Paprikás krumpli – Malonyai Péter publicisztikája

A jegyzetellátó éppen nem látott el, így megkérdeztem apámat, nincs-e meg neki valahol otthon a Polgári jog tankönyve, mert nagyon kellene. Megvolt – mondta, de annak idején kölcsönadta a Móna Pistának. „Az öttusázónak?” – kérdeztem, bólintott s már hívta is. Velük szemben éltek a szülei, gyakran járt a Pannónia (akkor Rajk L.) utcába, szerencsémre éppen ott volt, így összehozta a randevút.

Találkoztunk a házuk előtt, ahol széttárta a karját, nem is emlékezett rá, hogy valaha is nála lett volna a tankönyv, de amikor megtudta, hogy sürgős a dolog, beültetett a kocsijába, és elvitt valamelyik Múzeum körúti antikváriumba. Ahol nagy szeretettel köszöntötték, s csakhamar a kezemben volt mind a két kötet. Így lett az enyém Világhy Miklós és Eörsi Gyula professzorok munkája, még kifizetni sem engedte („Ha már egyszer az apád azt hiszi, nálam volt...”), számlája volt, felíratta, s még ittunk is egy kávét az Egyetem presszóban.

Így ismerkedtem meg Móna Istvánnal, aki ma lenne 80 esztendős. Lenne? Inkább van, nekem mindenképpen, hiszen az uszodában sokat találkozva, beszélgetve kitüntetett a barátságával.

Hogy sokat tanultam tőle, természetes, hogy tanulhattam, köszönöm neki. Köszöntem is, amikor megittunk egy-két pohár bort, de csak legyintett. „Nem nagy dolog...” – mondta, s igyekezett rejtélyes arcot vágni, hiába volt telis-tele érzelmekkel, azt igyekezett sugallani, hogy kemény a végtelenségig.

Pedig...

Magától értetődik, hogy az első öttusa aranycsapatunk, a „balczótörökmóna” fogalom harmadik tagjaként ismerik a legtöbben, a mexikóvárosi csapatarany (1968), az 1963-tól hat esztendőn át vereséget nem ismerő trió tagjaként. Igen, ő volt a harmadik, és erre büszke volt. Először is arra, hogy Balczó András és Török Ferenc elfogadta, támogatta, hogy az 1960-ban (Róma) csapatban olimpiai aranyérmes, a sportvezetők által favorizált Nagy Imre helyett ő legyen a társuk. Jóban, rosszban – mert látták, hogy számíthatnak rá. Ő pedig tudta, mi az, hogy csapat. „Két társam egyéni bajnok volt vagy lett később, nekik több jutott, nyilván többet is érdemeltek” – írta Élettusa három tételben című könyvében az olimpiákról, s nem volt benne szemernyi irigység sem.

Nem véletlen, hogy csapatban ért fel a csúcsra 1968-ban, az aranyéremről ezt írta: „Ez az én egész addigi életem – ami nem volt egy nagy ügy, de nekem ez jutott – összegzése volt, nem tudom, kitől kaptam meg ezt a pillanatot, talán a Jóistentől. Bár nem voltam én soha olyan fontos valaki, hogy velem külön törődjön, nem tudom, de megkaptam, megélhettem, ezért érdemes volt megszületni, élni, örülni, szenvedni, hibázni.”

Minden életútnak van tanulsága, az övé elsődlegesen az, hogy az embernek meg kell találnia a helyét a világban, s ott megtenni a lehető legtöbbet. Nagy formátumú ember volt, ifjan s később idősebben, bölcsebben is, de tudta, hogy szívszerelmében, az öttusában versenyzőként azzal szolgál a legjobban, ha segítő társa lesz a másik kettőnek.

Humán beállítottságú, majd' azt mondtam, reneszánsz ember volt, nem véletlenül járt először a bölcsészkarra, ám végül jogot végzett, s ügyvédként tette a dolgát. Bevallása szerint Török Ferencnek (is) köszönhette a váltást, aki – idézem – ezt mondta neki: „Ne szórakozz, tanár akarsz lenni, koldus, én jogot végeztem, Ottó öcsém is odajár, mi egy csapat vagyunk, tessék átmenni a jogi karra, hozzáíratunk egy csoporthoz, és kész!” Vegyük észre a „mi egy csapat vagyunk” kitételt, ezzel mindig lehetett rá hatni. Nem mellesleg a tokiói olimpia után mondta mindezt Török, ahonnan ő aranyérmesként jött haza, Balczó és Móna viszont nem lehetett ott – eltiltásukat töltötték. Belebuktak abba, hogy hiába figyelmeztették őket a „legmagasabb” helyről, most az álszent puritanizmus az úr, semmi kilengés, ők ketten azért csak lebonyolították a maguk üzletét, a részletek nem érdekesek, ám a mónai tanulság igen: „Még a saját eszemen is túl akartam járni...”

A könyvét azzal a felhanggal kezdte írni, hogy „az én életem elég mozgalmas volt, nagy különbségekkel voltam mélyen és magasan olykor, és leéltem eddig – szerényen számolva is – legalább három életre valót” – ezt csak azért rögzítem, mert hiába az emlékezés, minden nem fér bele ebbe az írásba (sem). Az viszont igen, hogy amit az öttusában tanult, benne maradt a haláláig. Követelményként is, magával szemben és főként a Bp. Honvéd vívóinál, ahol életet lehelt, majd izzított a klubba. Nem felejtve el a múltat, azokat felkérve mesternek, tanácsadónak, akik sok dicsőséggel szolgáltak egykoron a sportágban. Neveket azért nem írok, mert szépen csendben, sorban kiderült róluk, hogy köszönik a megkeresést, a fizetség se jön rosszul, az én fogalmaim szerint mégis elárulták, cserben hagyták. Azzal, hogy szívesebben fürödtek egykori dicsőségükben, ahelyett, hogy átadták volna valóban maradandó tapasztalatukat, tudásukat.

Versenyzővel is járt így, s valamennyi eset megviselte. Persze igyekezett nem mutatni, többé-kevésbé sikerrel. Akik ismerték, azoknál inkább kevésbé. De ment tovább az útján, csendes, de meggyőződésből fakadó következetes erőszakosságával elérte, hogy ne a sportágban uralkodó kényelmes nézet („A vívás kiegészítő sportja a vívás”) uralkodjon a Dózsa György úton, hanem törődjenek a kondíciójukkal is a gyerekek – fussanak például. Meg egyébként is. Idézem, hogy érthetőbb legyen: „Belépésemmel a vívósportba azonnal megkezdődtek a mindenkivel való vitáim. Vezetőség, edzők, versenyzők. Én öttusaszemmel néztem, azt vettem természetesnek, amit a mi köreinkben megszoktam. Nálunk az alap mindig az elvégzett munka volt. Annak szükségességét soha senki nem kérdőjelezte meg. Sem edző, sem versenyző.”

Lett eredménye a következetességének, aki nem hiszi, lapozza fel az évkönyveket, ez itt nem a dicsőséglista helye. Az emlékezésé.

Például arra, hogy Nagy Tímea első olimpia aranyának időpontja 2000. szeptember 17. – Móna István akkor lett hatvanéves. A sydneyi játékok előtt rávette versenyzőjét, hogy a felkészülés előtti szünetben ne csak pihenjen – fusson is. Így is lett, meg úgy, hogy Móna véleménye szerint az „egyetlen, megfelelően felkészült vívóversenyző volt” az olimpián. És aki, alighogy feldobálták a levegőbe a többiek, hirtelen otthagyott csapot-papot, odarohant hozzá, s fülig érő szájjal kiáltotta: „Boldog születésnapot, Pisssssta bácsi!” A történethez tartozik, hogy utána egy vendéglőben ünnepelték meg a sikert, ahol nem kellett fizetniük. „Csak nem fogad el pénzt egy újdonsült olimpiai bajnoktól...?” – érvelt. Vagányság. Mert az is volt benne jócskán.

Ami sohasem ment a komoly dolgok rovására. A családi élet nálam magánügy, ám itt azért megemlítendő, hogy nevelt fia, Kulcsár Krisztián sikereiben is (fő)szerepe volt, nem csupán a páston, egyébként is hatott rá, mint mindenkire a környezetében, aki fogékony volt arra, ami áradt belőle, vagy amit éppen eltitkolni igyekezett. Nekem örökké „a mónapista” lesz, már csak azért is, mert – tartozom neki. Sajnos. Mielőtt bement a kórházba, megígértette velem, hogy főzök neki egy jó paprikás krumplit. Szalonnán. Kolbásszal. Sok hagymával, hogy ne csupán szaftja, szottya legyen. Persze hogy megígértem, s noha az égiek akarták másként, mindig az adósa leszek. A hetvenedik születésnapja előtt ment el úgy, hogy – itt maradt.

Nagy Tímea persze nálam sokkal jobban megfogalmazta ki volt ő: „Önfejű, akarnok, makacs, rendíthetetlen, bárdolatlan, figyelmes, érzékeny, udvarias, nagylelkű... Kíméletlen ellenség és megbízható barát. Egy igazi »nehézember«, aki megérdemli azt a sok szeretetet, amit azoktól kap, akik igazán ismerik őt.”

Nagyképűbb pillanataimban ezzel hízelgek magamnak.

Jó rá emlékezni.

Forrás: nemzetisport.hu

Milestone in the Fair Play Story

Interview with Mr. Jenő Kamuti, President of the International Fair Play Committee on the occasion of the World Fair Play Day on 7 September.

