How to Write a Great Process Essay

So you sit there looking at a blank screen as if your fervent wishes could make it turn itself on. Turning the computer on really isn't hard. There are two buttons you have to push: the large rectangular button on the CPU the box beneath or next to the monitor and the little round button on the monitor the screen.

If you forget to turn on the monitor, the computer will start, but you won't see anything on the screen. After you press these buttons, it sometimes takes a few minutes for the computer to start up and go through its own set-up process and automatically check for new computer viruses.

There is nothing for you to do but twiddle your thumbs while this is happening, so practice your thumb-twiddling beforehand so you look like a pro. If the computer doesn't start up properly, it's probably not something you did wrong, and you should try another machine or ask the lab assistant for help.

Sample of apa essay, the computer will warm up and a small grey box, called a dialog box, should pop onto the screen. Click on the TAB key until the top window on the dialog box is highlighted.

Type your username into this box. As soon as you start typing, the highlight will disappear and your typing should show up. Your username is your last name and the last four digits of your social security number, without any spaces.

Sample of diagnostic essay

When you've typed your username, click on the TAB key again and the password window will be highlighted. However, your typing will not show up in the window.

This is so that people behind you cannot see your password as you type it. When you're done typing in the password, click on the ENTER key and the computer should open up your account. Be very careful as you type in your username and password. Each Process essay example provided by our custom essay writing service is absolutely free.

How to write an essay Types of Essay.

Free Essays on Example Of Process Essay -

Thesis statement. Essay Examples New Essay Examples. Essay Topics. Essay Questions. Essay Outline. Process Essay. How to write a Process essay? Process essay Outline This rubric is a condensed treatment of the Process essay writing, this Outline is just a description of the main facts and rules about how to write this type of essay.

PowerPoint Presentation. Article Writing. Grant Proposal. Literature Review. Creative Writing. Movie Review. Reaction Paper. Journal Critique. Biography Writing. Article Review.

Samples of character essays

Book Review. Business Plan. Free Essays. Plagiarism Checker. Paper Cheker. Topic Generator. APA Citation Generator. MLA Citation Generator. Chicago Citation Generator. Turabian Citation Generator. Copyright Notice. Order Now With Discount. It's a lifetime discount time! Save this discount code:. Process Essay Process is a rhetorical style that provides step-by-step directions or guidance.

You must follow strict chronological order when giving directions. Writing Lab Navigation open all close all.

Writing essays

The overview should provide the reader with a general idea of what each section of your essay explores. Its central purpose is to present, interpret and analyze the information and sources you have gathered to support your argument.

The length of the body depends on the type of essay. For a high school essay, this could be just three paragraphs, but for a graduate school essay of 6, words, the body could take up pages.

The Process Essay

This makes the content scannable and easy to digest. Each paragraph sample of diagnostic essay be centered around just one argument or idea.

The purpose of each paragraph is introduced using topic sentences. The topic sentence forms a transition from the previous paragraph and introduces the argument to be made in this paragraph. Transition words can be used to create smooth transitions between sentences. Be sure to interpret and explain the evidenceand show how the paragraph helps develop your overall argument.

Although the Braille system gained immediate popularity with the blind students at the Institute in Paris, it had to gain acceptance among the sighted before its adoption throughout France. This support was necessary because sighted teachers and leaders had ultimate control over the propagation of Braille resources. This resistance was symptomatic of the prevalent free homework pass that the blind population had to adapt to the sighted world rather than develop their own tools and methods.The individual determines the entirely Describe the process by which marked and unmarked social identities are socially produced.

In order to understand how modern diverse society functions and develops one must also understand how individual identities comprising the society are constructed and operationalised.

But not all identities First Six Years of Life. Dolphins and whales are held in captivity all around the world. Although this may seem like a bad thing, there are some good aspects of it. For examplewe've now discovered ego location In this essay I will be discussing some of the forms of crimes our society face. Today there are many crimes such as murder, rape, arson, theft, prostitution Synthesis essay People argue that technology has taken over the lives of this generation.

I thought of doing a paper on diabetes because I think people should know what it is and how we can learn from it. In this essay I am The article will talk more about the Science of these gases in the next section. Human activity is most probably the Most sound designers have a musical background As sample of diagnostic essay result, he was sentenced For examplein a manufacturing company, people are the personnel responsible for managing every stage in a production process. Although automation is now becoming common in modern business, it still needs operators To develop can mean to progress, evolve, unfold, improve or to advance.

Development is the process of improving the well-being of the people [Sapru, ]. It is about raising the standard living of the people, improving their education and health An example is a pharmaceutical manufacturer with a unique medication product protected by patent serving a common market using a similar strategy. Agency is not freedom from consequences but it is a great responsibility that we all have to learn how to use that gift correctly so that we may reach our potential and bless others along the way.

You have not yet figured out how to be a writer and have some good process analysis topics all at the same time. The creative art of converting your ideas and deliberations into a funny topic also required organized skills and I'm sure these useful topics and tips would make you a better writer.

Have a look at a sample of a funny process analysis essay with a topic.

Sample of apa essay

Topic: How to thank you to people who were in contact with you during your abroad visit? I want to thank all the guys out there that have taken the time to write elaborate, detailed, and lovely emails to me letting me know how I'm wrong, lazy, stupid, cowardly, worthless, and all those other beautifully poignant descriptive words that have graced my Inbox. I'm so honored for you all to have taken time out of your very important day to find my email and write to me from behind a computer monitor where you will remain faceless, and nameless too since I Google you.

You all are the ones that remind this fight is totally worth fighting, you are all amazing, I love you. I remember in middle school, high school, and college absolutely hating certain subjects like math but I was an expert in writing process analysis essays even my friends requested me to choose a funny sample of a process essay for them. I was a freak about my grades I had to get straight A's and if I was doing badly in a class I would go see the math teacher, go to the tutor-- do whatever was needed to do to get that A.

So there you have it - over a hundred great topics for process essay analysis. Some of these are funny process essay topics and some a little more serious. Just find the best one for you to base your university essay on. Calculate your price. Number your steps on your brainstorming page. You may need to erase and scribble a few times to get the order right. It's not a neat process. Your first body paragraph should contain a list of necessary materials.

For example: "The equipment you will need depends somewhat on the size of your dog. At the very minimum, you will need dog shampoo, a large towel, and a container large enough to hold your dog. And, of course, you will need a dog. Your summary, or conclusion, explains how your task or process should turn out if it is done correctly.

Sample of a process essay

Sample of a process essay



Még ki se mondtam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, amikor az lettem

1988-ban, Szöulban 1952 után ismét olimpiai bajnoknőt ünnepelhetett Magyarország az úszásban, amikor Egerszegi Krisztina a sportág legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. A győzelme világra szóló szimbólum is lett. Az első tempóktól az első nagy siker ünnepléséig mutatjuk be a pályáját.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy gyakran egyszerűbb a hétköznapi élet egy nem ismert embernek. Még ha sokan vágynak is a népszerűségre. Tízéves lehettem, megnyertem egy versenyt, másnap még csodálkoztam: miért nem ismernek fel – Egerszegi Krisztina mondta ezt egy olvasói kérdésre még 2001-ben, amikor az Index vendége volt. Ez a verseny akár az 1985-ös szegedi úttörőbajnokság is lehetne, ahol három aranyérmet nyert, ekkor írt először róla a Népsport. Akkor még nem tudhattuk, minden idők legeredményesebb egyéni úszónője lesz, ugyanis az olimpiai aranyak száma így oszlik meg: Egerszegi Krisztina 5, Dawn Fraser (ausztrál), Inge de Bruijn (holland), Jana Klocskova (ukrán), Kristin Otto (német), Katie Ledecky (amerikai) 4-4.

A fenti nevekben benne van a női úszás jelene és a múlt is, és mint látható, Egerszegi öt egyéni olimpiai aranyig jutott, mindenki más megállt négynél. Emellett az olimpiatörténet legfiatalabb bajnoknője, aki döntőt is nyert.

Honnan indult Egerszegi karrierje?
Egerszegit először művészi tornára íratták be a szülei, de az nem tetszett neki. Az I. kerületi óvodában úszótanfolyamra toboroztak gyerekeket, amikor a nővérét, a nála másfél évvel idősebb Klárát kiszúrták. Krisztina is kikövetelte magának, hogy ő is úszni szeretne, akárcsak a nővére, pedig előtte nem tudta, miért jó az úszás. Korán önállósághoz szoktak, a gyerekek ugyanis elég hamar egyedül közlekedtek a Déli pályaudvartól. Azt nem tudhatták, hogy édesanyjuk a villamos másik kocsijából kíséri őket edzésre menet, hogy vigyázzon rájuk. 

Kiss Miklós foglalkozott Egerszegi Krisztinával, nála tanult meg úszni a Margitszigeten. Gyorsan tanult, amíg Kiss a többi gyereknek olykor segített, ő úgy tempózott, hogy alig tudta utolérni. Az első versenyére Kiss készítette fel, amit meg is nyert volna, ha tudja, hogy ötven méterig kell úszni, de mivel ők 33-as medencéhez szoktak, ezért úgy gondolta, addig úszik, és ott megfogta a kötelet, csak ezért nem nyert. A Spartacus uszodája 1983-ban nyílt meg a Kőér utcában, ide kerültek át Egerszegiék. A jelenlegi úszóelnök, az úszástól akkor már távolodó Wladár Sándor ott látta először, és egyből mély nyomot hagyott benne.

Úgy siklott, mint egy szörfdeszka. Szörfdeszka propellerrel. Soha nem láttam még ilyet.

1986-ban Bukarestben rendezték a szocialista tábor egyik kedvenc versenyét, az Ifjúsági Barátság Versenyt (IBV). Oda már úgy ment ki Egerszegi, hogy a magyar bajnokságon harmadik lett – a felnőttek között. Az akkor 37 kilós Egerszegi a 12. születésnapján 400 vegyesen nyert, és már akkor feltették a kérdés, honnan van benne ennyi energia? Az edzője, Turi György azt mondta, hogy ritka dolog, hogy 1-2 évvel idősebbek között is nyerjen valaki, pedig akkor még nem is tudta, hogy másnap kétszáz háton is ő lesz a leggyorsabb (2:22,63).

1986 telén elvitték a kubai edzőtáborba a felnőttekkel együtt, ami akkor komoly visszhangot váltott ki. Kiss László mesteredző vette át a felkészítése irányítását, akinek korábban már voltak felnőtt magyar bajnok tanítványai, és ragaszkodott hozzá, hogy együtt dolgozhassanak, Hargitay András kapitány pedig segített ebben. Egerszegi az edzésmunkájával is kitűnt: emlékezetes történet, amikor a hidegtől már liluló szájjal még mindig bent volt a medencében, és csak annyit mondott, dolgozni jöttek, ezért még úszni akar.


1987-ben már – részben kényszerből – a felnőttek közt indult a strasbourgi Eb-n, 200 háton negyedik, 100-on ötödik lett. Az ifjúsági Eb-nek volt alsó korhatára, a 14 év, oda nem lehetett benevezni, a felnőttek közé viszont zavartalanul vihették.

Kiss megjegyezte, hogy a szakág sok éve húzódó eredménytelenségét Egerszegi zárhatja le, és ezt az esélyt nem szabad kihagyni. Ezt az érintett is így gondolta, mert hat órát edzett naponta, ebből kétszer két óra volt az úszás, utána még egy kis gimnasztika. Kiss hálás volt, hogy a szülők mindenben partnerek, és odafigyelnek a gyerekük rezdüléseire. 1987-ben még úgy gondolták, túl fiatal lenne a szöuli olimpiához, és inkább az 1989-es Európa-bajnokság lesz a főversenye. Erre egy amerikai meghívásos versenyen hatalmas országos csúcsot úszott 1987 decemberében, röviddel karácsony előtt. A verseny sztárja ugyan elsősorban Janet Evans volt, aki a legrégebbi úszórekordot adta át a múltnak 400 gyorson, de Egerszegivel is nagy terjedelemben foglalkoztak az újságok Orlandóban, mert 2:11,86-tal csapott a célba – ez egyben azt is jelentette, hogy nem egész másfél év alatt 6 másodpercet javított. Neki ennél az eredménynél valamennyivel fontosabb volt, hogy a nővérének tudott hozni egy akkor nagy kincsnek számító sportcipőt Amerikából.


A szöuli olimpia előtti országos bajnokságon kilenc aranyat nyert, de az ott úszott időiből nem volt érdemes kiindulni, mert messze volt a csúcsformájától. Júliusban aztán úgy látszott, hogy egy arcüreggyulladás miatt távol is kerül a csúcsformától. A szeptemberi olimpia előtt még bevállalták az ifjúsági Eb-t július végén, és ha taknyosan, betegen is, de nyert. A betegség idejét is a felkészülésre használták fel, Vura Márta pszichológussal fejben úszta végig a távot.

Az olimpia előtt azt mondta a várakozásairól, hogy szeretne döntőbe kerülni, az érmet a fantasztikus eredmény kategóriába sorolta. Az NDK-ban azonban már nem lepődtek volna meg, ha nyer, a Szöulban 200 gyorson győztes Heike Friedrich ugyanis Egerszegi győzelmére tippelt, és arra, hogy könnyedén a 2:10-es álomhatáron belülre kerül majd.

Szöulban 100 háton szólították először a medencéhez, akkor nem volt középdöntő, azonnal a döntőbe lehetett jutni. Egerszegi a harmadik idővel kvalifikálta magát a döntőbe, csak Kristin Otto és Cornelia Sirch előzték meg. A döntőben Sirch ugyan javítani tudott a saját csúcsán, de nem annyit, hogy megelőzze a magyart – a 166 centis, 46 kilós Egerszegi minimális különbséggel, egy századdal nyúlt be előtte, megszerezve Otto mögött az ezüstérmet.

Amikor nyolcéves korában hozzám került, pici volt, törékeny és csendes. Ma is ilyen, de mindez ma már óriási akaraterővel párosul. Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié – hangzott Turi György alapos szakmai értékelése a Népsportban az érem után.

A 200 hát döntőjét az utolsó napon rendezték Szöulban, olyannyira, hogy az volt az utolsó döntő a medencében. Előtte Szabó József nyert mellen, Darnyinak szintén az utolsó napra esett a 200 vegyes fináléja. Egerszegi a második idővel került a döntőbe, az 1982-es világbajnok Sirch volt előtte, akit 100 háton már lenyomott.

Hogy véletlenül se gondoljon a versenyre és az azzal járó nyomásra, kizárta az erkélyre az edzőjét, és a háztömb elé lefutva integetett fel neki. Kiss László helyett Darnyi Tamás kísérte el a versenyzőknek fenntartott call roomba, ő azt mondta neki, ne izguljon. Így hát nem izgult. Darnyival egyébként nagyon jó kapcsolatban volt, fogócskáztak is például, így egyikük gondolatai sem jártak a verseny közelében.

A döntőben az volt Egerszegi taktikája, hogy a harmadik hosszt meg kell fogni, és az utolsó ötvenet megnyomni: „Nem gondoltam semmire, csak úsztam. Hogy jól állok, azt csak sejtettem, 175-nél még maradt erőm, és a végére kiadtam mindent magamból. Az időmre most is emlékszem: 2:09.29. Ma is hihetetlen, ha visszagondolok erre.”

