, hogy a Magyar Sportjogász Társaság (Sportjus) is bekapcsolódott, hiszen a fair play és a jog együtt jár” – mondta, majd hozzáfűzte: szerinte azért a fair play több annál.
Kásler Miklós köszöntőjét Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó, az est házigazdája olvasta fel.

Dr. Nagy Zsigmond, a Sportjus elnöke emlékeztetett rá, társaságuk mottója: “a sport alapvető emberi jog” és kiemelte, “közösségük elkötelezett a sport és a jog iránt.”

A Magyar Fair Play Bizottság díjazottjai 2018 évre tekintettel
1. Fair play cselekedet
trófea: Szántói Szabó Tamás (kajak-kenu)
diploma: Sipos Árpád (teqball), Rade Mijatovic (kézilabda)2. A sport szolgálatában
trófea: Köpf Károly (sportvezető), Karger Kocsis László (sportdiplomáciai főtanácsadó)
diploma: Győr Béla (hagyományőrző)
3. A fair play népszerűsítése
trófea: Füredi Marianne (újságíró), Szalay Péter (újságíró)
diploma: FTC jégkorongszakosztály U8-U10-es korcsoport

4. Szabadidősport
trófea: Magyar Repülő Korong Országos Sportági Szakszövetség

5. Életmű
trófea: Sziklenka László (kajak-kenu), Csányi Rajmund (torna), Bérces Edit (ultrafutás), Göröcs János (labdarúgás)
diploma: Pajor István (sí)

6. Művészet/tudomány
trófea: Juhász Árpád (televíziós, utazó)

Gratulálunk a díjazottaknak!

„Bízunk benne, hogy a mai alkalom hosszú közös utat indít el” – mondta dr. Nagy Zsigond a Sportjus elnöke, amely egyúttal kiváló zárszó jelen cikkünkhöz is.

Forrás: sportjus.hu