This year, 2020, the International Fair Play Committee will announce, in collaboration with other organizations, the World Fair Play Day. From now on, the day of Fair Play will be held on 7th September every year all around the world. On this occasion, we talked to Dr. Jenő Kamuti, President of the International Fair Play Committee (CIFP).

- There was no World Fair Play Day before. What is the reason for this first announcement of the sportsmanship day this year?

I would start from the fact that the International Fair Play Committee /CIFP/ exists for 57 years. It was founded in Paris in 1963 by international sports organizations as well as UNESCO, AIPS and ICSSPE. During this time, it has been repeatedly demonstrated that there is a great need for an organization to promote Fair Play exclusively. Over the decades, CIFP has undergone many changes, gaining increasing recognition in the international sports world. Fair Play has become stronger and more popular. We have been able to move forward in a number of areas, one of the steps in this process is the proclamation of the World Fair Play Day. Our goal is to maintain Fair Play, clean sports on venues and other areas of life as well.

- You are also a former Fair Play Awardee, Olympic silver medalist, world champion fencer, but also a civilian surgeon. Does Fair Play exist outside of sports fields?

Absolutely, I can say! The world and its changes have presented humanity with more and more challenges for centuries. In contrast to evil, good things have always been needed to maintain the right balance. This is especially true nowadays. It’s also true that, in the eyes of the majority, Fair Play is primarily about sports, but that’s not a problem at all. Athletes have always been role models, so if they set a good example, people will follow them. It is no coincidence that the International Olympic Committee also prioritizes Fair Play, it is also included in the Olympic Charter, and from Juan Antonio Samaranch and Jacques Rogge to Thomas Bach, every IOC President draws attention to the importance of Fair Play in his speech at the Opening Ceremonies. Jacques Rogge once said that the champion of champions is the one who prepares honestly, without doping, and always competes in the spirit of Fair Play. He also showed me this way when he said, “Jenő, look for good examples and publish them with the help of the press so that everyone can hear, know about it”.

We are presenting ourselves not only at the Olympics, Youth Olympics, but also at the Universiade and other world championships, with a stand where we also meet the competitors personally.

- Why is the first World Fair Play Day taking place this year?

Years ago, me and my colleagues were dealing with the idea to have a special Fair Play Day. We approached UNESCO in 2012 and later it was discussed again at a meeting of European Sports Ministers, but people have changed in different positions and the process has stalled in the administration. Philippe Housiaux, one of our Council members, who has been organizing and holding the local Fair Play Day in Belgium for years, has proactively suggested that we should come together and declare the day 7 September this year as World Fair Play Day. Thanks to him, this allowed the event to take place in Brussels. The event will be organized by four international organizations, in addition to the International Fair Play Committee, the Panathlon International, the European Fair Play Movement and the Panathlon Wallonie-Bruxelles.

- What is the next step? What will be the sequel?

The real work begins just after this event. According to our plans, it will grow into a kind of movement when sports federations, associations, NOCs, schools start organizing their own local events, making the World Fair Play Day as a celebration. We would like to organize joint programs with the IOC, UNESCO, FISU, ISF and many other international organizations in the spirit of Fair Play. Of course, we also contact the National Olympic Committees, the international sports federations, not regarding the Olympic sports, but all kind of sports. I feel that school education and also university education are very important, as future generations need to know about sports, Fair Play and clean racing. I know that teachers, as well as coaches, need help with their work. Therefore, we develop easy-to-use materials and programs that can be easily integrated into school and association frameworks as a module.

- Year after year we hear about the World Fair Play Awards, which are handed over by the International Fair Play Committee to worthy individuals and teams. Does this system remain in the future?

Of course, it remains, and we even want to expand towards joint awards ceremonies together with international sports federations. There are several examples, one of this is FISU, as we have been awarding prizes together for years, or I could mention the FIE, which has set up their own Fair Play Committee. Every year, we issue a call in which we ask everyone to send it to us if they are aware of the Fair Play act, oeuvre. Anyone can nominate an individual as well as a sports organization. In more than five decades, we have been able to recognize many outstanding acts and personalities. These cases where people, competitors help each other, always fill me with joy, and I can say that all my colleagues feel the same. The award-system is a well-proven, recognized, big international gala that we will definitely continue.

- So, from now on, September 7th will be the World Fair Play Day. Where and how can those interested join the program?

We are active and available, recently on the internet. We can be found on our website, on Facebook and on almost all Social Media channels. Yes, good to say that it’s going to have an own World Fair Play Day. Mankind needs sport, and through that honesty. If anarchy reigns, man fights man, only money matters, we become distorted and the development of society goes in the negative direction. The Covid-19 virus has highlighted that health is paramount. It is also very important that there are no poor people, that social disparities do not grow very much. Recent decades have highlighted the importance of sport, but unfortunately Covid-19 has also shattered sport-life. If this continues, we, leaders need to put a lot of energy into keeping the love of sport awake. Events like the World Fair Play Day go a long way in getting as many people as possible to hear about Fair Play. The World Fair Play Day is a colorful, cheerful but solemn act where leaders, not only sports but also leaders of society, should put their faith and stand up for the movement and help make a better world in a reality.

 

Gabor Deregan / CIFP; photo: HOC

Forrás: fairplayinternational.org

.

 

Az ünneplésnek, köszönetnek sosincs vége!

Mikor nem kell szavakat mondani, nem kell leírni semmit. Elég egy mosoly Ági nénitől és tudjuk, hogy mit érez.

Szívből gratulálunk Újpest díszpolgári kinevezéséhez.

Mi is mosolygunk Vele együtt!

Nagy Tímea

Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete Elnökségi Ülése

Nagy Tímea elnök asszony összehívta a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete Elnökségének ülését.
Ülés időpontja: 2020. augusztus 31. 11:00 óra

Ülés napirendi pontjai a következőek voltak:

  • Az éves rendes Közgyűlés összehívása 2020. szeptember 30.
  • A közgyűlés témáinak elfogadása, mely jelen esetben az előző évi beszámoló és mérleg illetve a 2020-as költségvetés elfogadása. Az egyesület alapszabályának módosítása valamint az elhunyt tagok után titkos szavazással új tagot választanak.

              

Keleti Ágnest Újpest díszpolgárának választották!

KELETI ÁGNES ÚJPEST DÍSZPOLGÁRA LETT

Újpest díszpolgára lett Keleti Ágnes ötszörös olimpiai aranyérmes tornász, a Nemzet Sportolója, a legidősebb élő ötkarikás bajnok.

A kitüntetést Déri Tibor polgármester adta át az újpesti Városházán pénteken, ezzel ismerve el Keleti Ágnesnek a lila-fehér klubért tett érdemeit, azt, hogy életútjával és munkásságával hozzájárult a kerület népszerűsítéséhez.

A díj odaítélése kapcsán a Keleti Ágnesről készült rövidfilmben a tornásznő hitetlenkedve fogadta, hogy Újpest díszpolgára lett, majd sportkarrierjének felelevenítése után beszélt zeneszeretetéről, végül pedig dalra is fakadt.

Az élet nehéz dolog. Lelke kell, hogy legyen az embernek, és csak olyan dolgokat csináljon, amit szeret. Amit nem szeret, azt nem csinálja" - hangzott el a filmben a legidősebb magyar olimpikontól.

Az olimpiai bajnok tornász kézjegyével látta el a díszpolgárok könyvét, majd átvette a címről szóló díszoklevelet. Ennek tanúsága szerint Keleti Ágnes kiváló sporteredményeiért, valamint a tornászképzésben nyújtott teljesítményéért lett Újpest díszpolgára.

Az ünnepséget követő kötetlen beszélgetés során Keleti Ágnes elmondta, hogy a mai napig tornázik, de a tőle megszokott rögtönzött bemutató - elegáns ruhájára hivatkozva - ezúttal elmaradt.

Keleti Ágnes, aki január 9-én lesz százéves, az 1956-os melbourne-i olimpián a Bp. Dózsa versenyzőjeként - akkor így nevezték az újpesti klubot - négy aranyérmet nyert.

Helsinkiben, 1952-ben egy aranyat gyűjtött be és olimpiákról van még három ezüstje és két bronza, míg világbajnokságon két első, egy második és egy harmadik helyet érdemelt ki 1954-ben.

Forrás: origo.hu

Elsőként az MLSZ-t látogatta meg a Halhatatlanok Klubjának új elnöke

Legendás magyar sportolók, köztük labdarúgók dolgoznak azon, hogy a fiatalok elé jó példát állítva, saját tapasztalataikat megosztva segítsék – elsősorban - az utánpótláskorosztályok fejlődését. A Halhatatlanok Klubjának új vezetősége Berzi Sándor MLSZ-alelnökkel egyeztetett az együttműködési lehetőségekről.

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete új vezetősége tett látogatást a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, ahol Berzi Sándor alelnök fogadta Nagy Tímeát, kétszeres olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőt, az egyesület új elnökét, valamint Füleky András adminisztratív igazgatót. A látogatás célja az volt, hogy a két testület vezetői egyeztessenek a jövőbeni együttműködési lehetőségekről.