Így alakult a sorrend a végén:

  1. Egerszegi Krisztina – 2:09,29
  2. Kathrin Zimmermann – 2:10,61
  3. Cornelia Sirch – 2:11,45

„Így visszagondolva, hamarabb lettem olimpiai bajnok, minthogy kimondhattam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Minden olyan gyorsan történt. Talán egyetlen pillanat volt, amikor gondoltam az aranyéremre. Amikor párhuzamot vontam, hogy milyen szép is lenne, ha megint egy helyet tudnék javítani kétszázon, ahogy százon történt. Tudat alatt persze lehet, hogy gondoltam a Himnuszra, mert a nagymamámnál rendszeresen hallgattam bakelitlemezen. Nem tudom az okot, miért tettem fel a lemezt. Azt a jó tanácsot kaptam az érkezésünkkor, hogy ez is csak egy verseny, semmivel sem különb, mint azok, amelyeken már részt vettem. Ezt az utasítást maradéktalanul betartottam, nem volt olimpiai lázam.

14 éves gyerek voltam, úgy kezeltem a stresszt, ahogy egy 14 éves gyerektől elvárható. Arra gondoltam, hogy jön a 200 hát döntője, ez az utolsó verseny, utána pedig mehetek végre nyaralni, mert nekem a nyaralás teljesen kimaradt, nem tudtunk rá időpontot találni. Hogy gimnazista leszek, háttérbe szorult, mert elsősorban a nyaralásra vágytam – mondta Egerszegi az Indexnek az 1988-as eseményekre visszaemlékezve.

Az olimpiai döntő után a sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, van-e még babája. Erre azt felelte, hogy kabalája van, egy idősebb úszótól, Orosz Andreától kapta. Még az elutazás előtt azt mondta, azért szereti az úszást, és vállalja a kemény edzéseket, mert örömet okoz az edzőjének. Ha pedig az edző örül, akkor az örömük közös. Azon a szeptemberi napon nemcsak az edző, hanem egy ország örült velük. Széchy Tamás rá nem jellemző módon önfeledtséggel megszólalt a döntő utáni sajtótájékoztatón, hogy fordítsák le angolra a friss olimpiai bajnok becenevét: Egér.

Az egész világot bejárták a fotók, hogy a 68 kilós Zimmermann mellett egy törékeny kislány áll a dobogó tetején, szinte szimbólum lett belőle. Nemcsak nagy tömeggel, széles vállakkal lehet gyorsan úszni, hanem technikával, áramvonalassággal is (az NDK állami doppingprogramjáról akkor még csak sejtéseink lehettek, pár év múlva dokumentumokkal támasztották alá).

A sztori értékére az egész világ ráharapott. Egerszegi négy év múlva három arannyal tért haza a barcelonai olimpiáról.


A második arany mutatta meg Darnyi Tamás kivételes erejét

Darnyi Tamás második olimpiai aranya Szöulban nem volt izgalommentes, mert 200 vegyesen 150 méter után még csak a harmadik volt, utána viszont a riválisok ledermedtek, ő pedig a vízen lebegve hagyta le őket.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás megnyerte az első aranyát 400 vegyesen Szöulban, 200 hátra ugyan benevezték, de nem indult, mert sokkal fontosabb volt, hogy az első győzelem után három nap múlva ismét a dobogó tetejére állhasson 200 vegyesen is.

Édesanyjától tudjuk, nyomasztotta az esélyesség terhe, aki azt is elmondta az MTI-nek, hogy otthon soha nem beszélt az olimpiai terveiről, vágyairól.

„Tudtam, hogy az elutazás előtt tele volt feszültséggel, s ez csak akkor oldódott, amikor felszállt a buszra, amelyik vitte őket a reptérre. Akkor már mosolygott. Talán azért, mert akkor már közelebb került a versenyhez.”

Darnyi édesanyja azt is elmesélte, miért lett minden korábbinál rövidebb a haja a szöuli olimpiára: többször is elment fodrászhoz, de egyszer sem volt elégedett, ezért az elutazás előtt a húga, Tünde igazította meg neki 3 milliméteresre. Az esélyekre visszatérve, a versenyző még nem mert semmit sem mondani a 400 vegyes után, édesanyja azonban már biztos volt az újabb aranyban, mert érezte, fia nagy önbizalmat kapott az első sikertől, és persze annak módjától, a világcsúcstól.

Sok rekord nem dőlt meg ezen az olimpián, ami még inkább erősíthette Darnyi önbizalmát, hiszen nem az uszoda felhajtó erejében, hanem benne volt az erő. Az itthoni eufóriát jól visszaadja, hogy Budai Kulcsár János verset írt róla. Ebből egy részlet:

Lengnek a zászlók messzi Ázsia szélén.

Hajrá, hajrá kis magyarok, van még bennünk ősi erő!

Csak előre, csak előre, még huszonöt méter, — ennyi az út a cél kapujáig.

Hajrá, hajrá Darnyi Tamás!

Várkonyi Gabriella vízilabdázó egy kicsit azt is bemutatta, milyen Darnyi magánélete. A Népsportban nem írták a neve mellé, hogy a barátnője, de a Képes Sportban közös fotón is szerepeltek.

Sokan mondják, hogy Tamás nagyon zárkózott. Ez annak tudható be, hogy óriási energiával koncentrál a feladataira. Szórakozásra kevés időnk van, néha színházba vagy moziba megyünk. Tomi imád olvasni, szereti például Merlét, Hellert, Moldovát és a fantasztikus könyveket is. Lemezeket gyűjt, és szívesen hallgat zenét. A Supertramp, a Dire Straits, illetve Ravel és Beethoven a kedvencei – mesélte a lapnak Várkonyi.

Darnyi nagypapája is betelefonált a Népsporthoz, és büszkeségtől átitatva mondta, ő nem izgul, meglesz a második aranyérem is. Az Izland elleni barátságos meccsre készülő magyar futball-válogatott taktikai értekezletét is Darnyi sikerével indította Mezey György – a vége 3-0-s magyar siker lett, pont, mint előtte Budapesten.

Az egész ország lázban égett a 200 vegyes előfutama előtt, ami aztán óriási meglepetéssel zárult. A 400-on Darnyi mögött ezüstérmes Dave Wharton ugyanis nem tudott bejutni a döntőbe, a kilencedik idő azt jelentette, hogy csak az ilyenkor szokásos B-döntőben jutott neki hely. Összegörnyedve vette tudomásul a pozícióját, percekig csak nézett maga elé, utána indult el haza. Darnyi nem is tudott róla, hogy Wharton búcsújával a legnagyobb kihívó szerepét a keletnémet Patrick Kühl és a szovjet Vagyim Jaroscsuk vették át. Az amerikai kiesésére később csak annyit mondott, egy ellenféllel kevesebb.

A döntő nagy küzdelmet hozott így is, a szovjet remekül kezdett pillangón, vezetett is, és Darnyi csak az ötödiknek fordult az első hossz után. Háton feljebb zárkózott, de az élre ugrani nem tudott. Mellen nem is számíthatott senki arra, hogy fordul a kocka, de az bizakodásra adott okot, hogy csak 24 századdal volt Jaroscsuk mögött, Kühlt pedig 7 századdal követte. 1:32,44 volt Darnyi részideje három forduló után.

Gyorson minimális esélye sem volt egyik kihívójának sem, olyan lendülettel és energiával haladt Darnyi, és már 10 méter után megnyugtatóvá vált a sebessége, aminek köszönhetően folyamatosan nőtt a fölénye. Nem lehetett megverni, de még csak szorossá sem tenni az utolsó ötvenen – Darnyi végül újabb világcsúccsal nyert.

A végeredmény:

Darnyi Tamás – 2:00,17
Patrick Kühl – 2:01,61
Vagyim Jaroscsuk – 2:02,40
Akkor nem jegyezték fel, mostanra kikutatható, hogy az utolsó ötvenet 28 másodperc alatt úszta le, egészen pontosan 27,83-mal. Csak érzékeltetésül: a tavalyi világbajnokságon 200 vegyesen győztes japán Seto 28,65-öt ment a legvégén. Ő ráadásul nagy versenyben volt, míg Darnyi nem. Attól persze nem lehet elvonatkoztatni, hogy a táv első háromnegyedében jelenleg már sokkal jobban és gyorsabban úsznak, de ez az utolsó ötven akkoriban egészen káprázatosnak számított. Amikor Darnyi titkát kutatták, ez lehet az egyik válasz, hogy fantasztikus állóképessége volt, amiből mindig tudott meríteni a szorult helyzetekben.


Már csak azért is, mert szeretne a bűvös két perces álomhatár alá bekerülni. Az olimpia előtt nemcsak aranyat várt magától, hanem 1:59,62-es időt.

Az úszók szövetségi kapitánya, Széchy Tamás annak örült, hogy míg a formaidőzítés a magyaroknak nagyszerűen sikerült, a riválisok közül sokaknak nem. Ha este lett volna a 200 vegyes, akkor szerinte a tanítványa áttöri az álomhatárt. A magyarok 10 nappal korábban érkeztek Dél-Koreába, ennyi idő elég volt az akklimatizációra. Elsősorban nem is a hőmérsékletre kellett felkészülni és átállni, hanem a páratartalomra.

A mesteredző nem foglalkozott az országos bajnokságon kapott bírálatokkal, mert egy évben szerinte egyszer lehet elérni az igazi maximumot, ez pedig sokkal jobb, hogy Szöulban történt, mint a Komjádi uszodában. Darnyi pályafutását már akkor a legnagyobb fenoménhoz, Mark Spitzéhez hasonlította.

Azon az olimpián senki sem javított kétszer világcsúcsot, csak ő, és még messze nem volt a csúcson. Már abban az évben a világ legjobb férfi úszójának választották, a mestere pedig januárig kisebb lazítást engedélyezett neki, a kemény munkát csak januárban kezdték meg az ausztriai magaslati edzőtáborban.

Darnyi Szöulban Hajós Alfréd és Halmay Zoltán nyomába lépett, mert nekik is ugyanazon az olimpián sikerült a duplázás. Barcelonában pedig újabb duplázást láthattunk négy évvel később.


Vízilabda: Faragó Tamás már 38 éve is a világ legjobbja volt

Őrülten izgalmas volt, méltó a tét nagyságához. Bár Faragó Tamás viszonylag meggyőző – hárompontos... – fölénnyel nyerte meg a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo szerkesztősége által kiírt és a kiadónk által felkarolt „A pólósok pólósa” szavazást, a második helyen Kásás Tamás egyetlen szavazattal előzte meg Gyarmati Dezsőt. Három korszak három gigásza, sohasem játszhattak egymással, egymás ellen, de bármelyikük is győzött volna, nem mondhatnánk, hogy melléfogott a zsűri.

3. Gyarmati Dezső (74 pont) – Már születése pillanata is szimbolikus. 1927. október 23-án látta meg a napvilágot, az 1956-os forradalom kitörésének napján, csak persze 1927-ben még senki sem tudta, hogy idővel nevezetes lesz a dátum. De maga az 1927-es esztendő is különleges, hiszen ekkor jött a világra Puskás Ferenc, Gyarmati olimpiai bajnok társa. Mivel öt sportágban (ökölvívás, kézilabda, úszás, vízilabda, jégkorong) is iskolaválogatott volt, cseppet sem törvényszerű, hogy a balkezes „Suta” éppen a pólónak lett korszakos egyénisége. 1944-ben már be is mutatkozott az ob I-ben, a Gamma játékosaként – a kapuban. Az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságra Londonból érkezett, ahol egy adventista kollégium tanulója volt, továbbá a Kingsbury Club pólósa.

„Ott tanultam meg igazán pólózni” – nyilatkozta később, s ezt bizonyította is Párizsban: az aranyérmes magyar válogatott 36 góljából 28-at ő szerzett.

Innen egymást követik a sikerek. 1948-ban Londonban olimpiai ezüst, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben arany, közben 1954-ben Torinóban Eb-arany. Odakint, Melbourne-ben az olimpiai küldöttség forradalmi bizottságának elnöke, aztán az Egyesült Államokba emigrál, de hazatér, és bár négy év kiesik neki a válogatottban, Rómában újra tagja az olimpiai bronzérmes gárdának – Tokióban pedig 37 évesen ő a csapatkapitány, amikor harmadszor is a nyakába akasztják az olimpiai aranyérmet.

Három olimpiai és két Eb-arany, micsoda kollekció! Markovits Kálmán tömören méltatja: „Totális vízilabdázó!”

1973 és 1980 között szövetségi kapitány, ő az egyetlen a sportág történetében, aki játékosként és szakvezetőként is olimpiai bajnok.

2. Kásás Tamás (75 pont) – Ha Gyarmati volt a totális pólós, akkor mit mondjunk „Kására”?

A legendás 1975–1976-os Kemény Fecsó-féle generáció kiemelkedő alakja, kétméteres testmagasságával szó szerint is. A páratlan sikersorozatot az 1993-as veenendaali ifjúsági Eb megnyerése nyitja, aztán már nincs megállás. 1994-ben bemutatkozik a nagyválogatottban, junior Eb-győzelem, ezüst az 1995-ös bécsi Eb-n, világkupa-diadal, majd „csak” negyedik hely Atlantában, élete első olimpiáján. Az igazi áttörés az 1997-es sevillai Eb, a döntőben az ő mesterhármasával verjük meg 3-2-re a jugoszlávokat. Az Újpest játékosaként 1997-ben LEN-kupa-győztes. Aztán a Posillipóval BEK-et nyer, és özönlenek az olimpiai diadalok: 2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking.

Amit az athéni döntőben a szerbek ellen bemutat – főleg védekezésben, bár két gólja sem csekélység –, az bevezető mondatunk alátámasztása: ő aztán tényleg a totális pólós!

2003-ban Barcelonában világbajnok, 1999-ben Firenzében másodszor is Európa-bajnok, a 2012-es londoni olimpián búcsúzik a válogatottól és a sportágtól, a spanyolok elleni utolsó meccsre Kiss Gergellyel kézen fogva, bepárásodott szemmel ugrik be a medencébe.

Azért még búcsúzóul 14–8-ra kitömik Perronéékat az ötödik helyért. Közben Oroszlán Szonja partnereként a tőle amúgy teljesen idegen celeblétbe is belekóstol, de ez csak egy futó epizód, manapság már pizzériája, a Tommy di Napoli vezetése a fő foglalatossága. Közben a FINA Aquatics World Magazine megválasztja a 2000 és 2010 közötti évtizedet tekintve a világ legjobbjának. Eszerint a mi zsűrink sem tévedett olyan nagyot…

1. Faragó Tamás (78 pont) – „Tonónak” a montreali olimpián az olaszoknak lőtt mesternégyese körülbelül akkora szenzáció volt, mint Puskás Öcsi négy gólja a mostanában oly sokat emlegetett 1960-as glasgow-i BEK-döntőben.

Amúgy azoknak a fanyalgóknak üzenjük, akik szerint Faragó egymeccses pólós volt: Montrealban 22 góllal a torna messze legeredményesebb játékosa lett, a második helyezett olasz Ghibellini tizenkettőt kapirgált össze…

Éremkollekciója szédületes: olimpiai arany (Montreal), ezüst (München), bronz (Moszkva), egy vb-győzelem, két második hely, két Eb-elsőség. A Swimming and Water Polo magazin már 1982-ben megválasztotta minden idők legjobb vízilabdázójának a 195 centis óriást, akit hosszú karjai és 48-as cipőmérete (lábtempó!) szinte predesztináltak erre a sportágra.