– Kárpáti György halála után az Egyesület új elnököt választott Nagy Tímea személyében, és az első sportszövetség, amit vele meglátogattunk, a Magyar Labdarúgó Szövetség. Egyesületünknek mindig is voltak labdarúgó tagjai, jelenleg Dunai Antal képviseli a futballistákat – mondta Füleky András az mlsz.hu kérdésére. – Az egyesület küldetése, hogy legendáink átadják a fiataloknak azokat az értékeiket, amiket az új generációk elé példaként lehet állítani. Ezért járjuk velük az országot, iskolákat, közösségeket, sporteseményeket, ahol tagjaink mesélnek az életükről, döntéseikről, hogy miként egyeztették össze a sportot a tanulással, hiszen mindannyian tanult emberek, akik az élet több területén is megállták a helyüket.

A Halhatatlanok Klubjának tagja volt a labdarúgók közül Puskás Ferenc, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Albert Flórián és Sándor Károly is. A jelenlegi tagságot pedig mások mellett olyan sportnagyságok alkotják, mint Egerszegi Krisztina, Polgár Judit, Fa Nándor vagy Kásás Tamás. Az egyesület mindig 21 főből áll, amikor pedig erre szükség van, a közösség választja ki, ki csatlakozzon hozzájuk.

– Idáig mi kaptunk a sporttól, most vissza szeretnénk adni valamit. Szeretnénk az utánpótlás sportolókat motiválni, megmutatni nekik, mi adott esetben hogyan álltunk fel a kudarcból, mikor mi volt segítségünkre, hátha épp ebből tudnak erőt meríteni. Örömmel adunk bárkinek segítséget, tanácsot, aki megkeres minket, talán tudunk olyat mondani, ami a fiatalok fejlődését elősegíti – mondta a frissen megválasztott elnök, Nagy Tímea.

Az MLSZ részéről Berzi Sándor pedig úgy fogalmazott, az MLSZ számára nagyon fontos a két szervezet szoros együttműködése.

– Nagy örömmel vettük a kezdeményezést, fontosnak tartjuk, hogy élő kapcsolat legyen köztünk. Az MLSZ, mint az ország legnagyobb sportági szövetsége teljes mértékben egyetért a Halhatatlanok Klubjának célkitűzéseivel és kiemelten fontosnak tartja, hogy támogassa ezen célok megvalósulását – fogalmazott az MLSZ alelnöke.

Forrás: mlsz.hu 

Nagy Tímea: Szeretném megosztani az egész világgal

Nagy Tímea születésnapja alkalmából Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is gratulált.

Nagy Tímea: olimpiai bajnoknak lenni csak annyit jelent, hogy akkor és ott én voltam a legjobb

Jelenlegi feladatai foglalkoztatják, sportsikerei kevésbé Nagy Tímea kétszeres olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőt, aki szombaton ünnepli 50. születésnapját.

"Amikor tizenkét éve elvállaltam a margitszigeti létesítmény vezetését, gyakorlatilag összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Az uszodába hordtam a gyerekeimet úszni, és így egész nap közel lehettem hozzájuk" – mondta a kerek évforduló apropóján az MTI-nek a jelenleg a Magyar Nemzeti Sportközpontok (MNSK) égisze alá tartozó Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetőjeként dolgozó Nagy Tímea. – "Az, hogy a sportban maradtam, nagyon jó volt, de a pástok világa után egy számomra idegen közeget kellett megismernem. Belecsaptam, mert szeretem a kihívásokat" – tette hozzá.

Abban, hogy fokozatosan beletanult új munkájába, nagy szerepe volt a vízilabdázó Dala Tamásnak, az uszodák igazgatójának.

"Megtanultam például, hogy a vízilabdában miért zavaró a lyukas háló, és számtalan apróságnak tűnő fontos dolgot. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a sportból jöttem, és így éreztem, mi a fontos és mi halasztható. Büszke vagyok a Duna Arénában idén januárban megrendezett vízilabda Európa-bajnokságra, a 2017-es margitszigeti vizes-világbajnokságra, és sajnálom, hogy a koronavírus-járvány miatt az idén elmaradt az úszók kontinensbajnoksága". – mondta.

A munkája mellett gyermekei töltik ki az életét, akik – mint azt megjegyezte – "szerencsére egészségesek, tündérek, és alakul a személyiségük".

"Mindhárman vízilabdáznak, bár egy időben Luca megpróbálkozott a vívással, de visszatért a medencéhez." – fogalmazott.

Nagy Tímea egykori sportágától sem szakadt el, a vívószövetség alelnökeként számíthatnak a munkájára, nemrégiben pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete az elnökévé választotta.

A sportos funkciói mellett büszke arra, hogy a magyarországi Barnahus jószolgálati nagykövetének is megválasztották.

"Ez a szervezet a szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekeit képviseli, és anyaként, nőként, emberként is fontosnak tartom a tevékenységét, mert csak így lehet visszaszorítani a bántalmazásokat, a már sérült kis lelket így lehet megóvni a további sérülésektől" – hangsúlyozta.

A sportolói pályafutását lezárta, azzal sem foglalkozik, hogy éppen húsz éve, Sydneyben szerezte az első ötkarikás aranyérmét.

"Az, hogy olimpiai bajnok vagyok, csak annyit jelent, hogy akkor én voltam ott, abban a pillanatban a legjobb. Nem vagyok több semmivel, mint az, aki emberek életét menti meg vagy gyerekeket tanít. Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri, akár testi, akár lelki" – mondta, majd megemlítette, hogy az életéből nagyon hiányzik Móna István, a BHSE vívószakosztályának tíz éve elhunyt vezetője, aki szinte második apukája volt.

"Pista bácsi hiánya nagyon megvisel. Kerekebb és boldogabb lenne az életem az ő tanácsaival, a jelenlétével. Pótolhatatlan veszteség a számomra, és mindennap eszembe jut. Az athéni olimpiai győzelmem dátumát nem tudom, de azt nem lehet elfelejteni, hogy Sydneyben éppen az ő születésnapján lettem olimpiai bajnok". – mondta Nagy Tímea.

Forrás: propeller.hu

Így él most, ezzel foglalkozik jelenleg olimpiai bajnok sportlegendánk

Jelenlegi feladatai foglalkoztatják, sportsikerei kevésbé Nagy Tímea kétszeres olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőt, aki szombaton ünnepli 50. születésnapját.
Mindenki ezt nézi most!

×
Koronavírus: itt vannak a legfrissebb járványügyi adatok, ennyivel nőtt hazánkban a fertőzöttek száma

Így szállították Németországba a hajnali órákban Alekszej Navalnijt – fotók

"Amikor tizenkét éve elvállaltam a margitszigeti létesítmény vezetését, gyakorlatilag összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Az uszodába hordtam a gyerekeimet úszni, és így egész nap közel lehettem hozzájuk" - mondta a kerek évforduló apropóján az MTI-nek a jelenleg a Magyar Nemzeti Sportközpontok (MNSK) égisze alá tartozó Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetőjeként dolgozó Nagy Tímea.

(A legfrissebb hírek itt)

"Az, hogy a sportban maradtam, nagyon jó volt, de a pástok világa után egy számomra idegen közeget kellett megismernem. Belecsaptam, mert szeretem a kihívásokat" - tette hozzá. Abban, hogy fokozatosan beletanult új munkájába, nagy szerepe volt a vízilabdázó Dala Tamásnak, az uszodák igazgatójának.

"Megtanultam például, hogy a vízilabdában miért zavaró a lyukas háló, és számtalan apróságnak tűnő fontos dolgot. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a sportból jöttem, és így éreztem, mi a fontos és mi halasztható. Büszke vagyok a Duna Arénában idén januárban megrendezett vízilabda Európa-bajnokságra, a 2017-es margitszigeti vizes-világbajnokságra, és sajnálom, hogy a koronavírus-járvány miatt az idén elmaradt az úszók kontinensbajnoksága" - mondta.

A munkája mellett gyermekei töltik ki az életét, akik - mint azt megjegyezte - "szerencsére egészségesek, tündérek, és alakul a személyiségük".

"Mindhárman vízilabdáznak, bár egy időben Luca megpróbálkozott a vívással, de visszatért a medencéhez" - fogalmazott.

Nagy Tímea egykori sportágától sem szakadt el, a vívószövetség alelnökeként számíthatnak a munkájára, nemrégiben pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete az elnökévé választotta. A sportos funkciói mellett büszke arra, hogy a magyarországi Barnahus jószolgálati nagykövetének is megválasztották.

"Ez a szervezet a szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekeit képviseli, és anyaként, nőként, emberként is fontosnak tartom a tevékenységét, mert csak így lehet visszaszorítani a bántalmazásokat, a már sérült kis lelket így lehet megóvni a további sérülésektől" - hangsúlyozta.

A sportolói pályafutását lezárta, azzal sem foglalkozik, hogy éppen húsz éve, Sydneyben szerezte az első ötkarikás aranyérmét.

"Az, hogy olimpiai bajnok vagyok, csak annyit jelent, hogy akkor én voltam ott, abban a pillanatban a legjobb. Nem vagyok több semmivel, mint az, aki emberek életét menti meg vagy gyerekeket tanít. Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri, akár testi, akár lelki" - mondta, majd megemlítette, hogy az életéből nagyon hiányzik Móna István, a BHSE vívószakosztályának tíz éve elhunyt vezetője, aki szinte második apukája volt.

"Pista bácsi hiánya nagyon megvisel. Kerekebb és boldogabb lenne az életem az ő tanácsaival, a jelenlétével. Pótolhatatlan veszteség a számomra, és mindennap eszembe jut. Az athéni olimpiai győzelmem dátumát nem tudom, de azt nem lehet elfelejteni, hogy Sydneyben éppen az ő születésnapján lettem olimpiai bajnok" - mondta Nagy Tímea.