„Mi mást is mondhatnék, óriási megtiszteltetés, hogy a kollégák engem találtak a legjobbnak – mondta lapunknak a győztes. – Egy olyan csapatsportág képviselőjeként nyertem meg a szavazást, amely kilenc olimpiai elsőséggel büszkélkedik, és amelynek a meccseit a szurkolók kilencven százaléka sohasem látta, csak hallott róla, és úgy mondható pólórajongónak, hogy valójában nem is ismeri a sportágat. Ezek szerint nem lehet rossz a hírünk… Miután kilenc olimpiát nyerni egy csapatsportágban csak úgy lehetséges, hogy klasszisok sora nő fel az országban, közöttük a legjobbnak találtatni még úgy is megható, hogy a szavazás nyilvánvalóan szubjektív. De most fogjuk fel úgy, hogy a végeredmény objektív…”

Valóban: ennyi jeles szakember aligha tévedhetett.


Darnyi levélben kérte, engedjék úszni, ne gáncsolják el az életét

Az úszó Darnyi Tamás favoritként érkezett az 1988-as szöuli olimpiára, és ha érezte is ennek súlyát, favorithoz méltóan, nagy előnnyel szerezte meg élete első olimpiai aranyérmét. Szöulban ez volt az első magyar arany.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás egy újsághirdetésre jelentkezett hatévesen, úgy tanult meg úszni Újpesten Szlavitsek Tivadar kezei alatt. A magyar sajtóban 1975-ben jelent meg először hír a nyolcéves Darnyiról, amikor a nyolcéveseknek kiírt békabajnokságban sorra gyűjtötte az aranyérmeket. A dobogó tetején állva a két aktuális világbajnok, Hargitay András és Verrasztó Zoltán gratulált neki, tőlük kapta meg az elismeréseket. Szimbolikus kép lehetett volna, bár akkor még csak sejteni lehetett, hogy a sokoldalú Darnyi bő egy évtizeddel később a korszak mindkét klasszisán túllép. Sőt, az egész világon is.

Magyarország legeredményesebb férfi sportolója lett, ha csak az egyéni elsőségeket nézzük. Mielőtt belekezdenénk a múltidézésbe, vessünk egy pillantást erre a listára:

Michael Phelps (amerikai) 13 aranyérem, Mark Spitz (amerikai), Alekszandr Popov (orosz), Roland Matthes (keletnémet) és Darnyi Tamás, Kitadzsima Koszuke 4-4
Az egyéniben nyert olimpiai aranyak számában Phelps mögött a világ második legeredményesebb úszója – a sorban előtte állók csupán azért előzik meg, mert ők még ezüst- vagy bronzérmet is szereztek. Hat férfi versenyző tudott eljutni négy aranyig az olimpiák történetében.

Azt kérte, tegyék lehetővé számára a sportolást
Az 1976-os év átlagos volt Darnyinak, ám akkor még nem lehetett tudni, hogy meghatározza a sorsát. Akkor találta el ugyanis egy hógolyó a bal szemét az iskolában. Elsőre semmi sem látszott rajta, nem voltak fájdalmai sem, csak évekkel később derült ki: maradandó károsodást szenvedett.

Az első bajnoki aranyait Korényi Olga irányítása mellett érte el. Az 1980-ban olimpiai bajnok Wladár Sándor még abban az évben megjövendölte, hogy hamarosan érkezik valaki, aki majd az ő csúcsait átadja a múltnak 200 háton, mert a kis Darnyi extra tehetség, bár még néhány másodperc van köztük.

 1982-ben az innsbrucki ifjúsági Európa-bajnokságon robbant be Darnyi, akkor már Széchy Tamás volt az edzője. A vegyes számok mellett volt ő a leggyorsabb 200 pillangón is, ezzel az Eb legeredményesebb versenyzője lett. Már akkor a győzelem V betűjét mutatta az ujjaival, ez végigkísérte a pályáját. Széchynél alaptétel lett később, hogy aki kétszázon jól úszik, abból nagyszerű vegyesúszó lesz a hosszabbik távon, vagyis négyszázon. 1981-ről 82-re fordulva Darnyi 8 másodpercet javult 400 vegyesen, 4:36-nál járt akkor, de például 200 háton is fejlődött 3 másodpercet. A 180 centis, 67 kilós Darnyiról az alábbi jellemzés jelent meg akkoriban a Képes Sportban:

Alkata szinte gyermekien vékony. Amikor a rajtkőre lép, valami furcsaságra lesz figyelmes a szemlélő. Megrázza kezét, és csuklótól lefelé vitustáncba kezd egy hatalmas lapáttenyér. Mintha rongyból lenne.

Darnyi ebben a cikkben azt mondta, hogy az 1983-as római Eb-n már szeretne döntős lenni, ahogy a Los Angeles-i olimpián sem lehet más célja.


A bal szemére kezdett homályosan látni, majd egyre kevésbé, végül már csak a fényeket érzékelte. A hat évvel korábbi hógolyózásnak akkor jelentkezett a tünete. Már korábban is volt sok orvosnál a szemével, de pontos diagnózis csak 1982. november 9-én született meg:

„A kontraszt-látótér kiesés alapján ideghártya leválás lehetősége merült fel.”

Műteni kellett, de itthon nem lehetett, ezért az ország összefogott, és rekordidő alatt sikerült összegyűjteni az operáció költségeit, a kölni Klaus Heimann professzor pedig vállalta a beavatkozást. (A korábbi bajnok Székely Éva szemét ő mentette meg.) November 22-én műtötték először Darnyit, december elején jött a második beavatkozás. A januári első kontrollon azt írta a doktor, óvatosan elkezdhet úszni a hónap végén, de a fejesugrásokat ne gyakorolja. A retina azonban ismét levált, így márciusban elkerülhetetlen volt az újabb műtét.

A német szakorvos hónapokkal később engedélyezte az edzést és a versenyzést, a hazai sportorvosi konzílium viszont nem. Félő volt ugyanis, hogy a jobb szeme sem lesz egészséges, arra is átterjedhet a gyulladás. Heimann professzor azonban mindenkit megnyugtatott, hogy Darnyi jobb szeme ép, élesen lát vele, és nem terjedhet át arra a probléma. Ezért Darnyi 1984-ben levelet írt a róla döntést hozóknak:

Kérem, tegye lehetővé számomra a sportolást és a versenyzést, ami az én életem értelmét jelenti. Kérem, ne gáncsolják el az életemet, mert versenyzés nélkül az életem értelmét veszti. Segítségüket kérem az élethez!

A Magyar Ifjúságban Serényi Péter azzal zárta a Darnyi dosszié című cikkét, hogy az úszó útra kelt Kubába edzőtáborozni, 1984 márciusában pedig az utolsó pillanatban megkapta a versenyzési engedélyt is. Az országos bajnokságot kevéssel a bojkottált olimpia előtt rendezték, ezért ugyan csak játék a számokkal, de érdemes behelyettesíteni az idejét az olimpiára: mindkét távon döntős lehetett volna. Ha a terve, hogy döntőt ússzon, nem is jött össze a világpolitika miatt, a fejlődése szembetűnő volt.

Azokért is úszott, akik sokat tettek érte
Darnyi folyamatos kontroll alatt úszott, és a Magyar Hírlapban ezt nyilatkozta 1985-ben: „Az idén februárban felülvizsgálaton voltam Kölnben. Nagyon megnyugodtam, mert azt mondta a professzor úr, hogy az erős megterhelés ellenére sem lépett fel komplikáció. Ma már nem is foglalkoztat a szemem, kihevertem a lelki megrázkódtatást.” Az interjú azután készült 1985 júniusában, hogy nagy örömére Rómában, hazai környezetben legyőzte Franceschit, az olaszok legjobbját, és ez jelentősen megnövelte az önbizalmát.

Kevés a nemzetközi tapasztalatom, tudom magamról, hogy egy-egy rangos külföldi eseményen néha remegő lábakkal állok a rajtkőre, így szükségem van a hasonló sikerélményekre. Nagyon készülök az Eb-re. Tisztában vagyok vele: nemcsak magamért úszom, hanem azokért is, akik oly sokat tettek értem. Négyszáz vegyesen mindenképpen szeretnék dobogós helyezést elérni.

Augusztus elején aztán jöhetett a szófiai Európa-bajnokság és Darnyi első átütő sikere a felnőtt mezőnyben. 400 vegyesen 4:20,7, 200 vegyesen 2:03,23 volt az ideje. Négyszázon két másodperccel volt gyorsabb a másodiknál, a rövidebbik távon kilenc tizeddel.  

Kapott egy tortát a csapattól, így ünnepeltek, aztán a fáradtságtól elzuhant, mint egy fatuskó. Már akkor szó volt arról, hogy ha a mellúszásán tud javítani, akkor világbajnok is lehet. A győzelme után a Képes Sportban jelent meg vele az alábbi interjú:

– Mi a szép az úszásban?

– Hát ez. Hogy győzni lehet.

– Fontos neked ?

– Nagyon.

– Négyszer operáltak, fájdalmas volt ?

– Inkább kellemetlen. Főleg utána néhány hétig. Elviseltem.

– Akarattal?

– Biztos.

– Ugyanazzal az akarattal, amelyikkel Európa-bajnok lettél?

– Lehetséges. Erre sem gondoltam még. Talán tényleg összefügg a kettő. De akkor ez az életben továbbra is segíthet.

– És, ha úgy alakult volna, hogy többé nem úszhatsz!

– Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben.

Az 1986-os madridi világbajnokságon aztán már favorit volt. Ennek megfelelően 400-on a győztes ideje 4:18,98 volt, míg 200-on 2:01,57. A képlet majdnem ugyanaz volt, mint egy évvel korábban, az előnye a hosszabbik távon 3 másodperc volt, a rövidebbiken 8 tized. Az olimpiai bajnok Baumann és Jaroscsuk volt a vert mezőnyben.


1987 augusztusában megvédte az Európa-bajnoki aranyát, és életében először megjavította a világcsúcsot. 4:15,42 lett az új rekord, amivel üzent az amerikai Dave Whartonnak, aki öt napig mondhatta el magáról, hogy az övé a legjobb idő. A szintén Széchy-tanítvány Szabó József volt mögötte a második az Eb-n. Négy nappal később Darnyi 200 vegyesen is világcsúcsot ért el, amivel csak nyomatékosította, hogy az olimpia legnagyobb favoritjává lépett elő.

Az olimpia legmagabiztosabb győzelme
Van egy álmom. Egy olyan úszó, aki miatt nem kell izgulni, hátradőlhetek, ha versenyez, mert ha nem zárják ki a rajtnál, biztosan nyer, bárki is az ellenfél. Egy olyan úszó, aki miatt generációk hagyják abba, mert értelmetlennek látják a folytatást

– ezt az edzője, Széchy Tamás nyilatkozta akkoriban a tévében. Széchy hátradőlhetett 1988. szeptember 20-án, mert Darnyi az előfutamban 4:16,55-tel olimpiai csúcsot úszott. Darnyi a verseny előtt ugyanazt a cipőt húzta fel, amit az első, szófiai győzelmekor, még ha rojtos volt is, a babonáját őrizni akarta.

Jöhetett az olimpiai döntő. Mivel izgulós típus volt, természetesen akkor is eljátszotta, ha már a szabály lehetővé tette – később ezért kizárás járt –, hogy beugrott a rajt előtt a vízbe, megmártózott, miközben a többiek még idegesebbek lettek. Száznál, a pillangó után még harmadik volt, Wharton és Kühl mögött, százötvennél viszont – kiemelkedő hátúszásának köszönhetően – már első. Mellen is növelni tudta az előnyét, így a gyorsra már több mint 3 másodperces előnnyel fordult.

 4:14,75-tel világcsúcsot úszott. Széchy szerint még jobb is lehetett volna az ideje, ha megszorítják, de erre senki sem volt képes a mezőnyben. Az egész olimpia egyik legmagabiztosabb győzelmét láthattuk. A végeredmény a következő volt:

  1. Darnyi Tamás – 4:14,74
  2. Dave Wharton – 4:17,36
  3. Stefano Battistelli – 4:18,01

Az angol kommentátor azt mondta a közvetítés alatt, hogy előre oda lehetne adni neki az aranyat, mert annyival jobb a többieknél, úsznia sem kellene. Darnyi a verseny után úgy nyilatkozott, hogy gondolt a világcsúcsra, a győzelem után viszont arra nem tudott felelni, mi lesz kétszáz vegyesen. Három nap múlva jött a következő arany. 


Az utolsó előtti bójára hitte, az a cél, majdnem végzetes lett a hiba

1980-ig kellett várni az első kenupáros aranyéremre, addig Parti János és Tatai Tibor is egyesben szerzett olimpiai aranyérmet. Foltán László és Vaskuti István világbajnoki aranyaik után a moszkvai olimpián egy hiba után is nyerni tudtak, ez volt az utolsó magyar arany azon az olimpián. Magyarország 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel a nemzetek között a hatodik helyen végzett.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1953-ban született Foltán László két és fél évvel idősebb a debreceni születésű Vaskutinál. Foltán későn, 17 évesen ismerkedett meg a sportággal a BSE-ben, majd miután letöltötte másfél éves katonai szolgálatát, utána tért vissza a klubhoz, és lényegében akkor kezdődött el a karriere. Vaskuti már 12 évesen az Építők tagja volt.

Az ő ötlete és megérzése volt, hogy próbálják ki együtt a párost, addig ugyanis másokkal versenyeztek. A montreali olimpia évében, 1976-ban volt egy szeptemberi Budapest bajnokság, ahol Vaskuti azt gondolta a mezőnyt látva, könnyedén nyer, hiszen az olimpikonok nem voltak ott. Végül alig bírta legyőzni Foltánt. Csak a célba érés után vette észre, hogy Foltán balkezes, és milyen ideális egységet alkothatnának. A két edző, Koléder Vilmos valamint Szántó Csaba is támogatta a páros megalakulását, még ha nem is voltak klubtársak. Hamar kiderült, hogy emberileg is illenek egymáshoz, hasonlóan gondolkodnak.

1977-ben indultak először együtt, és a szófiai világbajnokságon rögtön nyertek. Egy év múlva Belgrádban is a legjobbak lettek a vb-n – ez már nem számított meglepetésnek -, 1979-ben viszont a duisburgi döntőben csak a hatodik helyet szerezték meg. Kijózanító helyezés volt, Vaskuti kiábrándítónak nevezte, Foltán mélypontnak. Pedig úgy látszott, 250 méterig teljesen rendben van minden, utána viszont nem tudták tartani a lépést a riválisokkal, még a hatodik helyért is kapaszkodniuk kellett.

Vaskutinak volt ugyan a felkészülés alatt egy térdműtéte, Foltánt családi gyász hátráltatta, de ennél a helyezésnél többre számítottak. Meg sem fordult azonban a fejükben, hogy egy rossz eredmény miatt különváljanak, és még nagyobb daccal kezdték a következő időszakot. Nem vitték el őket télen melegégövi edzőtáborba, ezért a Dunán hajszolták a kilométereket 3-4 réteg ruhában, de a kezüket így is kikezdte a jéghideg víz.

A technikai segítséget is használták, mert összehasonlították azt a mozgást, amikor siklott a hajó alattuk, és azt is, amikor nem mentek jól. A két oldalról készített felvételek tanulmányozása alatt derült ki, hogy ritmuszavar akadályozza a gyors haladásukat. A vállak mozgását kellett összehangolni, hogy megmaradjon a sebesség. A sportág vezetését elbizonytalanította a vb-szereplés, ezért több válogatót írtak ki, de amikor mindhármat megnyerték, még akkor is menniük kellett egyet. Utána biztosították be a helyüket, és lehettek ott az ötszáz páros rajtjánál Moszkvában.

A kenuban nem lehet világcsúcsról beszélni, de a szerdai előfutam után Vaskuti úgy érezte, mintha megdöntötték volna. Nem alaptalanul, mert a románok nagy klasszisa, Ivan Patzaichin és Petre Kapusta előtt nyertek szédületes, 1:41,96-os idővel. A románokat egy méterrel verték meg. A másik előfutamban, pár perccel később 1:45-ös idő is elég volt a sikerhez.

Ezek után tényleg joggal lehetett reménykedni abban, hogy nem lehet ellenfelük a döntőben sem, de hát már sokszor láttuk, hogy a döntő feszültsége egészen más. És volt még két nap, amikor a két versenyzőben is tudatosult, soha vissza nem térő lehetőség előtt állnak.


Ráadásul túl sokszor hallhatták maguk mögött, hogy az előfutamban az előző világbajnokság három leggyorsabb egységét verték meg, és olyan erőben vannak, hogy a többiek nem érhetik utol őket. Foltán szerint ez a felismerés megbénította őket.

Ebből az állapotból az zökkentette ki őket, hogy a pénteki döntőre érkezve azt tapasztalták, a többiek még idegesebbek, mert nem mentek jól. Nekik nem volt más dolguk, minthogy még egyszer lemásolják azt a teljesítményt, amit az előfutamban mutattak. A taktika szerint erősen kezdenek, és 250 méternél megindulnak, és akkor leszakítják a többieket, hogy előnyből várják az utolsó száz métert.

Ha ezt a taktikát választja valaki, nagyon jó erőben kell lennie, hiszen féltávnál új versenyt kell kezdeni. A döntő előtti bemelegítés alátámasztotta, hogy jó erőben vannak, nagyon erős résztávokat tudtak menni. Nem sikerült azonban tökéletesen végrehajtani a taktikát a versenyen, de a szerencse, és az utolsó pillanatban egy hidegvérű korrigálás velük volt.


Az előfutamban még az is volt, de a döntőben az utolsó előtti helyre került, az ötszázat egy sárga jelölte. Ő viszont kifulladva rúgott egy nagyot a hajón, eközben a még előtte evező Foltán lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy húzzon még két kicsit, egyúttal egyenesben is tartsa a hajót, nehogy beboruljanak.

Olyan sebességgel mentek, hogy a hajrázó riválisok ugyan megközelítették őket az utolsó métereken, de befogni nem tudták, és elsőnek csúsztak át a célvonalon. A videón is jól látszik (2:32-nél van a jelenet), hogy a magyar hajó megbillen, történik vele valami, de nyer.

Amikor beértek, ők viszont még nem tudták, hogy ki az első. A vízen melegítő Wichmann Tamás viszont gratulált nekik, és amikor a partra néztek, látták az ünneplő szurkolókat és a lobogó magyar zászlókat, akkor könnyebbültek meg, hogy ők a bajnokok.

  1. Foltán, Vaskuti – 1:43,39
  2. Patzaichin, Kapusta (románok) – 1:44,12
  3. Ananijev, Ilkov (bolgárok) – 1:44,83

„Úgy háromszáz méter táján iszonyatos fájdalom hasított belém: szúrt, fájt mindenem, úgy éreztem, a következő pillanatban meghalok. És ekkor megszólalt bennem valami: halj meg, de majd a verseny végén! Azt hiszem, ezzel jutottam túl a holtponton” mondta Vaskuti a célba érkezés után a Képes Sportnak.

„Gyakorlatilag elnéztem. A mai napig nem tudom, hogy totál véletlen volt, vagy szándékos trükk áldozata lettem. Beprogramoztam magam, hogy a pirosig kell menni, ott pedig rúgni a hajót.

Nem én voltam az egyetlen, akit ez megzavart, más is megállt. Ha veszítünk, biztosan nehéz lett volna feldolgozni, de szerencsére nyertünk” – ezt már évekkel később mondta, a hazai szövetség évkönyvében.

Foltán úgy emlékezett vissza a futamra, hogy a ritmusváltásuk meglepte az ellenfeleket, és 5-6 olyan csapásuk volt, amikor nem tudták eldönteni, reagáljanak-e erre, vagy menjenek velük. Ezt a tanácstalanságot használták ki, és szereztek nagy előnyt, amit a célig meg tudtak tartani a hiba ellenére is.

„Még csak olyan érzés van bennem, mintha világbajnokságot nyertünk volna. Idő kell még, amíg feldolgozom.”

A páros 1981-ban újabb vb-t nyert. 1984-re Foltán nem jutott ki, sorozatos betegségei után abbahagyta, és hamarosan ő lett Vaskuti felkészítője, amikor már Sarusi Kis Jánossal versenyzett. Vaskuti 1986-ban az aranyérem mellé fair play díjat is kapott, miután kölcsönadta a hajóját a nagy rivális jugoszláv egységnek. Az 1988-as olimpián ő vitte a magyar zászlót a nyitóünnepségen. Vaskuti a nemzetközi szövetségben (ICF) és a magyarban is pozíciókat töltött be. Foltán testnevelő tanár.


Holtversenyt akartak a szovjetek, de elutasítottuk

1976-os olimpiai aranyát megvédve, 1980-ban is az olimpia legjobbja lett Magyar Zoltán lólengésben. Pályafutása tizenkettedik aranyérmét a maximális, 10 pontos gyakorlattal szerezte meg. Az egyetlen magyar férfi tornász, aki meg tudta védeni elsőségét, és nagy versenyen veretlen maradt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig

Magyar az 1976-os győzelem után egy évvel megnyerte az Európa-bajnokságot Vilniusban. Frissített ugyan a gyakorlatán, de sokat nem változtatott rajta. A strasbourgi világbajnokságon a német Gienger és a bolgár Delcsev négy tizeddel volt gyengébb nála, vagyis továbbra is megállapíthattuk, a közelébe sem tudnak férkőzni a tudásának, mert utcahossznak megfelelő ez a különbség.

Az 1979-es Eb-t kihagyta a németországi Essenben, Guczoghy György ugrott be a helyére, de Magyarország akkor sem maradt aranyérem nélkül a lólengésben. A világbajnokságra már nem kért pihenőt, és az amerikai Thomast a hazájában múlta felül egy tizeddel.

Abszolút favorit volt tehát továbbra, és értelemszerűen neki volt a legtöbb veszítenivalója. Versenyről versenyre csökkent annak az esélye, megőrizze az első helyét, még ha ez nem is egy szerencsejáték volt. Egy kis hiba azonban mindig közbejöhetett, ráadásul az ellenfelek éhsége kézzel fogható volt. Azt érdemes még kiemelni Magyarról, hogy ő még hatszeres tornász volt, vagyis a sérülésfaktorról sem lehetett megfeledkezni. A 78-as világbajnokságon az egyéni összetett versenyben a tizenkettedik helyen zárt. A szerspecalisták jó egy évtizeddel később jöttek csak a sportágba.


A szovjetek ugyanis pontosan tudták, mekkora dicsőség lenne, ha a legjobb tornászuk, Gityatyin az egyéni összetett aranya mellé megszerezné Magyarral holtversenyben a lólengés aranyérmet. Ők úgy érveltek, mindenki jól járhat ezzel, Magyarnak egyébként is az utolsó versenye, a hazai közönség pedig jól megünnepli mindkét klasszist.

Az akkori kapitány, Bordán Dezső, amikor értesült a tervről, vehemensen védte tanítványát, mert pontosan tudta, sokkal jobb a hazai pályán versenyzőknél. Bordán úgy gondolta, ha holtverseny lesz, akkor a magyarok nem mennek fel a dobogóra átvenni az érmeket. Magyar erre így reagált.

„Azt hiszem, Dezső kiborulása kevés lett volna, de Buda István is bement a szovjet fejesekhez, és azt mondta nekik, ha az én döntőmet elcsalják, és nem a reális eredmény születik, akkor nem csak a tornászcsapat, hanem a teljes magyar olimpiai csapat hazamegy vele együtt. Ezzel nyilván annyira megdöfhette őket, hogy a csonka olimpia fényét újabb botrány árnyalja, hogy nem születhetett irreális eredmény csak akkor, ha lezuhanok.”

A selejtezőben aztán Magyar hiba nélkül tornázott, erre mi történt? A bírók mintha nem értesültek volna az afférról és az egyezményről, az ötödik helyre pontozták Magyart. A magyar küldöttség óvott, az óvást helyben hagyták, 75 századot hozzáírtak az eredményéhez, és máris az élről várhatta a döntő, ahonnan mindig is. Ez volt a sorrend a selejtező után:

  • Magyar Zoltán - 9,925
  • Alexander Gityatyin (szovjet) - 9,9
  • Michael Nikolay (NDK) és Alexander Tkacsov (szovjet) - 9,875
  • Roland Brückner (NDK) - 9,825
  • Donáth Ferenc - 9,8

Jött az egyéni összetett verseny, amelyikben megkapta a maximális tíz pontot, ezzel a tizedik helyen végzett. A csapat egyébként a harmadik helyre jött be, míg Kovács Péter a szerenkénti döntő ötödik helyén végzett talajon.

„Tizenöt év verejtéke, sikerei és veszekedései után is újra és újra kellemesen csalódom Zoliban. Szinte példátlan, hogy valaki ilyen mértékben tudjon koncentrálni egy feladatra, ennyire fel tudja szívni magát egy győzelemért” – mondta edzője, Vígh László a 10 pontos gyakorlat után.

Ezt a 10 pontot már kedvező előjelnek ítélte mindenki. Magyar utolsónak, vagyis hatodiknak mutathatta be a gyakorlatát a szerenkénti fináléban. Az első rögtön Gityatyin volt, aki kisebb csalódással érkezett, mert talajon harmadik lett. Szép gyakorlatot mutatott be a lovon, hiba nélkülit. 9,9 pontot kapott, a kép máris tisztult, mert ha Magyar ugyanannyit kap, akkor nem lehet kérdés, megvan a második aranyérme.

A két keletnémet, Nikolay és Brückner is 9,9-et kapott, Donáth rontott, és akkor jött Magyar Zoltán. Helyi idő szerint 15 óra 20 perc volt, és jöhetett Magyar fél perce, hiszen a gyakorlata ennyi ideig tartott. 9,9-cel lett olimpiai bajnok, a terem pedig elhalkult. A jól ismert, és igen nehéz mozdulatsort mutatta be: orsó, hátsóvándor, Thomas-kör, ellenolló, Magyar vándor és szökkenő vándor. A leugrás pillanatában már kiáltották: megvan, szép volt Zoli! A mester azonban észrevett egy kis hibát, a szökkenő vándornál. Már a helyszínen is mondta.

„A szökkenő vándorban a bal keze nem a bőrre, a ló hátára, hanem annak oldalára érkezett. Hogy miként tudta mégis fenntartani magát, a legapróbb tartáshiba nélkül, életem nagy rejtélye marad.”

A pontozók nem foglalkoztak ezzel, tíz ponttal honorálták Magyar teljesítményét, amivel megnyerte a versenyt, vagyis a maximummal köszönt el. Még ott a helyszínen azt mondta a címvédő, szerencsére jó vastag a bandázs a kezén, ezért nem tűnt fel senkinek. Íme a gyakorlat lassítva.

„Egyszerűen nem bírom már a nagy versenyek idegi megterhelését. Abbahagyom. Lehet, hogy lesznek, akik azt mondják: ez megfutamodás. Nem akarok velük vitatkozni, de talán még ők is megértik, ha valaki a csúcson szeretne búcsúzni" - mondta. Hatvanötödik születésnapján kérdeztem tőle, hogy volt ez az utolsó jelenet, amikor rossz helyre keveredett a keze, ami majdnem végzetes lett.

„Fenn akartam maradni mindenáron. Hogy nézett volna ki, ha épp az utolsó gyakorlatomat rontom el?! Annál a tizedmásodpercnél a fej segített, nem a kéz. Sokféleképp lehet támaszkodva egyensúlyozni, én nem a hagyományosat választottam. Ez nem volt hiba, de valószínűleg egy nagyon erős életösztön jött akkor ki belőlem.

Tíz pontot kaptam érte, pedig jól tudjuk, tízpontos gyakorlat nincs. De egy visszavonuló tornászt el lehetett vele búcsúztatni, én pedig ezt a megtiszteltetést a pontozóktól megkaptam. Fel tudnám idézni, igen, hogy mit csináltam Montrealban és Moszkvában abban a fél percben, mennyiben különbözött a két gyakorlat. Pontosan fel tudnám idézni, milyen volt, amikor lejöttem az utolsó gyakorlatomnál a lóról Moszkvában. De csak azért, mert sokszor megnéztem azóta.”

Magyar Zoltán már az olimpia előtt elvégezte a szakedzőit a TF-en, míg az olimpia után elvégezte az Állatorvostudományi Egyetemet. 1985-ben kapott diplomát, előbb Győrben majd Budapesten praktizált. A Magyar Olimpiai Bizottságnak többször volt az alelnöke, 2011-től a Magyar Torna Szövetség elnöke. 2015-től a nemzet sportolója. Nincs olyan világbajnoki vagy olimpiai döntő manapság, amelyikben ne mutatnák be a róla elnevezett Magyar vándort.


Faragó varázslatos játékával tért vissza a pólócsapat a csúcsra

A magyar férfi vízilabda-válogatott 12 év várakozás után a montreali olimpián ismét a csúcsra ért. Faragó Tamás 22, Horkai György 10 gólig jutott, ők voltak Gyarmati Dezső csapatának legeredményesebb játékosai. Gyarmati kapitányként is olimpiai bajnok lett 1976-ban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1968-as bronz- és az 1972-es ezüstérem után Gyarmati Dezső, oldalán Kárpáti Györggyel vette át az irányítást a vízilabda-válogatottnál. A bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban, mert 1973-ban megnyerték a sportág első világbajnokságát, majd egy év múlva Bécsben az Európa-bajnokságon is a legjobbak lettek.

A csapat magja közben kialakult. Bodnár András, Kásás Zoltán és Görgényi István ugyan világbajnok volt, de a helyükre érkezett az új hullám képviseletében Gerendás György, Horkai György és Sudár Attila a 11 fős olimpiai keretbe. Sudárt az utolsó pillanatban rakták a csapatba, a döntés helyességét azonban igazolta, hogy torna legjobb védőjének választották meg. Az 1975-ös vb második helye után nem lehetett más a cél, minthogy olimpiai bajnokok legyenek.