Forrás: blikk.hu

"Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri."

A hamarosan 50. születésnapját ünneplő Nagy Tímea nem érzi különbnek magát azért, mert olimpiai bajnok.

Jelenlegi feladatai foglalkoztatják, sportsikerei kevésbé Nagy Tímea kétszeres olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőt, aki szombaton ünnepli 50. születésnapját."Amikor tizenkét éve elvállaltam a margitszigeti létesítmény vezetését, gyakorlatilag összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Az uszodába hordtam a gyerekeimet úszni, és így egész nap közel lehettem hozzájuk" - mondta a kerek évforduló apropóján az MTI-nek a jelenleg a Magyar Nemzeti Sportközpontok (MNSK) égisze alá tartozó Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetőjeként dolgozó Nagy Tímea. "Az, hogy a sportban maradtam, nagyon jó volt, de a pástok világa után egy számomra idegen közeget kellett megismernem. Belecsaptam, mert szeretem a kihívásokat" - tette hozzá.

Abban, hogy fokozatosan beletanult új munkájába, nagy szerepe volt a vízilabdázó Dala Tamásnak, az uszodák igazgatójának.
"Megtanultam például, hogy a vízilabdában miért zavaró a lyukas háló, és számtalan apróságnak tűnő fontos dolgot. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a sportból jöttem, és így éreztem, mi a fontos és mi halasztható. Büszke vagyok a Duna Arénában idén januárban megrendezett vízilabda Európa-bajnokságra, a 2017-es margitszigeti vizes-világbajnokságra, és sajnálom, hogy a koronavírus-járvány miatt az idén elmaradt az úszók kontinensbajnoksága". - mondta.

Nagy Tímea (jobbra) a 2000-es olimpia döntőjében.

Fotó: Philippe Caron/Sygma via Getty ImagesA munkája mellett gyermekei töltik ki az életét, akik - mint azt megjegyezte - "szerencsére egészségesek, tündérek, és alakul a személyiségük".

"Mindhárman vízilabdáznak, bár egy időben Luca megpróbálkozott a vívással, de visszatért a medencéhez" - fogalmazott.

Nagy Tímea egykori sportágától sem szakadt el, a vívószövetség alelnökeként számíthatnak a munkájára, nemrégiben pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete az elnökévé választotta.
A sportos funkciói mellett büszke arra, hogy a magyarországi Barnahus jószolgálati nagykövetének is megválasztották.

"Ez a szervezet a szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekeit képviseli, és anyaként, nőként, emberként is fontosnak tartom a tevékenységét, mert csak így lehet visszaszorítani a bántalmazásokat, a már sérült kis lelket így lehet megóvni a további sérülésektől" - hangsúlyozta.

A győzelem pillanata, 2004-ben.Fotó: Andreas Rentz/Bongarts/Getty Images

A sportolói pályafutását lezárta, azzal sem foglalkozik, hogy éppen húsz éve, Sydneyben szerezte az első ötkarikás aranyérmét.

"Az, hogy olimpiai bajnok vagyok, csak annyit jelent, hogy akkor én voltam ott, abban a pillanatban a legjobb. Nem vagyok több semmivel, mint az, aki emberek életét menti meg vagy gyerekeket tanít. Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri, akár testi, akár lelki" - mondta, majd megemlítette, hogy az életéből nagyon hiányzik Móna István, a BHSE vívószakosztályának tíz éve elhunyt vezetője, aki szinte második apukája volt.

Felejthetetlen pillanat: Nagy Tímea vigasztalja az ezüstérmes Laura Flesselt.

Borítókép: Jamie Squire/Getty Images

"Pista bácsi hiánya nagyon megvisel. Kerekebb és boldogabb lenne az életem az ő tanácsaival, a jelenlétével. Pótolhatatlan veszteség a számomra, és mindennap eszembe jut. Az athéni olimpiai győzelmem dátumát nem tudom, de azt nem lehet elfelejteni, hogy Sydneyben éppen az ő születésnapján lettem olimpiai bajnok" - mondta Nagy Tímea.

Forrás: sport365.hu

„Jókedvű ember vagyok, szeretek szeretni” – Nagy Tímea és az első 50

Nagy Tímea ötvenéves. Hihetetlen – szinte most drukkoltunk neki Sydneyben és Athénban! A két olimpiai arannyal és megannyi további éremmel visszavonuló párbajtőrvívó gyerekkora óta tudta: neki a család a legfontosabb. Sportolóként, anyaként és a fél évszázad során gyerekként is kitűnőre vizsgázott. És ha figyelünk a mondataira, minket is tanít a világlátásával, a küzdelmeivel, az életszeretetével.

– Isten éltesse! Szép, kerek évszám – megijeszti kissé?     
– Meg nem ijeszt, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy hiába tervezünk, a testünk öregszik. Fiatalnak érzem magam, de az ötven év azt mondja, hogy a testem öregszik.

– És ilyenkor gondol bele az ember, hogy már kevesebb van hátra, mint amennyit maga mögött hagyott…
– Valóban, de éppen ezért tudsz elkezdeni értékelni nagyon sok mindent! Húszévesen még úgy hiszed, tiéd a világ, mindent meg tudsz oldani, van rá időd, most pedig már képes vagy örülni mindannak, amit átéltél. Tényleg készíteni kell bakancslistát, és szépen kihúzogatni róla azt, ami már megvolt, és figyelni arra, ami még nem.

SZERELMESEN CSÓKOLÓZNI

– Vagyis van bakancslistája.     
– Egy képzőművész hölgy által kiadott könyvet vettem meg, amelyben száz vagy százötven bakancslistára való „valami” van felsorolva – közöttük persze olyasmi is, amit örömmel kihagyok, de több olyan élmény is, amelyet még szeretnék átélni. De van olyan is, amit én írtam be a könyv üresen hagyott oldalára.

– Mi áll a listája tetején?     
– Szeretnék még egyszer nagyon szerelmesen csókolózni. Ezt például én írtam bele a könyvbe.

– Jó kívánság – elkerülte a szerelem az elmúlt években, vagy nem engedte be a szívébe?     
– Nem került el, ennek ellenére a bakancslistámon szerepel, hogy még egyszer megadassék, hogy szerelmesen csókolózom. Mondhatnám persze, hogy vágyom a Balaton partjára, ahol majd kötögetni fogok, de az biztos nem fog megtörténni, mert az nem én vagyok.

– Vagyis az érzések a fontosak, és nem a tárgyak vagy éppen az, hogy messzi tájra utazzon?     
– Nem hiszem, hogy mindig nagyot kell álmodni, az apró örömök sokasága is boldogságot ad.

– Ha a három gyermeke születését és a két olimpiai aranyérmét nem számoljuk, mikor mondhatta el magáról, hogy boldog? Emlékszik olyan pillanatra, amikor úgy érezte, igen, ez az, erre vártam!     
– Öt, életem igen fontos és boldog pillanatát vette ki a kalapból.

– Nem véletlenül.      
– Alapvetően boldog ember vagyok. Van édesapám, édesanyám, testvérem – a család a legfontosabb, ez adja az alapot ahhoz, hogy az ember boldog tudjon lenni. Ha ez nincs, hiába találsz milliókat, hiába van százötven érmed meg sok-sok barátod, nincsenek gyökereid, pedig fontos, hogy legyenek. Mert akkor igazi minden, ha nemcsak szárnyakat kapsz a szüleidtől, hogy élhess, hanem akkor, ha van hová visszanyúlnod. Ezek azok a gyökerek, amelyek megtanítanak arra is, hogy az egyik legértékesebb a világon az egymással töltött idő. Ez az, ami miatt később vissza tudod nekik mindazt adni, amit te kaptál tőlük. Ezzel tudom megköszönni nekik, hogy vagyok, hogy létezem.

– A család fontosságáról beszél, ebből kiindulva a válását kudarcnak ítéli?     
– Életem legnagyobb kudarca a válásom. Mindig is úgy gondolkoztam, hogy családban nőnek fel a gyerekeim, sokszor eszembe jutott, hogy majd azon fogunk nevetni esténként, amikor mind a ketten kivesszük a fogunkat, hogy jaj, csak reggel össze ne cseréljük! Hát, már nem kell ettől tartanom, a pohárba csak egy műfogsor kerül…

– Az ötven év alkalmat adhat egyfajta számvetésre, de az összegzés helyett inkább engedjen bepillantást ebbe a fél évszázadba: milyen volt a tízéves Nagy Tímea?     
– Képzeljenek el egy nagyon dundi kislányt, tele gátlásokkal. De boldogan él, mert már boldog voltam akkor is – ez szerencsés adottságom. Jókedvű ember vagyok, az alaptulajdonságaim már akkor is megvoltak: szeretek szeretni, szeretem boldognak látni a körülöttem lévőket, szeretek segíteni. Ha ez nem lenne, boldogtalan lennék, és minden bizonnyal megkérgesedett lélekkel élném a mindennapjaimat.

– A tízéves kislány már álmodozott aranyérmekről?     
– A tízéves Titinek nagy tervei voltak a sportban, volt egy dédelgetett álma is, de azt is tudta, hogy a genetika nem volt kegyes e tekintetben hozzá, vagyis azért, hogy valóra is váltsa az álmát, sokat kell dolgoznia. Tízévesen elkezdődött az életemben az, ami utána huszonöt évig meghatározott mindent. De hálát adok a Jóistennek, hogy elkezdtem a munkát és a sportolást tízévesen.