A csapat eredményei a következők voltak az olimpián:

  • Ausztrália – 7-6, Faragó 3, Horkai 1, Gerendás 1, Szívós
  • Kanada – 4-2, Faragó 3, Konrád 1
  • Németország – 4-0, gólok: Faragó 1, Horkai 1, Szívós 1, Csapó 1
  • Olaszország – 6-5, gólok: Faragó 4, Horkai 2
  • Németország – 5-3, gólok: Faragó 2, Horkai 2, Szívós 1
  • Hollandia – 5-3, gólok: Faragó 4, Horkai 1
  • Románia – 9-8, gólok: Faragó 2, Csapó 2, Szívós 2, Horkai 2, Sárosi 1
  • Jugoszlávia – 5-5, gólok: Faragó 3, Sárosi 1, Csapó 1

Az ausztrál csapattal szemben kicsit álmosabb játékot láthattunk, egy évvel korábban a vb-n hat góllal verte a csapat őket, most 7-4 után már nem forszírozták a nagy gólarányú győzelmet. Kanada ellen a védekezés már rendeződött, és a 4-0-s vezetés után már lehetett tartalékolni is. A németek ellen a védekezés egészen magas színvonalon működött, hiszen gólt sem tudtak lőni, így 4-0 lett a végeredmény.

A kulcsmeccs az olaszok ellen jött, a hatos döntőben mindjárt az első fordulóban találkozott a két ország. Azért volt a későbbi sorrendet is meghatározó találkozó, mert a címvédő, és a 75-ös világbajnokságon is aranyérmes szovjet csapat váratlanul a csoportban ragadt, nem tudta megverni ugyanis Romániát, és kikapott a hollandoktól.

A feladat az olaszok ellen tehát adott volt, a torna legjobb centerét, Gianni de Magistrist ki kell venni a játékból. A mozgékony, de erős Sudár Attila ezt meg is tette, csatájukban az olasz kipontozódott a harmadik negyed elején, de így is nehezen született meg a siker. A meccsen 4-2-re még az olaszok vezettek, az első három magyar gólt egyaránt büntetőből, akkor még négyméteresből esett.


Akkor még 45 másodperc volt a támadóidő, az utolsó olasz támadásnál Molnár Endre fontos védése is kellett a két pont megszerzéséhez. A németekkel újra játszani kellett, nem volt elég a csoportkörben, és ugyan a félidőben még döntetlen volt az állás, a harmadik negyed (Szívós és Horkai találatai) eldöntötte a pontok sorsát. A hollandok ellen szorosnak tűnik az eredmény, de ezen a meccsen már 5-1 volt három negyed után, így belefért egy kis lazítás a hajrában.

A románok ellen az utolsó előtti fordulóban viszont a várt hatalmas csata alakult ki, az előző vb-n is csak 8-7-re sikerült legyőzni őket. Ez már több volt egyszerű meccsnél, mert a többi eredmény úgy alakult, hogy egy győzelem már az aranyérmet jelentette. Igaz a csapat tudta, hogy Rusu megfékezése a legfontosabb, és semmiképp sem szabad lebecsülni az ellenfelet.

Most 9-8 lett az eredmény. Az eső negyedben már 3-1 volt, és utána is végig a mieink voltak előnyben, de a románok nem adták fel. Az utolsó gólt Csapó lőtte, őt úgy jellemezték a korabeli Népsportban, hogy a fontos meccseken hozza magát. A kapuban Cservenyák Tibornak fontos védései voltak.

A pólós, és későbbi államtitkár Gallov Rezső így tudósított az utolsó gólról. "Sudár szerel, támadás a románok és a fáradtság ellen. Csapó úszik a bal oldalon. Küzd a tempónyi előnyért, aztán bevág Nastasiu elé. A román belekapaszkodik a nadrágjába. Csapó viszi a labdát, hátán a román, már ott a négyméteresen belül. Próbálja lövéshez emelni a labdát. A román visszarántja, a labda leesik. Csapó kétségbeesetten néz ki a játékvezetőre - de ez csak egy villanás csupán -, a kubai Martinez pedig áll, vár. Előnyszabály?! Csapó tovább harcol. Már a nyakában a román. Ismét felemeli a labdát, a román rácsap a karjára.

Fogy az erő, az oxigén, aztán a kapus kimozdul, Csapó egy kétségbeesett, utolsó elszánt kísérletet tesz. Tartja ellenfelét, emeli a labdát és belöki a kapus hóna alatt. (9:7) Ez a kétgólos vezetés az utolsó percben már hűvös, jóleső megnyugtatás, így harcoltunk, küzdöttünk a végsőkig."

A jugoszlávok ellen egy 5-5-ös döntetlennel veretlenül sikerült befejezni a tornát. A magyar vízilabda a hatodik olimpiai aranyérmét szerezte.

A méltatásokban még gyakorta előkerült két név. Szívós István most nem volt annyira gólerős, de mezőnymunkája - különösen védekezésben - az egész olimpián kimagaslónak számított, ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, aki 1952-ben és 1956-ban is a dobogó tetején állhatott. Sárosi László volt a csapat egyik motorja, szíve és esze. Ő a vb-ezüstérmes futballista, Sárosi György unokaöccse.

A győztes csapat:
Csapó Gábor (1950-) – A 80-as olimpián is tagja a magyar válogatottnak, pályafutását Olaszországban fejezte be, edzősködött ott is, Magyarországon is. 1979-ben szerepelt a Ki beszél itt szerelemről című filmben. Jogi diplomát szerzett, Faragóval együtt pólósulit alapított.

Cservenyák Tibor (1948-) – Két olimpián (1972-76) védte Magyarország kapuját, a 80-as évek közepétől Svájcban élt, volt a svájci válogatott kapitánya is, később híres vegyészmérnök lett. Lánya a holland király unokatestvérének felesége lett.

Faragó Tamás (1952-) – Három olimpián járt (1972-1980), előbb Németországban majd Olaszországban játszott. A női válogatottal Eb-aranyat szerzett edzőként Budapesten 2001-ben, 2005-ben világbajnoki címig vezette a csapatot. Az évszázad legjobb játékosai közé választották.

Gerendás György (1954-) – Két olimpián szerepelt, 1980-ban bronzérmes. Olaszországban kezdte edzői pályáját, aztán: BVSC, Eger, Ferencváros. Többször volt a válogatott másodedzője. 1996. decemberben Kemény Dénes mögött második lett a szövetségi kapitányi szavazáson.

Horkai György (1954-) – A 80-as olimpián bronzérmes csapatnak is a tagja volt, Olaszországban kezdte edzői pályáját, a Pescarával KEK-et nyert. 1996-ban ő volt a válogatott kapitánya, a negyedik helyet szerezték meg az atlantai olimpián. 2011 óta ismét részt vesz a sportágban, a junior válogatott kapitánya, most a miskolci csapat egyik vezetője.

Kenéz György (1956-) – Olaszországban is játszott, visszavonulása után edzősködött felnőtt csapatnál, most gyerekekkel foglalkozik.

Konrád Ferenc (1945-2015) – Három olimpián szerepelt, visszavonulása után játékvezető lett.

Molnár Endre (1945-) – Négy olimpián szerepelt (1968-1980) Kapus létére ötször választották meg a legjobb magyar vízilabdázónak, ami nem kis elismerés. Edzőként is eljutott magyar bajnoki címig, a vendéglátóiparban is volt érdekeltsége.

Sárosi László (1946-) – Három olimpián játszott (1968-76), beválasztották az évszázad legjobb játékosai közé itthon. Állatorvosi diplomát szerzett, az egyetemen adjunktus volt.

Sudár Attila (1954-) – Brazíliában dolgozik, itthon kétszer pályázott a női szövetségi kapitányi posztra, mindkétszer mást választottak. 43 évesen a Vasas visszahívta, és a bajnoki döntőben még játszott. Az előző évszázad legjobb csapatának tagja.

Szívós István (1948-2019) – Négy olimpián tarthattak tőle kapusok (1968-80). Volt a Fradi edzője, a korosztályos válogatott kapitánya, a Fradi elnöki pozíciójában sok támadás érte, amikor a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába. Fia, Márton, világbajnok pólós lett.


Annyival a világ előtt járt, hogy másolni sem tudták a mozgását

Az 1976-os olimpia első magyar aranyérmét a nagy favorit Magyar Zoltán szerezte, aki egy világbajnoki és két Eb-arany után a legértékesebb érmet is begyűjtötte.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Magyar Zoltán a IX. kerületben született 1953. december 13-án, és még nem volt 11 éves, amikor a Telepy utcai általános iskolában megismerkedett a tornával. A KSI edzője, Vígh László egy kis csoportot verbuvált az iskolában, és a mesternek olyan jó volt a szeme, hogy Magyar mellett még kiszúrta Sivadó Jánost is, aki szintén válogatott tornász lett később.

Magyar 1965-től pályafutása végéig a Ferencváros tornásza volt, a klub színeiben mindent elért, amit tornászként lehetséges. Víghnek elsőre a szorgalma tetszett meg Magyarban, később a munkabírása is. Víghnek az volt a hitvallása, hogy a magyar tornászok technikailag nincsenek lemaradva a nemzetközi mezőnytől, de fizikailag igen. Azért rontanak, mert fizikailag nem elég erősek, és nem bírják végig a gyakorlatokat.

Magyar 1970-ben megnyerte a szocialista országok korosztályos versenyét az IBV-t, egy év múlva ismételt. Kijutott az 1972-es olimpiára is, de akkor még nem volt annyira magabiztos, hogy éremmel térjen haza. Pedig már akkor megcsinálta a róla elnevezett elemet, az akkor már évek óta gyakorolt Magyar vándort.

Már akkor kitaláltuk, hogyan lehet megváltoztatni a lólengést, de még sem fejben, sem kézben nem voltam elég jó hozzá. Nem volt meg a gyakorlatbiztonságom, így ugyan már akkor betettem a kezem a két kápa közé, és megtettem azt, amit addig soha senki sem, de lepottyantam a lóról, és nem jutottam döntőbe. Furcsa, hogy az egyéni összetettben már végre tudtam rendesen hajtani, és két tizeddel jobb pontszámot is kaptam, mint a szerenkéntiben győztes orosz Klimenko.” – ezt az Indexnek mondta, amikor 65. születésnapján beszélgettünk.

A szövetségi kapitány, Bordán Dezső úgy tartotta, hogy hosszú a karja, ez a titka, ezért tűnik úgy, hogy játszi könnyedséggel tartja magát a ló felett.

1973-ban Európa-bajnok lett Grenoble-ban, akkor már biztosan végre tudta hajtani az elemet. Edzője, Vígh László így magyarázta az újítás lényegét és a nehézségét:

„Páros körök a ló minden részén, a bőrön, az egyik kápán, a két kápa között, a másik kápán és a ló végén. A legnehezebb benne a két kápa közé való bemerészkedés, amiből általában mindenki leesik, mert beleakad a köröző lába valamelyik kápába.”

A svájciak edzője azt nyilatkozta: Magyar vándorkörzése új korszakot nyitott a lólengésben, és legalább olyan újításnak számít, mint annak idején az atlétikában a Fosbury-technika.

„A különbség csupán az, hogy az amerikai magasugró stílusát hónapok alatt százak utánozták, Magyar mozdulatával viszont a következő Európa-bajnokságig senki sem fog megbirkózni" – idézte Jack Günthardot a Népszabadság.

Magyar az 1974-es várnai vb-n is a legjobb lett, az egész szerenkénti döntőben az övé a legmagasabb pontszám, 19,575-öt ért el. Két tizeddel verte a másodikat, a szovjet Andrijanovot, ami nagy előny, a másik öt szeren sokkal szorosabb volt a verseny, sehol sem alakult ki két tizedes különbség.

Az 1975. június eleji Eb-n is győzött Bernben. Azt mondta, feleannyira sem izgult, mint a vb-n, és élete legszebb gyakorlatát vette elő. Utolsónak ment fel a lóra, Andrijanov 9,7 pontot kapott, ő viszont még ennél is jobbat, 9,8-at. Tudta, hogy nem szabad rontania, és nem is rontott.

Magyar már akkor tudta, hogy a montreali olimpiára még be kell vetni valamit, ez lett az orsó. Noha elsőre azt mondta, hogy a büdös életben nem fogja megtanulni, már gyakorolgatta a világkupákon, de akkor még nem fejlesztette a tökélyre, belehibázott, az is előfordult, hogy leesett a lóról. Az orsó jelenthette azt, hogy ismét magabiztosan a világ előtt járhat 1976-ban.

Sokan úgy képzelik, óriási szerencsém is van, minden bejött nekem, látva, hogy a vándor és az orsó is megvalósítható, megvalósult. Csak éppen azt nem tudják, hogy mialatt ez a kettő megvalósult, hány száz más elképzelésem ment füstbe!

Az is tévedés, hogy ezek az elemek a legutóbbi időkben ötlöttek az eszünkbe. Az orsót például versenyzőként én magam is próbálgattam, persze, akkori felkészülésemmel lehetetlen volt végrehajtanom. Zoli viszont már kis korában kísérletezett az orsóval, nem is egészen sikertelenül. Most, az olimpiára készülve, következetesen foglalkozik ezzel a mozdulattal, tanulja, gyakorolja, csiszolja” – Vígh szavait a Népsport örökítette meg 1975 végén, fél évvel az olimpia előtt.

A felvetésemet, hogy ők ketten forradalmasították a tornát, szerényen javította Magyar a 2013-as beszélgetés során. Jobban szereti, ha úttörőkről beszélünk, szimpatikusabb neki a kifejezés. Ő így látja:

„A magot kétségtelenül mi vetettük el, mi is csíráztattuk, mert mi csináltunk először párosköröket, a két kápa közé én nyúltam először. Egy mostani döntő elképzelhetetlen lenne ilyen mozdulatok nélkül. Akkor a csapattársaim sem tudták utánam csinálni. Hiába próbálták meg utánozni a japánok, eleinte nekik sem sikerült. Ha tehát nem is rapid módon, de később lassan megtanulta a világ.”

A japánok felvették egy nemzetközi versenyen, milyen mozdulatok kellenek az orsóhoz, de egyszerűen nem tudták lemásolni az olimpiáig.

Magyar volt tehát az olimpia nagy favoritja, de ezen felüli plusz nyomást helyezett rá az is, hogy Montrealban több mint egy hét elteltével sem volt még aranyérme a magyar csapatnak. Ő maga mázsás teherről beszélt. A selejtezőből Magyar került a legmagasabb pontszámmal a hatos döntőbe, 9,8-at kapott. De tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor nem nyer.

A japán Kenmocu 9,8-at kapott, amikor a magyar odalépett a szerhez, feltette a kezét, és rögtön az orsóval nyitott, amit rajta kívül senki sem tudott az egész világon. A közönség felhördült – a felvételen is hallható –, mintha megérezte volna, hogy csodát lát.

Lenyűgözően szép gyakorlatról írt a magyar és a nemzetközi sajtó egyaránt, sokan azt hitték, megkapja a tíz pontot, de végül 9,9-et mutatott az eredményjelző, ami így is fölényes győzelmet jelentett, mert a keletnémet Nyikolajnak, aki később mutatta be a tudását, tíz pont kellett volna, hogy előzni tudjon – neki végül a bronzérem jutott.

Magyar 19,7-es eredményénél egyetlen más tornász sem kapott magasabb pontszámot, és megint igaz volt, ami a vb-n is, hogy nem alakult ki az első és a második között semelyik más szeren akkora különbség, mint a lólengésben.