– Merőben más volt a húszéves Nagy Tímea?     
– Akkortájt ki voltam készülve, hogy soha, egyetlen fiúnak sem tetszem... Már leérettségiztem és elkezdtem a Testnevelési Egyetemet, egyébként leginkább azért, hogy a víváshoz hozzá tudjak tenni még, hiszen hiába asszózik az ember, hiába tesz meg mindent azért, hogy fizikailag is kiváló állapotban legyen, dolgoztatni kell közben az agyat is, én pedig arra gondoltam, hátha találok olyan fortélyokat az egyetemi évek alatt, amelyeket be tudok építeni a pályafutásomba. Mert azt biztosan tudtam, hogy edző nem leszek, hiszen családban gondolkodtam, nőként és anyaként pedig nem akartam, hogy hétvégéken versenyen, esténként edzéseken legyek. Elvégeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, logopédus lettem, akárcsak az édesanyám és a testvérem, de rájöttem, hogy ez sem az én világom. A különleges gyerekekkel való foglalkozás érdekes volt, és lettek is volna benne sikereim, hiszen például egy hang kijavítása is az, de valahogy hiányérzetem volt.

– Aztán tíz évvel később már feleség és anya volt – meg persze olimpiai bajnok.      
– Nagy volt rajtam a felelősség, hiszen megérkezett Csenge lányom, és igen, teljesült mindaz, amiről tízévesen álmodtam. Viszont elveszítettem egy hozzám nagyon közel álló családtagot, a nagybátyámat, aki a mai napig hiányzik. Ugyanolyan volt az életfelfogása, mint az enyém, tőle tanultam, hogy az életben a legfontosabb, hogy jól érezd magad, hiszen ez tesz boldoggá.

EL A KEZEKKEL AZ ASZTALTÓL!

– Negyvenéves korára pedig nagyot fordult önnel a világ.     
– Igen, megszületett Luca és Csanád, szereztem még egy olimpiai aranyat, elváltam, és elveszítettem Móna Pista bácsit… Ő mindennap itt van velem.

– Azt mondta, nemcsak a szerelemben van nagy Ő, hanem a barátságban is, önnek pedig egyértelműen Móna István volt az. Azonnal kiderült? Rögtön szimpatikusak voltak egymásnak?     
– A barátság más, mint a szerelem. Ahhoz tettek kellenek: egymásért teszünk meg olyasmiket, amelyek által kialakul a barátság. Ezek feltétel nélkül érzések – nem azért barátkozom vele, mert ahhoz érdekem fűződik, hanem azért, mert jó vele lenni. És ha bármi problémája van, felhívhat, ahogy én is őt. Kevés ilyen akad az ember életében.

– Miért éppen belőle vált nagy Ő?     
– Nehéz lenne megfogalmazni, ráadásul a barátságunk idején volt egy olyan év is, amikor még csak nem is beszéltünk egymással.

– Hogyhogy?     
– Ez is abból adódott, hogy annyira szeretett engem… Annyira csak jót akart nekem, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni az atlantai kudarcomat. És ezért haragudott rám. Később elmondta, hogy képtelen azzal az érzéssel együtt élni, hogy én Atlantában nem lettem olimpiai bajnok. Úgy érezte, hibázott valamiben, aztán valahogy kialakult, hogy ő utált engem, én őt, miközben mindketten tudtuk, hogy szeretjük a másikat.

– Ki törte meg a csöndet?     
– István. Amikor egy évvel később megnyertem az universiádét, felhívott, gratulált, és azt mondta, amikor hazaérek, egy autó vár az egyik szponzor jóvoltából – és onnantól minden olyan volt kettőnk között, mintha mi sem történt volna.

– Kicsit vele halt ön is?     
– A lelkem egy része elment Pista bácsival, és ezt nagyon komolyan gondolom. Minden nap érzem, hogy hiányzik az életemből.

– Vagyis gyakran eszébe jut.     
– A kérdés az, hányszor egy nap… Velem van a telefonja, benne azok az sms-ek, amelyeket még egymásnak írtunk, amikor ő már kórházban volt. Iszonyatos ismét elolvasni őket... Már nem is teszem meg, mert belehalok minden alkalommal. De a fotója itt van a számítógépem monitorára ragasztva, a székem támláján lóg a kardigánja – ez volt rajta akkor, amikor utoljára együtt sétáltunk. És nálam van otthon az íróasztala. Az, amelyiken a könyvét írta, és hozzá az a szék, amelyiken akkor ült. Egyszer egy restaurátor megemlítette, szívesen felújítaná az asztalt, de közöltem vele, hogy ahhoz az asztalhoz biztosan nem fog hozzányúlni, mert abban még a szú is Pista bácsié volt. Az asztal úgy marad, ahogyan van. A világ végezetéig, de addig legalábbis, amíg velem van.

– Elérkeztünk az ötvenedik születésnapjához: kerek az élete? Persze azt a bizonyos szerelmes csókolózást leszámítva.      
– Valaki egyszer azt mondta: hallgasd meg mások életét, és akkor megköszönöd a Jóistennek, hogy olyan az életed, amilyen, és boldogan mész haza a kis hátizsákoddal. Igen, jól vagyok, boldog vagyok, abszolút kerek az életem. Van olyan területe az életemnek, amely még korábban sérült érzelmileg, de ez is az életem része. Ebből is tanultam, és nem bánom, mert egészen addig életem egyik legszebb időszakát éltem. Vannak új feladataim. Idősödnek a szüleim, sokat vagyok velük, lassan pedig készülődöm a nagymamaszerepre – nincs még sehol semmi kilátásban, azért én készülök.

– Fél attól, hogy kirepülnek a gyerekei?     
– Nem és nem tudom, hogy miért nem. Szeretem magamat, a saját lényemet, ezért aztán nagyon jól elvagyok egyedül is. Ráadásul hárman vannak, nem tartok attól, hogy nem lesz feladatom, programom a jövőben.

A PÁSTOK HELYETT A MEDENCÉK KÖRÜL

– És már jó ideje a Hajós Alfréd uszoda a második otthona. Szereti a munkáját?     
– Nagyon, de még mindig furcsa kicsit, hogy a munka nem olyan, mint egy edzés. Itt nem az van, hogy megteszel mindent, és bekövetkezik a változás. Itt egymásra épülő rendszer van, sok főnökkel, de ezzel nincs amúgy baj. Megcsinálok én bármit, és mindent, de előfordult, hogy olyasmit kértek, amivel nem értettem egyet, és képtelen voltam megtenni.

– Sportolóként is ilyen volt?     
– Egy idő után már igen, vagyis hiába kérték az edzőim, hogy csináljak meg valamit a páston, ha én nem úgy gondoltam, nem csináltam meg.

– Nem furcsa, hogy a medencék körül szaladgál a pástok helyet?     
– Már nem. De nem is tudnék a pástok körül szaladgálni, mert Pista bácsi nincs ott... A Honvédba sem nagyon tudok bemenni: látom, ahogy ott ül azon a széken, amelyiken mindig zörgette a csokit, hogy ha véletlenül végre nyernék egy asszót, kaphatnék belőle… Nélküle nekem a vívás sem ugyanaz, mint volt.

– Ugorjunk tíz évet előre az időben! Milyen életet szeretne hatvanévesen?      
– Ha a bakancslistámról kihúzok egy-két tételt, elégedett leszek, és már nagyon szeretném, ha a vasárnapi ebédnél legalább egy etetőszék is lenne az asztal körül.

Forrás: nemzetisport.hu

A pástok Titije

Sydney-ben ő nyerte az elsőt, Athénban pedig a 150. magyar arany is az ő nyakába került. Gátlásos, kissé duci kislányból lett a világ egyik legjobb női párbajtőrözője, aki jelenleg az uszodák világában éli mindennapjait. Nagy Tímea 50 éves, őt köszöntjük.

Nagy Tímea, vagy ahogy sportberkekben hívják, Titi, 1970. augusztus 22-én született Budapesten. A vívást 10 évesen kezdte el a Vasasban, ahová egy neki akkoriban tetsző fiút követett. A fiú két hét után abbahagyta, Titi maradt — mindenki nagy szerencséjére. Akkoriban a nők még inkább tőrben versenyeztek, ő is ebben a fegyvernemben bontogatta kezdetben a szárnyait, nevelőedzője Sima István volt. A párbajtőrre 1990-ben tért át végleg, egy évvel később pedig a Honvédhoz igazolt.

A válogatottba 1992-ben került be és rögtön egy csapatarannyal a nyakában utazhatott haza a havannai vb-ről. Innentől pedig igazi diadalmenet vette kezdetét, hiszen ’93-ban és ’95-ben is a legnemesebb fémmel térhettek haza, az atlantai olimpiára ráfordulva pedig abszolút esélyesnek számítottak a női párbajtőr-válogatottal (Szalay Gyöngyi, Hormay Adrienn, Nagy Tímea), az egyéniben a Keszthelyen Európa-bajnoki elsőséget szerző Nagy Tímea pedig világraglistavezetőként utazott a ’96-os játékokra. Ahol... ahol mindenki és önmaguk legnagyobb meglepetésére se a csapat, sem ő nem került fel a dobogóra.

Titinél nem sokon múlt, hogy a nagy csalódás után egy életre elkerülje a pástot, de Udvarhelyi Gábor, a Mester, meggyőzte, hogy folytatnia kell. A következő olimpiász ismét hozott két vb-aranyat csapatban, valamint egy Eb-bronzot, és egy új jövevényt is, hiszen 1998-ban megszületett első gyermeke, Csenge. Így a millenniumi olimpiára egy minden szempontból kiegyensúlyozott Nagy Tímea érkezett meg, aki már tudta, milyen elbukni, de azt is, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. E mentális állapotnak is köszönhető, hogy húsz évvel ezelőtt egy szeptemberi estén egy végletekig kiélezett elődöntő és egy nem kevesebb izgalmat tartogató döntő után a magyar himnusz hangjai csendültek fel Nagy Tímea tiszteletére.

Szokták mondani, győztes csapaton ne változtass, ám Móna István hatására — aki mindig szívén viselte a sorsát — úgy döntött, a következő játékokra az Olaszországból akkor hazatérő Kulcsár Győzővel készül fel. Az athéni olimpiára címvédőként utazott, ám előtte még 2002-ben életet adott második kislányának, Lucának. A görög fővárosban aztán megint minden lépés kijött Titinek, az elődöntőben például egy tőle szokatlan megoldást választott: „Amikor az athéni olimpián a kettőbe jutásért a francia Nisimával vívtam, 14-14 volt az állás, egy perc volt vissza, hosszabbítás, és egy fless támadást indítottam. Életemben nem flesseltem. Abban a pillanatban, amikor el mertem engedni, valami beláthatatlan önbizalomnak kellett bennem lennie. A lelátó hatalmasat hördült, a kivitelezés tökéletes volt. Emlékszem, jöttem vissza, és a mesterem fogta a fejét, hogy mit csináltam, megőrültem-e, hogy mertem ezt?” Majd a döntőben, az általa a világ legjobbjának titulált francia Laura Flessel-Colovic ellen vívott küzdelem után ismét őt dobták a magasba, mellyel megszerezte a magyar olimpiai aranyak történetének 150. darabját. Ahogy egy interjúban fogalmazott: „Azért jó olimpiát megvédeni, mert az ember akkor már tudja, hogy mit nyert. Az első nekem szólt, a második meg Magyarországnak.”

Athén után megszületett harmadik gyermeke, Csanád. Ám neki nem olimpiai aranyat nyert, hanem 2006-ban pályafutása egyik hiányzó érmét, az egyéni világbajnoki aranyat. A vívást 2010-ben fejezte be. A TF mellett elvégezte a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédusi szakát. Aktív pályafutása után a medencék világában talált új otthonra, jelenleg a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, valamint a Duna Aréna létesítményvezetője. A MOB tagja, a Magyar Vívó Szövetség alelnöke, nemrégiben pedig megválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökévé.

Azok a bizonyos almák sem estek messze a fától, hiszen mindhárom gyermeke sportol, ám nem a páston, hanem a medencében, vízilabdában kamatoztatják nem akármilyen génjeiket. Titi ma is aktív életet él, minden reggel tornázik, fogadalma szerint ötvenedik születésnapján ötvenre emeli majd a szabályos fekvőtámaszok napi penzumát.

Kívánjuk, hogy ugyan ilyen jó egészségben egyszer legyen majd száz is a napi adag, az Isten éltessen sokáig Titi!

Forrás: olimpia.hu

A Testnevelési Egyetem díszdoktora lett Polgár Judit

A sakktörténet legjobb női játékosa, a legmagasabb magyar állami kitüntetés, a Magyar Szent István-rend birtokosa a Testnevelési Egyetem díszdoktora lett. Erről csütörtökön döntött az intézmény Szenátusa. Polgár Judit a TE 45. díszdoktori címét veheti át.

Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora a világnagyság Polgár Judit elismerése kapcsán elmondta:

„A díszdoktori címet olyan kiválóságok kapják, akik sportolóként vagy sportdiplomataként maradandót alkotnak és szoros a kapcsolatuk a Testnevelési Egyetemmel. Miután idén nyáron elindul a szellemi sportokkal foglalkozó szervezeti egységünk, bátran mondhatom, ezen a területen komoly terveink vannak és ebben a fontos munkában Polgár Juditra is számítunk. Az ő múltja sporttörténelmi, diplomáciai tevékenysége pedig kimagasló a sportágfejlesztésében és az oktatás területén egyaránt.”

A magyar sakkozónő, akinek édesapja Polgár László nevelési elméletének bizonyítására mindhárom lányából világklasszis sakkozót nevelt, napjainkban az oktatás terén is kiemelkedő tevékenységet folytat. Alapítványa, a Polgár Judit Sakk Alapítvány 2012-ben indult útjára, hogy egy egyedülálló módszerrel segítse a gyerekek képességfejlődését a közoktatásban. A képességfejlesztő sakk kerettantervként bekerült a hivatalos Nemzeti Alaptantervbe, és 2013-tól önálló tantárgyként válaszható az általános iskolák alsó tagozatában. A tanulás segítésére Sakkpalota címmel készítettek tankönyv- és munkafüzet-sorozatot tanári kézikönyvvel kiegészítve.

Polgár Judit a 95 éves TE 45. díszdoktora, akinek neve – a teljesség idénye nélkül – olyan sportolói és sportvezetői világnagyságok közé kerül fel a Testnevelési Egyetem márványtáblájára a díszdoktorok közé, mint Juan Antonio Samaranch, Joao Havelange, Primo Nebiolo vagy éppen Jacques Rogge.

„Rengeteg energiát ad egy ilyen komoly elismerés – mondta el Polgár Judit a Testnevelési Egyetem honlapján. – Megtisztelő, hogy egy kiemelkedő, lassan 100 éves intézmény, a Testnevelési Egyetem díszdoktora lehetek. Azért is tartom különösen fontosnak, mert remélem, mindez ráirányítja a fiatalok figyelmét arra a munkára, amit folytatok. Minden alkalommal, amikor kitüntetést kapok, vagy éppen gondolnak rám – legutóbb tavaly novemberben az Európai Sakkszövetség első Európai Sakk Legenda díjának odaítélésekor – kicsit nosztalgiázok. Felidézem, mit értem el eddig és most milyen irányba tart az életem. Úgy látom, a kettő nálam összefügg, mert a sakksportban ugyanolyan fontos a versenyszellem, a kitartás és a tökéletesség, mint az oktatásban és a sakk népszerűsítésében. Hogy mindezt mások is felismerik és elismerik, megnyugtató. A visszajelzés mindig is fontos volt számomra, mert erőt ad. A TE díszdoktori cím szép és pozitív visszajelzés eddigi pályafutásomról és mostani munkámról – zárta gondolatait telefonon, egy kétórás nemzetközi előadás után, Polgár Judit.

Dr. Sterbenz Tamás a Testnevelési Egyetem általános rektorhelyettese, egyetemi docens, a Magyar Sakkszövetség elnökségének tagja így fogalmazott: “A Testnevelési Egyetem Szenátusa a Doktori Tanács teljes egyetértésével ítélte oda a díszdoktori címet Polgár Judit számára, aki sportolói és sportdiplomáciai sikerei mellett a sakkozás képességfejlesztő hatásainak pedagógiai-pszichológiai kutatásával nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítménnyel járult a magyar sport hírnevének öregbítéséhez. Az ünnepélyes díszdoktori avatás, melyre szeptember 3-án kerül sor, a sakkozás tudományos elismerését is jelenti és bízunk benne, hogy újabb magyar világszintű sikereket inspirál.”

 

A sakk világnagyságot, aki két gyermek édesanyja is, Puskás Ferenc és Rubik Ernő mellett világviszonylatban napjaink három legismertebb magyar embere között tartják számon. Polgár Judit várhatóan a TE őszi tanévnyitó ünnepségén veheti majd át a diszdoktori elismerést.

Polgár Judit sakkozó családban született 1976. július 23-án Budapesten. Kilencévesen megnyerte a New York Open versenyt a minősítés nélküliek között, 13 évesen megnyerte a 14 éven aluli fiúk világbajnokságát, 15 évesen ő lett minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere, fiatalabban, mint annak idején Bobby Fischer. 1989-től 2015-ig folyamatosan vezette a női világranglistát, de 14 éves kora óta nem játszott olyan versenyen, amelyen csak nők játszanak, mert az abszolút világbajnoki cím elérése lebegett a szeme előtt.

A három Polgár lány és Mádl Ildikó alkotta női csapat a sakkolimpián megfosztotta trónjától a verhetetlennek hitt szovjet válogatottat, Polgár Judit így olimpiai bajnok is. Ő az egyetlen női magyar férfi szuperbajnok és a legfiatalabb olimpiai sakkbajnok. Páros mérkőzésen 1993-ban legyőzte Borisz Szpasszkij, majd 1998-ban Anatolij Karpov volt világbajnokokat. Emellett első nőként nyerte meg az amerikai nyílt bajnokságot, a US Opent.

1999-ben bejutott a FIDE-világbajnokság negyeddöntőjébe, 2000-ben Balin is nyert egy 16-os kategóriájú versenyt, két világbajnok előtt, hasonló győzelmet nő még nem aratott. Élő-pontszámát tekintve az első nőként került a legjobb tíz férfi játékos közé. Tagja volt az oroszok mögött 2002-ben olimpiai ezüstérmes férficsapatnak és részt vett a 2005-ös argentínai férfi világbajnokságon, amelyen a nyolc résztvevő közül ő volt az egyedüli nő.