Magyar Zoltán – 19,7 (9,8 és 9,9)
Kenmocu Eizo (japán) – 19,575 (9,775 és 9,8)
Nyikolaj Andrijanov (szovjet) – 19,525 (9,725 és 9,8) és Michael Nyikolaj (keletnémet) – 19,525 (9,725 és 9,8)
A japán kihívó, Kenmocu csapatban olimpiai bajnok lett. Andrijanov az egyéni összetett mellett elvitte a talaj, az ugrás és a gyűrű aranyérmét is, de lólengésben nem volt ilyen magas szinten.

„Csodálatos érzés. Tudtam, hogy meg kell csinálnom a gyakorlatot, mert ezt várja mindenki az olimpiai faluban és odahaza is. Rettenetesen nagy feszültség volt bennem, életemben nem voltam még ennyire ideges. Semmire sem gondoltam, csak arra, hogy tökéletes legyen” – idézte Magyar szavait a Magyar Nemzet.

Az 1932-es bajnok, Pelle István levelet írt neki.

Kedves fiam, Zoltán!
Amint elolvasod jelen levél küldőjének aláírását, azonnal ráállsz közös hullámhosszunkra. A kezeimbe került magyar sportsajtóból értesültem az utóbbi években aratott nagy nemzetközi sikereidről. Montrealban minden, ami az első napokban történt, kísértetiesen emlékeztetett Los Angelesre. A nagy világverseny nyolcadik napján kezdetüket vevő tornászversenyek keretében nekem sikerült az első bajnokságot megnyernem. Mintha ez a siker egy láthatatlan kaput nyitott volna meg. Egymást követték a további győzelmek.
Pelle István

Magyar arról is beszélt a montreali győzelme után, hogy a nagy versenyek után idegileg rendszerint fáradt, kimerítette a koncentrálás, és gyakran gondolt arra, nem érdemes tovább hajtani. Ahogy telnek a napok, utána viszont megjön a kedve, és még többet akar. Már akkor elmondta, szeretné címet védeni a moszkvai olimpián. A folytatásban már nem Andrijanov, hanem Gityatyin lett a nagy ellenfele.


Önhipnózis segített, hogy meglegyen a 100. magyar arany

Az olimpiai játékok történetének századik magyar aranyérmét a birkózó Hegedüs Csaba szerezte, akinek nemcsak ellenfeleit, a bírókat is le kellett győznie a 82 kilósok közt 1972-ben, Münchenben. Az olimpia után súlyos autóbalesetet szenvedett, és egy svéd orvos mentette meg a karrierjét. Versenyzői karrierjénél büszkébb volt arra, amit edzőként elért.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1948-ban született Hegedüs Csaba nyolcéves volt, amikor családja Sárvárról Szombathelyre költözött. Vívómester édesapja, István a forradalom után hagyta el az országot – előtte koholt vádak alapján perbe fogták –, és Kolumbiába került. A fiatalabb Hegedüs Szombathelyen ismerkedett meg a birkózással, onnan került a fővárosba. Édesanyjának azt mondta, ha elengedni Budapestre, ő olimpiai bajnok lesz. A Vasas 1967-ben igazolta le a tehetségesnek látszó, jó kötésű birkózót, és egy év múlva már a felnőtt válogatott tagja lett. 1971-ben, 23 évesen újoncként, szeptember hatodikai születésnapján megnyerte első világbajnokságát. A meccseket a szófiai Vaszil Levszki stadionban rendezték, ahol 40-45 ezren szurkoltak a versenyzőknek.

Sokszor használjuk az ellenállhatatlan szót, viszont azon a napon a magyarra tényleg maximálisan illett a jelző. Mindenkit két vállra fektetett ugyanis, előtte kevés sportolónak sikerült hasonló sikert elérnie. Mintha egy teniszező 6:0-kkal masírozna végig, vagy egy futballcsapat kapott gól nélkül, de sokat rúgva lenne a legjobb egy sorozatban.

Az iráni Dzsamalt, a japán Hirakit, a román Vladot, a török Yagmurt, a lengyel Ostrowskit, az amerikai Robinsont is tussal verte. A döntőben pedig a címvédő szovjet Nazarenko sem tudta feltartóztatni: a küzdelem negyedik percében fektette két vállra. Akkor kapta a becenevét, Mr. Tus, mert a tomboló közönség folyamatosan ezt skandálta, ahogy meglátta. „Olyan volt, mint valami szép mese. Zavartalan felkészülés, jó sorsolás. Ellenfeleim nem ismertek, bátran odaálltak velem szembe birkózni. Támadtak, fogásokat próbálkoztak, nekem pedig minden sikerült. Mire feleszméltem, már világbajnok lettem” – emlékezett vissza Szepesi Györgynek.

Az önhipnózist használta állapota leírására. Aztán ahogy hazaért, a reptéren lelohasztották örömét, azt mondta neki az egyik vezető, hogy az igazán nagy birkózó olimpiát is tud nyerni.

Akkor helyezték először a vállára a terhet, azzal hogy Münchenben nyernie kell, mert a vereségét senki sem fogadja el. A felkészülése nem volt zavartalan, mert áprilisban a szovjetek a budapesti versenyre nem Nazarenkót, hanem Muhanovot hozták, és ő legyőzte Hegedüst. A szovjet kapitány akkor arról beszélt, hogy úgy állt ki arra a meccsre a magyar, mint a világ legjobbja, pedig szerencsésebb, ha erre az ellenfél az erejéből ébred rá.


A müncheni olimpiára kisebb sérüléssel ment ki, és pont a mérlegelés napján történt a terrortámadás az izraeli sportolók ellen. Az az izraeli bíró is meghalt, aki egy évvel korábban a vb-döntőt vezette. Hegedüst lelkileg az is felkavarta, hogy felkereste őt és a válogatottban szintén helyet kapó testvérét az édesapja. Nyolcéves korában látta apját utoljára, aki azóta Kolumbiában a tengerészeti akadémia vívómestere lett. (Hegedüs István a rendszerváltás után hazatért, és Magyarországon halt meg.)

A szobámban vártam a sorsolás eredményét, ami nem ért váratlanul, mert valami azt súgta, hogy Nazarenko lesz az első ellenfél. Mivel a délelőtti programban nem szerepeltem, a faluban maradtam, feküdtem, és a sorsdöntő, első mérkőzésre összpontosítottam. Délután tudtuk meg, hogy a játékokat felfüggesztették. Egy nappal később álltunk szőnyegre Toljával. – emlékezett vissza. Hegedüs a születésnapján tehát pihenhetett, és végigpörgethette magában, mit fog tenni, ha már rögtön a másik nagy esélyes várt rá. A versenye előtt azt nyilatkozta, hogy bizonyítania kell, mert sokan véletlennek tartották első nagy sikerét, a vb-aranyat. Pontosan tudta, most sokkal keményebb versenye jön, mint a vb-arany elnyerésekor, mert már felkészültek belőle, ezért apró pontokkal, küzdéssel kell hoznia a meccseit.

Nehezebb kezdés nem is várhatott volna rá, ő és Nazarenko is tudták, hogy ugyan ez az első mérkőzés, de a végső sorrendet is jelentősen befolyásolja. Hegedüs önmagától jobban félt, mint a riválistól, mert nem ismerte saját erejét, nem tudta, hol tart. „Szét kell szednem még a szőnyeget is” – ez volt a mottója, amikor a meccsre tartott. Megint jött az önhipnózis, mert szerinte normál állapotban az ember nem képes kiugró teljesítményre.

Hegedüs 5:4-re nyert, hátrányból fordított egy válldobással, ezt a fegyvert addig kevésszer alkalmazta. A bíráskodást már akkor szóvá tették a magyar edzők, mert érthetetlenül adták az intéseket az összecsapáson.

Útja a döntőig a következő volt:

  • Karström (svéd) – 3:1
  • Ostrowski (lengyel) – leléptetés
  • Dimitrov (bolgár) – 8:5

A svéd elleni meccs után a magyar kapitány, Müller Ferdinánd megjegyezte, hogy Hegedüst akció közben állította fel a bíró, mert mezének pántja lecsúszott a válláról. Azt mondta, ha ilyenek vezetik a meccseket, akkor csak a tus segíthet. A jugoszláv Nenadics várt rá a döntőben. Hegedüs egyszer már találkozott vele. Azon az összecsapáson tusolta, és már az öltözőben volt, amikor szóltak neki, hogy a tust érvénytelenítették, folytatniuk kell, végül úgy pontozták le, hogy 7:6-után a jugoszláv örülhetett.

Az olimpiai döntőben első három perc után 2:2 volt az eredmény, és sok ítélettel nem értettek egyet a magyarok. A második három percben Hegedüs levitte, megpörgette ellenfelét, és máris 3:2 volt a javára. Nemsokára mindketten büntetőpontot kaptak, ezért a zárószakasz 4:3-mal kezdődött. A harmadik menet elején Nenadics fejbőre felszakadt, hosszan ápolták. Hegedüs újabb mögékerüléssel szerzett pontot, és amikor már nagyon kevés volt hátra, a jugoszlávnak ugyan még adtak egy pontot,


Az ünnepléskor odahívta maga mellé Müllert, hogy szerepeljen a fotókon, ha már a felkészülés alatt végig mellette volt, ahogy első mesteréről, Füzessy Józsefről is megemlékezett.

„Talán az utolsó, a jugoszláv elleni volt a legnehezebb meccsem. Ha már végigmentem egy ilyen nehéz sorsoláson, nem szabad elcsúszni a végén. Mindenemet erre tettem fel, úgy mentem a szőnyegre, hogy csak akkor jövök le, ha én győzök. Tulajdonképpen még most sem tudom, mit is jelent olimpiai bajnoknak lenni. Még ideges vagyok, még rettenetesen fáradt. De érzem, hogy percről percre megkönnyebbülök, egyre erősebbnek, boldogabbnak érzem magam. Kell még egy kis idő, hogy mindent tisztán lássak, hogy megértsem a történteket. De csodálatos érzés, olyan, mint amikor keményen dolgozik valamiért az ember és egyszer csak elkészül vele” – mondta a Képes Sportnak.

Hegedüs egy kicsit lazított az olimpia után. 1973. április tizedikén a válogatott másik tagjával, Bajkó Károllyal utazott, amikor azon tanakodott, hogy vissza kell fognia magát, nem kell annyit éjszakáznia, amikor nekicsapódott egy autónak. A baleset nemcsak az országot, hanem a világot is megrázta, hiszen három évvel korábban áprilisban halt meg szintén autóbalesetben Kozma István, a nehézsúly királya, aki a müncheni olimpián is nyerhetett volna.

Hegedüs a Tétényi út egy forgalommentes kereszteződésében összeütközött a BKV egyik teherautójával. Medence és combcsonttörést szenvedett, és fontos belső szervei is megsérültek, tudatta a sportlap. Erős szervezete azonban reményt adott, hogy megbirkózik a súlyos sérülésekkel. Az év végére derült ki, hogy nem úszta meg maradandó károsodás nélkül. Varga Péter, az Országos Traumatológia Intézet vezetője megoldást keresett, és ha nem is könnyen, megtalálta. Így emlékezett vissza a korabeli Népsport beszámolója szerint.

„Egyszerűen nem tudtam belenyugodni abba, hogy egy huszonöt éves, fiatal, erős ember a vizeletkiválasztó-rendszer súlyos sérülése miatt nem sok jót ígérő sors elé nézzen. A szakirodalmat böngészve nagyon sokszor találkoztam Bengt Johansson svéd professzor nevével. Ö a göteborgi orvos-egyetemi kórház plasztikai sebészeti osztályának vezetője. Évekkel azelőtt dolgozta ki egyedülálló műtéti módszerét. Levelet írtam neki, ő pedig hamarosan telefonált, és kérte Csaba röntgenfelvételeit. Néhány nap múlva érkezett meg a válasza, hogy a műtétet elvállalja.”

Johansson kétszer operálta meg Hegedűst, az első beavatkozás hat órán át tartott, ami érzékelteti, hogy nem volt egyszerű dolga. A második műtét tökéletesen sikerült.

Ha nem sikerült volna, most egész Magyarország itt reklamálna – nyilatkozta a professzor Szekeres István újságírónak. Hegedüs visszatért, és 1976-ban Európa-bajnok lett, gyűjteményéből az a cím hiányzott addig. A montreali olimpián viszont nem járt sikerrel. Még abban az évben elvette feleségül Sinkovits Imre színművész lányát, Marianne-t, majd 1979-ben jogi doktorátust szerzett. Később szövetségi kapitány lett, ezen időszakban a magyar birkózók 83 érmet nyernek a felnőtt világversenyeken (24, aranyat, 34, ezüstöt, 25 bronzot).

Sokszor mondta, a szövetségi kapitányi időszakát tartja legtöbbre. 23 éven át, 2015-ig vezette a hazai szövetséget, és minden létező kitüntetést megkapott, amit birkózó elérhet.


Világcsúcsot emelt, majd az öltözőben várta, elég lesz-e

Az 1972-es müncheni olimpia első aranyérmét a tatabányai súlyemelő, az 56 kilós Földi Imre szerezte. Két ezüst után, 34 évesen állhatott a dobogó tetejére, és a magyar súlyemelés első aranyérme volt az övé.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Kecskeméten született 1938. május nyolcadikán, és a városban járt általános iskolába is, később azért költözött Tatabányára, mert bányász akart lenni. Tajkov András vájár neve ugyanis gyakorta szerepelt az 50-es évek elején a hírekben, később Kossuth díjat is kapott.

Földi vájártanulónak jelentkezett a városba, felvették, és a sportággal ott ismerkedett meg. Előbb birkózni ment, később a súlyemelő teremben látott munka ragadta magával. Szerencséjére 1953-ban alakult meg a klub szakosztálya, majd 1955-ben indult első versenyén, öt év múlva pedig már kijutott élete első olimpiájára. Az 1960-as hatodik helyezést nagy sikerként értékelte, noha egy évvel korábban vb-bronzérmes volt. A hatodik hely újabb lökést adott neki a folytatásra.


Az 1964-es olimpiára már éremesélyesként utazott, hiszen valamennyi olimpiát megelőző versenyen érmet szerzett, és Tokióban világcsúcsot állított fel 355 kilóval ugyan, de a szovjet Vahonyin még ennél is többet emelt 2,5 kilóval. Nagy vita támadt, hogy a szovjet utolsó kísérlete szabályos volt-e, mindenesetre nem vették el tőle, így ő lett a győztes.

1965-ben Teheránban megszerezte pályafutása első és egyetlen összetett vb-aranyát, majd az 1968-as olimpián beállította a világcsúcsot, és szinte végig vezetett a versenyben, amikor az iráni Nassziri egy szenzációs lökéssel utolérte. Mivel ellenfelének 30 dekával könnyebb volt a testsúlya, az övé lett az aranyérem, Földinek pedig be kellett érnie az ezüsttel.

Nem törte meg azonban ez sem, nekivágott a következő ciklusnak is. 1969-ben a nyomásban ugyan vb-t nyert, összetettben még a dobogóra sem fért fel, 1970-ben második, 1971-ben negyedik volt. Eközben 1970-ben, a szombathelyi Európa-bajnokságon 372,5 kilós teljesítményével világcsúcsot állított fel, és természetesen nyert is.