Polgár Judit 2001-ben a 20. század legjobb női sakkozója számára odaítélt oklevelet vehette át, hétszeres sakk Oscar-díjas az elismerés korábbi időszakából. A sakktörténet legjobb női sakkozója a legmagasabb pontszámot – 2735 pontot – 2005 júliusában érte el. Legjobb helyezése a férfi világranglistán a nyolcadik hely volt (először 2004 januárjában).

2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2005-ben a Pro Európa-díjjal. 2011-ben beválasztották az Európai Sakkszövetség Iskolai Sakkozásért Bizottságába. 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, valamint a Caissa Díjat, a Nemzetközi Sakkszövetség által adományozott, a világ legjobb sakkozójának járó “új” Oscar-díjat is megkapta. 2014 januárjában a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete közgyűlésén tagjai közé választotta, ugyanebben az évben ő lett a magyar tehetség nagykövete és a magyar sport kategóriában Prima Primissima díjat kapott.

2014-ben a norvégiai Tromsőben zajló olimpián a nyílt kategóriában ezüstérmet szerzett a férfiválogatottal. Ezzel egy időben a The Times magazin hasábjain bejelentette, hogy visszavonul a versenyszerű sakkozástól, a jövőben alapítványára és az iskolai sakkoktatás népszerűsítésére kíván fokozott figyelmet fordítani. Polgár Judit házas, két gyermeke van.

Testnevelési Egyetem, MSSZ

Forrás: chess.hu

Néztünk nagy szemekkel, hogy hú de jó lesz ez a rendszerváltás

Milyen volt élsportolónak lenni a Kádár-korszakban, milyen előnyökkel járt mindez? Mennyit lehetett keresni, és miért tűrték meg azt, hogy a világversenyekről hazaérkező olimpikonoknál csempészáru van? Mit érzékeltek a napi 8-10 órát edző sportolók abból, hogy fordul a világ és jön a rendszerváltás? És vajon mit hozott a magyar sportnak az új világ? Az Index Rendszerváltás sorozatában Török Ferenccel és Fábián Lászlóval, két kiváló öttusázó olimpikonnal, két generáció képviselőjével beszélgettünk. Török Ferenc 1990-ben országgyűlési képviselő lett, megalakította a parlamenti futballválogatottat, és elmesélte nekünk, milyen volt a középpályán az akkor még ifjú Orbán Viktor.

A podcast felvétele az Index munkatársainak felmondása előtt született. Az Indexet jelenleg a felmondási idejüket töltő Index-munkatársak szerkesztik. Török Ferenc és Fábián László hozzájárult a felvétel közléséhez.

Néhány szerkesztett részlet a beszélgetésből

Török Ferenc korábban egy interjúban azt mondza: "Ránk szóltak 1963-ban, hogy fogjuk vissza magunkat a csempészésben. Nemcsak öttusázókra, mindenkire érvényes volt a tiltás. A sportot irányító Kutas István határozottan állította, nem tud nekünk segíteni, ha bajba kerülünk." Tényleg ennyire bevett dolog volt a hatvanas években a csempészés a sportolók körében?

Tényleg ennyire benne volt a köztudatban a keresetkiegészítésnek ez a formája. A futballistától kezdve mindenki ezzel foglalkozott. Mi annak idején igazán nagy fizetéseket nem kaptunk, és ezért a vezetés elnézte ezeket a kis stikliket, ezeket az üzletszerző utakat. (...)

És mit csempésztek?

Mindent, ami itthon hiánycikk volt. Először is a forintot nem nagyon fogadták el külföldön, tehát kifelé is kellett vinni árut. Ezt el kellett adni, és átváltozott schillinggé, német márkává vagy orosz rubellé. A mohair pulóvertől az esőkabátig mindent hoztunk, ami kurrens volt, de nagyon jó átváltási kulcsa volt a Cornavin órának vagy az alkoholnak. (...) Mivel vittük a versenyekre a pisztolyokat, a svédek is csak azt nézték a határon, hogy arra van-e engedélyünk. Olyan szintre vittük a dolgokat, hogy már nem konyakot vittünk, hanem denaturált szeszt, és a kádban kevertük a császárkörtét, amit palackoztunk és eladtunk. Miután ez egy katonai sportág, volt hogy egy laktanyában helyeztek el minket, és egyszer berúgott az egész laktanya, mert mi az ablakon keresztül árultuk a császárkörtét. Emiatt ki is tiltottak minket. (...) Japánban az olimpiai faluhoz közel lehetett kapni 10 dollárért ilyen kis rádiókat. Mondtam a Mayer Misinek, a vízilabdázónak, hogy na, menjünk el okohamába a gyárba. Be is jelentkeztünk mint olimpiai bajnokok. Fogadott minket a vezérigazgató, és megkérdezte, mit kérnek, uraim. Mondtunk, hogy kisrádiót szeretnénk venni, mire ő: adok maguknak egyet-egyet ajándékba. De mi azt kérdeztük, mibe kerül a kisrádió, ha tizet akarunk venni. Azt mondta, akkor 8,5-9 dollárba. Jó, és ha huszat veszünk? Erre azt mondta, ne haragudjanak, én erre nem érek rá, de idehívom a kereskedelmi igazgatót.

Azt, hogy végül hány kisrádiót vettek Török Ferencék, és ezt hogyan hozták át a vámon az 1964-es tokiói olimpia után, meghallgathatja a podcastban.

(...)

 

Fábián László aktív sportkarrierje a nyolcvanas évek elejére tehető. Abban az időben mennyit lehetett keresni egy profi sportolónak, aki bajnokságokat nyert és aztán olimpiát?

Fábián László: Ha jól emlékszem, 1972 forint volt a fizetésem 1981-ben vagy '82 ben. Az édesapámnak, aki akkoriban már vagy 30 éve gyári melós volt, 2500 forint volt a fizetése, tehát úgy igazából nem volt rossz a pénz. Ehhez még valami kalória pénz is járt. Sose felejtem el: volt, hogy 400 forintom megmaradt egy hónapban, nem tudtam elkölteni, olyan sok volt relatíve ez a pénz, és ezt általában apáméknak adtam. De abszolút nem ez volt a fontos. Sokkal inkább az, hogy jól érezzük magunkat nap mint nap, edzésről edzésre, hiszen 8-10 órát edzettünk, de mindig volt olyan feladat, ami miatt jó volt ezt csinálni, az apró versenyek, apró sikerek és célok is számítottak. Nem igazán izgatott minket, hogy mennyi a fizetés.

De az csak számított valamit, hogy a versenyek nagy része külföldön volt, és lehetett utazni, nem?

Igazából számomra még ez sem számított. Persze jó volt utazni, és jobban szerettünk mondjuk Heidenheimbe utazni mint Jerevánba, de csak a környezet volt a különbség, mindig a verseny volt a fontos. (...) Párizsban tizenhatszor vagy tizennyolcszor voltam versenyzőként, de amikor abbahagytam az öttusát, akkor kézen fogtam a feleségemet, és azt mondtam neki: elmegyünk Párizsba, és megnézzük, hogy az milyen, mert egyébként nem láttam belőle semmit.

(...)

Elérkeztünk 1990-hez. Fábián László azt mondta, ő a rendszerváltás idején egy kicsit burokban élt, hiszen az ő dolga természetesen a sportolás és az edzés volt, Török Ferencet viszont igencsak megérintette a változás, mert 1990 ben parlamenti képviselő lett, mégpedig az SZDSZ színeiben. Az elején azért ez nem volt ilyen egyértelmű, mert több helyre is hívták.

Török Ferenc: Igen, Torgyán József is hívott a kisgazdákhoz. Mint ügyvéd kollégának mondta, hogy Ferikém, gyere hozzánk, mert ismerte a gondolatvilágomat. Az MDF-fel is hasonló volt a helyzet.

 

Hogy került végül az SZDSZ-be?

Török Ferenc válasza a podcastban hallgatható meg.

(...)

Hogy látják, a rendszerváltás mennyire tett jót a sport ügyének? A piaci szemlélet mennyit rontott vagy javított a sport helyzetén?

Fábián László: Én úgy gondolom, hogy volt egy nagyon hosszú időszak, amikor a szocializmusban kiemelten kezelt sport az nagyon mostohán kezelt terület volt Magyarországon. Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni majdnem 15-20 évben gyakorlatilag leromlott minden pálya, egyre rosszabb és rosszabb állapotba került minden, egyre kevesebb gyerek sportolt. Talán a lendkerék effektus a szocializmus korszakából hozta magával, hogy az akkor felkészült fiatal sportolók meg az edzők tudták tartani az eredményességet. Talán a felnőtt korosztályon nem látszott meg annyira, hogy visszább estek az eredmények. Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy 2008 után elfogyott a magyar sport, ami az azt megelőző 15-20 évben olyan mostohán volt kezelve. A közvélemény leginkább az olimpiát látja, és az olimpiai eredményesség is egyre lejjebb csúszik. Ez ennek a húsz évnek volt köszönhető.

Azt a podcastban hallgathatja meg, hogy Fábián László hogyan látja a magyar sport elmúlt 10 évét.

Az Index sorozatában különféle szakmák képviselőivel elevenítjük fel a 30 éve lezajlott rendszerváltást. A sorozatban stúdióbeszélgetéseket és podcastokat hallhatnak Koncz Zsuzsa énekesnővel, Koltai Róbert színésszel, Bojár Gábor vállalkozóval, a Graphisoft alapítójával, vagy a hetvenes évek közepe óta Magyarországon élő Carlos Lattez Pavez szociális munkással. A podcastunk meghallgatható Spotify-on, iTunes-on és az Index podcastjai között is. Arra szeretnénk kérni kedves hallgatóinkat, hogy ha a podcast-alkalmazásuk erre kéri önöket, értékeljenek minket pozitívan!

Forrás: index.hu

Dr. Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok 85 éves!

Ravasz, mint a róka — 85 éves lett Török Ferenc

Csillaghegyen született, de nála kevesen ismerik jobban a mexikói magaslaton való versenyzés speciális körülményeit. Ha anno az iskolából meglógva a Tímár utcától nem fut egészen Aquincumig, tán sose derül ki tehetsége... Nyolcvanötödik születésnapját ünnepli dr. Török Ferenc, őt köszöntjük!

Török Ferenc 1935. augusztus 3-án született Csillaghegyen. Édesapja főkönyvelő, édesanyja tanító. Gyerekként a csillaghelyi MTE igazolt labdarúgója volt, tehetségével a budapesti kölyökválogatottba is bekerült, ám végül a családi békesség és a vasárnapi közös ebédek kedvéért átnyergelt a vízilabdára és az úszásra. Az Árpád Gimnáziumban töltötte középiskolás éveit. Egyszer egy október 6-i ünnepségről készült éppen meglógni, amit észrevett testnevelőtanára, Iglói Mihály; így Török Ferenc futásnak eredt, Iglói pedig utána. Az „üldözés” egészen Aquincumig tartott. A fülön csípett nebulónak két választása maradt, vagy kopogtat az igazgatói ajtaján, vagy belép a Honvédba atletizálni. Utóbbit választotta. Bár az atlétikát utálta, egy tehetségkutató verseny után, 1953-ban felajánlották neki, hogy válthat az öttusára. Elfogadta. Innen pedig — ahogy mondani szokták — a többi már történelem, hiszen a magyar öttusa ’60-as és ’80-as évekbeli aranykora is a nevéhez kötődik.

A Honvéd színeiben egészen 1970-ig versenyzett, a válogatott keretnek pedig 1956 és 1968 között volt tagja. Egyéniben háromszor nyert magyar bajnokságot. Bár a ’60-as római olimpiára nem utazhatott, egy évvel később a moszkvai vb-n a csapattal már ezüstéremnek örülhetett. Az 1962-es világbajnokságon mind egyéniben (bronz), mind a társakkal (ezüst) is dobogóra állhatott. A magglingeni vb-n egy arany (csapat) és egy ezüst volt a mérlege. Egy évvel később a tokiói olimpián a „nagy hármasból” — Balczó-Móna-Török — csak ő indulhatott. Egyéniben itt ért fel a csúcsra és vele együtt a dobogó legfelső fokára. Miután beért a célba, bevitték egy sátorba és oxigénmaszkot tettek rá; megtudta, hogy megnyerte a versenyt, a maszkot levéve hangzott el híres mondata, későbbi könyvének címe, „Ha kell újra lefutom!” Két társával — köztük öccsével, Ottóval — pedig sikerült a bronzéremet is elhozniuk csapatban. A következő olimpiász alatt aztán már semmi sem állíthatta meg a Balczó András, Móna István, Török Ferenc alkotta triót, három vb-arany és végül a mexikóvárosi játékok csapataranya is az ő nyakukba került.

Az olimpia után kikerült a válogatottból, ám 1976-ban kinevezték szövetségi kapitánynak. Ahogy versenyző korában, úgy kapitányként is a központi felkészítésben hitt, melynek meg is lett az eredménye, a ’80-as évek öttusáját a Fábián-Martinek-Mizsér trió uralta, a szöuli olimpián mind az egyéni (Martinek János), mind a csapatversenyek után a magyar himnusz hangzott el. Egykori tanítványaival ma is tartja a kapcsolatot, hiszen szinte apa-fiú kapcsolat volt köztük. A magyar szövetségnek 1990-től 1996-ig volt elnöke, a nemzetközinek pedig 1993 és 1996 között alelnöke. A MOB tagja, ma tiszteletbeli tagja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1995-ben ezüst érdemrenddel tüntette ki. Évtizedek óta szerepet vállal a MOB munkájában, volt elnökségi tag, a legutóbbi ciklusban a Jogi Bizottságban dolgozott. Máig szenvedélye a futball, az atlantai olimpián Dunai Antalt segítette, neki köszönhető az akkori gárda remek erőnléte.

Mindig csavaros észjárásról volt híres, akár a sportban, akár a civil életben, innen a ragadványneve, a Róka – tán nem véletlen ezért az ügyvédi pálya sem. Az ELTE jogi karán 1957-ben szerzett diplomát és még túl a nyolcvanon is praktizált; a TF-n pedig 1966-ban kapta meg szakedzői oklevelét. Ma is aktív életet él, rendszeresen teniszezik, úszik és fut, ahogy egy tavalyi, vele készült interjúban mondta, még feladatai vannak. A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja, az elit társaságban a múlt héten alelnöknek választották.

Nos kívánjuk, hogy sokáig legyenek még feladatai, az Isten éltesse sokáig még Török Ferencet!

Forrás: olimpia.hu

Faragó Tamás: Továbbra is nagyképű vagyok!

Nincs múltam, csak jövőm – vallja a Nemzet Sportolója, Faragó Tamás vízilabdázó, aki úgy véli, másoknak kell beszélnie az eredményeiről.

Már nem is tartja számon, annyi díjjal tüntették ki Faragó Tamást. Az olimpiai bajnok vízilabdázót legutóbb a Nemzet Sportolói közé választották. Bár gondolta, hogy Kárpáti György halála után pólósra esik majd a választás, meglepte, hogy a rengeteg kiválóság közül pont rá gondoltak.

EGYIK ELISMERÉS SEM ÁLL KÖZELEBB A SZÍVEMHEZ. MOST IS UGYANOLYAN NAGYKÉPŰ VAGYOK, MINT VOLTAM.

Nekem múltam nincs, csak jövőm. Ha valaki emlékszik a múltamra, akkor majd beszél róla – mondta a Borsnak Faragó, akit nemrég a szakma A pólósok pólósának is megválasztott.

Az 1976-os montreali olimpián 22 találattal a gólkirályi címet is kiérdemlő Faragónak 1982-ben pedig a Swimming and Water Polo magazin ítélte oda minden idők legjobb vízilabdázója címet. Bár hátradőlhetne, Tonó 67 évesen is dolgozik.

– Nem tudok meglenni uszoda nélkül. A Vasas utánpótlásában dolgozom, mellette tagja vagyok a szövetség elnökségének. Járom az országot, figyelem a tehetségeket, és ahol igénylik, elmondom meglátásaimat, tanácsaimat – zárta Faragó.

Forrás: borsonline.hu

Faragó Tamás hivatalosan is tagja lett a Nemzet Sportolója társaságnak.

A Magyar Közlönyben csütörtökön jelent meg, hogy a kormány a sporttörvény alapján - megismerve és tudomásul véve a Nemzet Sportolóinak javaslatát - Faragó Tamás olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó részére a Nemzet Sportolója címet és az azzal járó életjáradékot adományozza.

A 67 esztendős sportoló háromszor állhatott dobogóra olimpián, 1976-os aranyérem mellett 1972-ben ezüst-, 1980-ban pedig bronzérmet szerzett a magyar válogatottal, amellyel 1973-ban vb-t, 1974-ben és 1977-ben pedig Európa-bajnokságot nyert.

A Nemzet Sportolói exkluzív társaságban a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György június 17-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettőből.
A választásra jogosult tizenegy tag múlt szerdán döntött arról, hogy kit választ új tagnak, közülük kilencen jelentek meg személyesen a sportállamtitkárság Hold utcai székházában megtartott ülésen, Bíróné Keleti Ágnes és Balczó András telefonon adta le szavazatát, de a voksolás titkos volt.

A döntés után Szabó Tünde sportért felelős államtitkár tájékoztatta a sajtót a jelölt személyéről, kiemelve, hogy már az első körben eldőlt a szavazás, hiszen Faragó Tamás megkapta a szavazatok több mint ötven százalékát.

A szavazás napján Faragó Tamás az M1 aktuális csatornán úgy nyilatkozott: a díj nemcsak neki, hanem elsősorban a kilenc olimpiai bajnokságot szerző magyar vízilabdasportnak szól. Hozzátette, bár a választások többsége szubjektív, reményei szerint most objektív döntés született.

"Én mindig a nemzet sportolója voltam, de most már papírom is lesz róla. Ez most egy címet jelent számomra, amivel a családom és a gyerekeim tiszteletét is kivívhatom" - mondta a Vasas SC egykori kiválósága. "Lelkileg, gondolatilag és fizikailag számomra azt jelenti a Nemzet Sportolójának lenni, hogy magyarnak születtem, és mindig büszke voltam arra, hogy a magyarságnak örömet szereztem."

A Nemzet Sportolója jelenleg Balczó András, Faragó Tamás, Hammerl László, Weltner Györgyné Ivánkay Mária, Kamuti Jenő, Bíróné Keleti Ágnes, Magyar Zoltán, Monspart Sarolta, Portisch Lajos, Sági Györgyné Rejtő Ildikó, Schmitt Pál és Varga János.

A testület tagja az lehet, aki a 60. életévét betöltötte, sportolóként kimagasló eredményt ért el, és versenyzői pályafutása után is meghatározó szerepet töltött be a magyar sportéletben.

Forrás: m4sport.hu