1972-es olimpia előtt a nemzetközi szövetség (IWF) tudatta, hogy eltörli a nyomást, Földi pedig tudta, a müncheni az utolsó alkalom, hogy ő még valami világra szólót érjen el, mert ez volt a legerősebb műfaja. Földi jól érezte a verseny előtt, hogy ezúttal nem a testsúlykülönbség fog dönteni, hanem az erő. Biztos, ami biztos, most ő volt a könnyebb pár dekával az iráninál, vagyis ha holtversenyre került volna a sor, akkor ő jön győztesen ki belőle. Az utolsó napokban könnyedén adott le három kilót, és egy híres párbeszédet is megörökítettek a müncheni olimpiai faluban.

- Ebédeltél már, Imre?

- Persze. Egy hete.

A nyomásban aztán nem került előnybe nagy ellenfelével, az iráni Nasszirival szemben. Mindketten 127,5 kilót teljesítettek, ezzel vezették a mezőnyt, de mindez nem volt jó előjel. Ezután jöhetett a szakítás, Földi leggyengébb száma, ahol a verseny váratlan fordulatot vett. 107,5 kilót rakott a feje fölé, Nassziri azonban az egymázsás kezdősúlyán ragadt. A szovjet világbajnok Csetyin pontosan annyit szakított, amennyit Földi, ezért a magyar mögött ő vette át a második helyet.

A lökésben Földi a biztonságra ment: 137,5 kilót emelt elsőre. A szovjet erre 140-nel felelt, Nassziri pedig 142,5-lel. Földi így a második sorozat előtt 2,5 kilóval vezetett. Második lökését azonban elrontotta. Pihenni alig maradt ideje, mert már jönni is kellett javítani, hiszen a riválisok nagyobb súlyra jelentkeztek be. Ahogy visszatért, nagy taps fogadta. Hosszas összpontosítás után felemelte a súlyzót, és feje fölé lökte a 142,5 kilót, ezzel máris megnyugtató előnybe került.

Nassziri és Csetyin még hátra volt, ráadásul mindkettőnek még két kísérlete volt. Földi az öltözőbe ment, a gondolaiba merült, képes lesz-e megnyerni az olimpiai aranyat, és nem leskelődött a függöny mögül. Talán még az is megfordult a fejben, megint nem lesz elég a világcsúcs.

Idegtépő percek következtek. Csetyin jött először és rontott, majd másodszorra felállni sem tudott a 150 kilóval. Ezzel még nem volt vége, mert Nassziri a 152,5 kilóval próbálkozott. Elsőre és másodikra is a tömeg nyert. Illetve Földi Imre 377,5 kilós világcsúccsal. A súlylökő Varjú Vilmos rohant érte az öltözőbe, és a vállán hozta ki az eredményhirdetéshez. A 149 centis Földi visszament az emelvényre, széttárta a kezét, és mosolygott.

A végeredmény:

Földi Imre 377,5 (127,5 – 107,5 – 142,5)
Mohammad Nassziri 370 (127,5 – 100 – 142,5)
Gennagyij Csetyin 367,7 (120 – 107,5 - 140)
A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke, Oscar State elsőként gratulált a győztesnek, és úgy méltatta, hogy a csalódás, a balszerencse sohasem tudta megtörni, nem veszítette el a győzelembe vetett hitét, ezért nagyon megérdemli az aranyérmet. Nassziri barátságosan átölelte, elismerte, hogy ő volt a jobb.

„Ahogy Mexikóban lejöttem a pódiumról, nem volt nap, hogy ne gondoltam volna erre a versenyre, erre a napra. Többet akartam emelni a világcsúcsnál, megtettem. És ha még ez sem elég az aranyhoz, akkor nem tehetek mást, mint gratulálok annak, aki jobb volt nálam. Megszolgáltam ezt az aranyat 1959 óta, de még eszembe sincs abbahagyni, ennyi küzdelem után már nem is lenne érdemes most befejezni. A súlyemelésben az a szép, hogy minden egyes kis eredményért küzdeni kell” – mondta a verseny után.

Földi nem vonult vissza, már 38 éves volt következő olimpiáján, és ha kedvenc fogását ki is iktatták, az ötödik helyen végzett. Egy év múlva vonult vissza, utána edzősködni kezdett. Lánya, Csilla kilencszeres Európa-bajnok lett, de tündöklése idején még nem volt a szakág az olimpiai programban.

2007-ben választották a nemzet sportolói közé, 2016-ban Prima Primissima díjat kapott. 2017 áprilisában halt meg. A tatabányai sportcsarnok a nevét viseli.


Felkötött karral érkezett az olimpiai döntőre, ez volt a csel

Az 1968-as olimpia első vívóaranyérmét a párbajtőröző Kulcsár Győző szerezte. A szövetség elnöke csak annyit mondott, ő még ilyen versenyt nem látott, Kulcsár ugyanis megingott a legfontosabb pillanatokban, aztán mégis javított.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Kulcsár tizenöt évesen, 1955-ben kezdett el vívni úgy, hogy a családja nem is tudott róla. Az egész úgy kezdődött, hogy a Práter utcai gimnáziumban bement valaki az osztályukba, és megkérdezte, nincs-e kedvük vívni, mert az iskolában tanfolyam indul. Kulcsár első mozdulatai jól sikerültek, kiválasztották, majd Újpest érintésével került a Vasasba, ahol Vass Imre lett az edzője. Egész pályafutása alatt ő készítette fel.

„Nem éreztem azt, hogy tehetséges vagyok, inkább egy szerencsétlen flótásnak gondoltam magam, aki mindig minden versenyről lemaradt. Az Atya azonban valamit látott bennem, mert egy percig nem hagyott békén. Szigorú, nyakas ember volt Imre, nála nem volt pardon” – mesélt a kezdetekről.

Kulcsár Győző az 1964-es csapatsikerből hibátlan mérleggel vette ki a részét, a 68-as olimpia előtti világbajnokságokon azonban egyszer sem állhatott dobogóra.

Ráadásul a mexikóvárosi olimpia sem a legkedvezőbb előjelekkel indult, mert az egyéni verseny előtt egy nappal a bal hónalja körül fájdalmat érzett. Kiderült: furunkulusa van. Kamuti Jenő civilben orvos volt, ezért miután letette a tőrt az egyéni verseny ezüstérme után, már nyúlhatott is a szikéhez, hogy szakszerűen kitisztítsa társa sebét. A kisebb műtét nem viselte meg Kulcsárt, az első csoportkör mind az öt meccsét hozta, majd a második körben sem hibázott. Ám a mezőny akkora volt, hogy ezzel csak a legjobb 32 közé lehetett kerülni, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Akkor alkalmazták először azt a szabályt, hogy két ötös győzelemre van szükség a továbbjutáshoz. Kulcsár szereplése ezután így alakult:

  • Bessemans (belga) 1:5, 5:4, 5:1
  • Johnston (brit) 5:3, 5:4
  • Ladegaillarie (francia) 5:2, 5:4

Ahogy az első meccs eredményéből látható, ha ott 4:4-nél nem koncentrál eléggé, a menetelésébe hiba csúszhatott volna. Igaz, nem esett volna ki, mert ezen az olimpián bevezették a vigaszágat, onnan is bejuthattak ketten a hatos döntőbe az egyenes ágról érkező négy versenyző mellé. Kulcsár az egyenes ágat választotta, és az 1965-ben egyéni vb-győztes Nemere Zoltán, valamint az első felnőtt versenyén induló Fenyvesi Csaba kiesése után egyetlen magyarként került a legjobbak közé.

A hatos döntőt csak másnap rendezték meg, Kulcsár pedig felkötött kézzel érkezett meg az esti verseny helyszínére. A magyar tábort a szívbaj kerülgette, amikor meglátták a vállát, mert azt hitték, megint történt vele valami. Ő viszont kacsintott egyet, mert nem volt újabb baja, mindezt csak a lélektani hadviselés részének tekintette, hogy elaltassa egy kicsit a riválisokat.

Új magyar taktika – nyugtatott meg mindenkit. A legnagyobb riválisok viszont csak annyit láthattak, hogy valami nem stimmel Kulcsárnál. A hatos döntő mezőnye a következő volt: Krissz (szovjet, olimpiai címvédő, vb-címvédő), Saccaro (olasz, olimpiai bajnok 60-ból), Modzolevszkij (szovjet), Allemand (francia) Polzhuber (osztrák, ő búcsúztatta Fenyvesit).

Kulcsár négy meccset nyert, úgy ment át a riválisokon, mint kés a vajon. Saccarót például 5:1-gyel intézte el, megőrizve hibátlan mérlegét. Az utolsó csörte Krissz ellen jött – ha Kulcsár nyer, akkor egyéniben győztes, ha nem, hármas holtverseny alakul ki, és jöhet egy újabb kör, Saccaro ugyanis előzőleg legyőzte Krisszt, így elkerülhetetlen lett volna a hármas holtverseny utáni szétvívás. 

Kulcsár 3:1-re vezetett, uralta a pástot, mert az történt, amit ő szeretett volna, ám amikor már csak fél perc volt hátra, hirtelen kapkodni kezdett. A kijevi születésű Krissz azonnal megérezte a lehetőséget, és öt másodperccel a vége előtt egyenlített, 4:4 után pedig még a vívóidő lejárta előtt beszúrta az ötödik, számára az életben maradást jelentő találatot is. (Saccaro is boldog volt, mert esélyt kapott a végső sikerre.)

Az asszó végén az edző, Vass Imre arról beszélt, tanítványa a kétnapos verseny alatt minduntalan megőrizte a nyugalmát, a legfontosabb szakaszban viszont elveszítette. Amikor már a kezében volt a győzelem, kockára tette. A szétvívás első meccsére Krisszt és a magyart szólították.

Én bolond, a kapuból fordultam vissza – ezzel a félmondattal indult a pástra, hogy még egyszer megvívjon az aranyért. Utólag bevallotta, már látta magát a dobogó tetején, és ez a kis ábrándozás elég volt arra, hogy ellenfele fordítson. De még semmi sem volt veszve.

Két együttes találat után Krissz vezetett, de ezután megint egyenlő lett az állás. 3:3 után Kulcsár remek találatot adott, amit a mérkőzésvezető érvénytelenített, mert a szovjet fegyvere nem jelzett találatot. Amikor ellenfele támadott és talált, akkor pedig Kulcsár párbajtőre nem jelezte a találatot. A közjáték után a magyar gyorsabban szerezte vissza nyugalmát, és amikor Krissz megindult, bevitt egy olyan tust, amibe nem lehetett belekötni, és amivel kivívta az 5:3-as sikert.

Az olasz és a szovjet asszója kettős leléptetéssel ért véget, ami magyar szempontból a lehető legjobb eredmény volt. Kulcsárnak ugyanis Saccaro ellen elég volt négy találatig eljutni, nem is kellett feltétlenül megnyernie a csörtét. Hihetetlenül ideges légkörben zajlott a meccs, folyamatos reklamálások, óvások közepette. Mivel Kulcsár már vezetett, őt érintette kevésbé érzékenyen a viharos döntő. 4:2 után pedig már önfeledten szúrta be az ötödik tust, amivel megszerezte a magyar párbajtőr első egyéni aranyérmét olimpián.

Dávid Sándor ezt írta a Népsportban megjelent méltatásában: „El kell gondolkodnunk egy múló pillanatra azon, hogy mennyire hamisak; félrevezetőek lehetnek egy-egy emberre ráragasztott címkék. Még az olyanok is, amelyek sokszor igazolást nyernek. Mert mit kezdjünk most például Kulcsár esetében ezzel a mondattal: Inkább játékos, semmint küzdő típus? Mit kezdjünk egy ilyen jelzővel alig jellemezhető küzdelem után?”

A szövetség elnöke, Kovács Pál csak annyit mondott, ilyet ő még nem látott. Majd amikor az újdonsült bajnok megkapta az aranyérmet – előtte alig bírták lehúzni róla a véres ruhát, a sebe ugyanis felszakadt –, Kovács a táskájába tette a medált, és azt mondta, jobb helyen lesz nála, mert Kulcsárnak egy ugyanilyet kell majd szereznie a csapatversenyben.

Mielőtt elutazott, azt mondtam neki, hogy ha olimpiai bajnok lesz, egy kádra való itallal várjam. A születésnapját is most ünnepelte. Most törhetem a fejem, hogy milyen itallal töltsem meg a kádat – ezt már Kulcsár felesége nyilatkozta az aranyérem után. 

Kulcsár Győző az olimpia után 1968 decemberében államvizsgázott a Műegyetemen, hőerőgépész lett, tizenöt évig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott, mellette elvégezte a Testnevelési Főiskola edzői szakát.

1968-ban nyugtalanította, hogy még nem szerepelt világbajnoki döntőben, de ez a vágya később sem teljesült, mert bár a világkupákon és az olimpiákon sebezhetetlen volt, kivételes pályafutása során világbajnoki érmet nem szerzett.

Még két olimpián jutott döntőbe, 1972-ben bronzérmes, 1976-ban a negyedik volt. Csapatban nyert Mexikóvárosban és Münchenben is, 1972-ben. 1979-ben fejezte be pályafutását, és a hazai szövetség főtitkára lett, majd szövetségi kapitány. 1988-ban fogadta el az olaszok ajánlatát, és Vercellibe ment, ahol világverő klubot épített fel. Három olasz olimpiai bajnok fordult meg a keze alatt. 

Hazatért, edzőként Nagy Tímeát 2004-ben, Szász Emesét 2016-ban segítette olimpiai aranyhoz, utóbbinak azt mondta Rióban, most már tegezheti. 2004-ben választották a nemzet sportolójának, 2018 szeptemberében, 78 évesen halt meg.


Dr. Kárpáti György – „Nekem csak úgy nem lehetett megálljt parancsolni”

Nevét a legendás futballista, Sárosi György után kapta, nyolc évesen pedig már a medencében lubickolt. Kipróbálta a focit, a műugrást, az úszást, utóbbiban négyszeres magyar bajnoknak is mondhatja magát, de végül a vízilabdában ért a csúcsra. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnoka, aki júniusban tölti 85. életévét, egész jól viseli a karantént. dr.Kárpáti Györggyel beszélgettünk múltról, jelenről.

„Minden rendben velem, igaz 85 évesen, több problémával nem könnyű ez a helyzet. Próbálom a szabályokat betartani, így inkább telefonon intézem az ügyeimet, ahogy a Nemzet Sportolója szavazást is. Szerencsére, nem vagyok egyedül, a feleségemmel közösen tartjuk a frontot.”

Gyurika. Ez a név önmagában egy átlagos becenév, de ha az uszodára gondolunk, talán nincs olyan ember, aki ne dr. Kárpáti Györgyre gondolna. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnokára, aki Egérke 1988-as győzelméig, a legfiatalabb magyar ötkarikás bajnok is volt egyben. 16 évesen már ott feszített a „nagyok” között a helsinkii játékokra készülő keretben. Rajki Béla kapitánynak jó szeme volt, bár akkor még elsősorban azért számított rá, mert 1 perc alatt úszta a 100 métert. Ám később bebizonyította, hogy jóval több, mint gyorsúszó, robbanékonysága, helyzetfelismerése és az összjátékhoz való kiváló érzéke rövid időn belül a világklasszisok közé emelte. Sokoldalú játéka miatt több poszton is bevethető, „gólerős ágyúnak” számított. Három a magyar igazság, hát annyi aranyat gyűjtött az ötkarikás játékokon: Helsinki, Melbourne, Tokió. De Európát is letarolta ennyiszer a csapattal, sőt Gyarmati Dezső kapitány mellett, edzőként részese volt az 1976-os olimpiai aranyunknak is. A kiváló humoráról híres Kárpáti György jogi doktorátust szerzett az ELTE jogi karán, de kapott mellszobrot az FTC Népligeti sportcentrumának sétányán is. Az Egyesült Államokban beválasztották az úszás halhatatlanjai közé, itthon pedig a Halhatatlanok Klubjának elnöke. Budapest és Melbourne díszpolgára, a Nemzet Sportolója.

Sportolóként, edzőként bejárta az egész világot. Győzelmekkel, érmekkel, világhírnévvel és barátságokkal gazdagodva. Olyan kiváló játékosokkal játszott együtt, mint Gyarmati Dezső, Jeney László, Kanizsa Tivadar vagy Mayer Mihály, ám Puskás Ferenccel kötött mély barátsága a mai napig örömmel tölti el. Érdekes, hogy az egyik róla készült dokumentumfilm címe A vízilabda Puskása volt, de a bemutatóját a világ leghíresebb magyarja már nem láthatta 2010-ben.

„Öcsi volt a legbensőségesebb barátom. ’52-ben Helsinkiben kezdődött minden azon a csodálatos olimpián, ami nekem máig emlékezetes, hiszen 17 évesen ott állhattam a dobogó tetején, de az sem mellékes, hogy a mai napig a legsikeresebb játékok a magyar sporttörténelemben. Később úgy hozta az élet, hogy Öcsivel együtt edzősködtünk Melbourne-ben. Én vízilabda, ő foci. Mindkét csapat bajnok lett akkor. A South Melbourne Hellas FC-nél, melyhez az ottani görög kolónia köthető, csak úgy hívták, Öcsi, a görög király. Csodálatos életünk volt azokban az években, együtt laktunk, együtt voltunk jóban, rosszban, megismertem közelről, tudtam, milyen ember. Azt kell mondanom, túl jó volt, nem a mai világba való. A gatyáját is odaadta a szegényeknek” – emlékezett Kárpáti a barátjára, aki a napokban lett volna 93 éves.


Nevét a legendás futballista, Sárosi György után kapta, nyolc évesen pedig már a medencében lubickolt. Kipróbálta a focit, a műugrást, az úszást, utóbbiban négyszeres magyar bajnoknak is mondhatja magát, de végül a vízilabdában ért a csúcsra. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnoka, aki júniusban tölti 85. életévét, egész jól viseli a karantént. dr.Kárpáti Györggyel beszélgettünk múltról, jelenről.

„Minden rendben velem, igaz 85 évesen, több problémával nem könnyű ez a helyzet. Próbálom a szabályokat betartani, így inkább telefonon intézem az ügyeimet, ahogy a Nemzet Sportolója szavazást is. Szerencsére, nem vagyok egyedül, a feleségemmel közösen tartjuk a frontot.”

Gyurika. Ez a név önmagában egy átlagos becenév, de ha az uszodára gondolunk, talán nincs olyan ember, aki ne dr. Kárpáti Györgyre gondolna. Minden idők legfiatalabb pólós olimpiai bajnokára, aki Egérke 1988-as győzelméig, a legfiatalabb magyar ötkarikás bajnok is volt egyben. 16 évesen már ott feszített a „nagyok” között a helsinkii játékokra készülő keretben. Rajki Béla kapitánynak jó szeme volt, bár akkor még elsősorban azért számított rá, mert 1 perc alatt úszta a 100 métert. Ám később bebizonyította, hogy jóval több, mint gyorsúszó, robbanékonysága, helyzetfelismerése és az összjátékhoz való kiváló érzéke rövid időn belül a világklasszisok közé emelte. Sokoldalú játéka miatt több poszton is bevethető, „gólerős ágyúnak” számított. Három a magyar igazság, hát annyi aranyat gyűjtött az ötkarikás játékokon: Helsinki, Melbourne, Tokió. De Európát is letarolta ennyiszer a csapattal, sőt Gyarmati Dezső kapitány mellett, edzőként részese volt az 1976-os olimpiai aranyunknak is. A kiváló humoráról híres Kárpáti György jogi doktorátust szerzett az ELTE jogi karán, de kapott mellszobrot az FTC Népligeti sportcentrumának sétányán is. Az Egyesült Államokban beválasztották az úszás halhatatlanjai közé, itthon pedig a Halhatatlanok Klubjának elnöke. Budapest és Melbourne díszpolgára, a Nemzet Sportolója.


Sportolóként, edzőként bejárta az egész világot. Győzelmekkel, érmekkel, világhírnévvel és barátságokkal gazdagodva. Olyan kiváló játékosokkal játszott együtt, mint Gyarmati Dezső, Jeney László, Kanizsa Tivadar vagy Mayer Mihály, ám Puskás Ferenccel kötött mély barátsága a mai napig örömmel tölti el. Érdekes, hogy az egyik róla készült dokumentumfilm címe A vízilabda Puskása volt, de a bemutatóját a világ leghíresebb magyarja már nem láthatta 2010-ben.

„Öcsi volt a legbensőségesebb barátom. ’52-ben Helsinkiben kezdődött minden azon a csodálatos olimpián, ami nekem máig emlékezetes, hiszen 17 évesen ott állhattam a dobogó tetején, de az sem mellékes, hogy a mai napig a legsikeresebb játékok a magyar sporttörténelemben. Később úgy hozta az élet, hogy Öcsivel együtt edzősködtünk Melbourne-ben. Én vízilabda, ő foci. Mindkét csapat bajnok lett akkor. A South Melbourne Hellas FC-nél, melyhez az ottani görög kolónia köthető, csak úgy hívták, Öcsi, a görög király. Csodálatos életünk volt azokban az években, együtt laktunk, együtt voltunk jóban, rosszban, megismertem közelről, tudtam, milyen ember. Azt kell mondanom, túl jó volt, nem a mai világba való. A gatyáját is odaadta a szegényeknek” – emlékezett Kárpáti a barátjára, aki a napokban lett volna 93 éves.


Az évszázad magyar vízilabda-válogatottjának tagjától is megkérdeztük, akadt-e az élete során hasonló láthatatlan vagy látható ellenség, amely megállásra kényszerítette.

„Előfordultak nélkülözések, nehézségek, de nem emlékszem, hogy bármi is megállított volna. A II. világháború idején a Népszínház utcában laktam. Amikor jöttek az oroszok, mindenki leköltözött a pincébe, és életveszélyes helyzet volt, de túléltük. A háború sem torpantott meg. A sportban és az életben is, ha elhatároztam valamit, azt véghezvittem. Nekem csak úgy nem lehetett megálljt parancsolni, annyira céltudatos voltam.”

Székely Éva, egykori olimpiai bajnok úszónk halála után, a napokban a Nemzet Sportolói új tagra tettek javaslatot. A járványhelyzetre tekintettel nem ültek össze, hanem Szabó Tünde, sportért felelős államtitkárral telefonon osztották meg a jelöltjeik nevét. Monspart Sarolta, az első magyar világbajnok tájfutó lett végül a befutó.

„Sarolta csodálatos egyéniség, és a sportága egyedüli apostolának számított sokáig, ráadásul küzdelmes élete is volt, nem beszélve a betegséggel vívott harcáról. Voltak egyéb javaslatok is, de ő kapta a legtöbb szavazatot, s szerintem megérdemelte a jelölést. Nekem a Nemzet Sportolójának lenni az egyik legnagyobb, legtöbbet jelentő kitüntetés. 2013 óta tartozom ide, korábban egy másik rendszer alatt érdemtelenül nem választottak meg, de végül a sors igazolt.”

Kívánunk sok erőt és egészséget az ország Gyurikájának!

Fotó: MOB,, wikipedia,


Kínzó beszélgetésen talált egymásra a csapat, meglett az arany

Az 1964-es olimpián nem állhatott össze a talán valaha volt legerősebb öttusa-válogatott. Négy év múlva viszont igen, Balczó András, Móna István és Török Ferenc Mexikóvárosban megnyerték az aranyat. Maguk sem tudták, hogy akkor versenyeztek együtt utoljára.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Abszolút favoritként érkezett az olimpiára a magyar öttusacsapat, mert az olimpia előtti mindhárom világbajnokságot (Lipcse, Melbourne, Jönköping) megnyerte a trió, és valamennyiszer Balczó András nyert egyéniben. Páratlan az ilyen sikerszéria, és Mexikóvárosban kellett feltenniük az i-re a pontot.

Az első tusában, a lovaglásban aztán rögtön nagy drámát láttunk, az egyéni címvédője, a 33 éves Török Ferenc a maximális 1100 pontból mindössze 920 pontot gyűjtött össze. Utóbb bevallotta, a neki kisorsolt lovat már pályán tartani is bravúr volt.

Mivel Balczó és Móna is három akadályt vert le a lovával, egyaránt 1010 pontot kaptak. A nagy ellenfél szovjetek mellett a svédek és az amerikaiak is megelőzték a magyarokat, de még az osztrákok, japánok is. Soha nem kezdtek ennyire rosszul az előző évek versenyein.

„Összeültünk az első tusa után. Mindent félretettünk, ami terhelte a barátságunkat. Megbeszéltük, ezt az olimpiát csak küzdéssel lehet csak megnyerni. Magától nem megy, ahogy a korábbi versenyek. Megbeszéltük, nem számít, mi történt az olimpia előtt köztünk, most nyernünk kell, mert az alkalom nem tér vissza. Nem volt könnyű beszélgetés, nem is számítottunk arra, hogy könnyű lesz, de megkerülhetetlen volt. A második tusában, a vívásban egy nap múlva nyertük meg ezt az olimpiát.”

A vívásban olyan erőre kapott a csapat, olyan kisugárzása és mentális többlete lett a kitárulkozó beszélgetés után, hogy Török és Móna nyert egyéniben 1046 pontot gyűjtve, és Balczó 931 pontja is a legjobbak közé tartozott. A feltámadásnak köszönhetően több mint 500 pontot vertek a szovjetekre. A lendület megmaradt a lövészetre is, azt is megnyerték, amivel megerősítették a vezető helyüket.

Az úszás a szovjeteknek sikerült a legjobban, egy kicsit fogyott a magyarok előnye, de nem vészesen. Jöhetett az utolsó tusa, a futás.

A feladat adott volt, a magyar csapat egy közepesnél jobb futással megszerezheti az aranyat. A taktikát úgy dolgozták ki, hogy Mónának Lednyevre kell tapadnia. Teljesítette, 14 másodperccel maradt le a sokkal jobb futó Lednyev mögött. Töröknek Onyiscsenko volt az embere, és mivel a szovjet nem tudott 45 másodpercet verni rá csak 40-et, a kérdések nagyjából eldőltek, mert abban senki sem hitt, hogy Saparnis a futásban Balczó elé kerülhet.

Ez lett végül a sorrend: 1. Magyarország 14325, 2. Szovjetunió 14248, 3. Franciaország 13289
Mivel még nem volt olyan számítógépes technika, mint manapság, amikor Balczó célba ért, csak sejteni lehetett: a csapatverseny eldőlt, és meg kell lennie az aranynak.


Azt azonban még nem lehetett tudni, mi lesz az egyénivel, a svéd Björn Ferm ugyanis 65 ponttal vezetett Balczó előtt a futást megelőzően. Egy másodperc 3 pontnak felelt meg, tehát 22 másodperces különbséget kellett kialakítani. A magyar bajnok 14:07-tel ért a célba, ami nagyszerű idő volt.

Amikor ő már a célban pihent, izgulnia kellett, hogy Ferm lehetőleg csak 14:29-cel zuhanjon be a célba. A svédnek volt néhány gyengébb részideje, amikor fáradni látszott, de a hajrára rákapcsolt, és minden erejét összeszedve 14:25-tel érkezett meg.

11 pont hiányzott Balczó egyéni aranyához, ha három másodperccel jobban fut, akkor még egy aranyat nyer. Amikor látta, hogy élete nagy vágya nem sikerült, rendkívül sportszerűen ő volt az első, aki elindult gratulálni a hordágyon fekvő svédnek – aki az eszméletlenség határán volt –, miközben neki is gratuláltak a szovjetek.

„Jó, hogy a csapatnak sikerült” – mondta, majd elment.

Ez a hiányzó 3 másodperc viszont végigkísérte a müncheni felkészülését. 30 évesen elhatározta, hogy 34 évesen senki nem lehet jobb nála a müncheni olimpián.

Felvetettem Töröknek, miért nem adta le az asszóját a vívásban és az azzal járó 30 pontot, amikor egymás ellen vívtak, hiszen akkor is meg lehetett volna Balczó első helye, és akkor is két aranynak örülhettek volna.

„Nem kérte Bandi. Jobb vívó voltam, én nyertem. Igen, sokszor megesett, hogy annak adtuk át a pontot, aki a legjobban áll az egyéniben, de a már említett nagy beszélgetésünknek ez is része volt. Nyerjen a jobb vívásban, lépjünk túl a csapatbajnokik gyakorlatán. Sokféle megoldása lehetett volna ennek az aranynak, Bandi saját tudásához mérten egy nagyon kicsivel gyengébben futott.”

A lovaglásban is meg lehetett volna az újabb harminc pont, a hazai sajtó foglalkozott azzal, hogy az egyik rúd nem esett le, csak érintette lovával Balczó, valamiért mégis beírták verőhibának.

Sem Török, sem Móna egy év múlva, a hazai rendezésű világbajnokságon nem indulhattak el, úgy jelölték ki a csapatot, hogy ők kimaradtak belőle.

Móna István (1940-2010) négyszeres világbajnok, 1970-ben hagyta abba pályafutását, jogi diplomát szerzett, és az edzői okleveleket is megszerezte. A Honvéd öttusa és vívó szakosztályának edzője majd vezetője volt. 2001-től a vívóválogatottat segítette, Kulcsár Győző hazatérésében nagy szerepet vállalt. Élettusa – három tételben önéletrajzi könyvet írt, halála előtt egy évvel jelent meg.

Török későbbi pályájáról ebben a cikkben írtunk. Balczó pedig még nagyobb elszántsággal készült a 72-es müncheni olimpiára, hogy megkoronázza pályafutását. „Véletlen nincs, nem létezik. A világban rend van az utolsó sejtig” – ez volt a mottója a felkészülés alatt.


A magyar óriás bicegve érkezett az olimpiára, de mindenkin átgázolt

A birkózás legnagyobb sztárja Kozma István volt az 1964-es olimpián, miután a nehézsúly aranyérme került a nyakába. Már 22 évesen világbajnok volt, aztán jó pedagógiai érzékkel terelték a helyes irányba, hogy az olimpián félig sérülten is a legjobb lehessen.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Polyák Imre aranyérme után volt még egy magyar döntő az 1964-es olimpián, a nehézsúlyú Kozma Istváné. Már az egy kisebb csoda volt, hogy Kozma egyáltalán ott lehetett az olimpián Tokióban. A küldöttség első részével ugyanis nem tudott elutazni, mert az utolsó edzések egyikén megroppant a térde, így a reptér helyett neki a Sportkórházba kellett mennie. Ott várta a kinti híreket és a kezeléseket, és végig abban bízott, hogy az orvosok engedélyezik az utazását. Nekik rendre mondogatta, nem azért szeretne ott lenni az olimpián, mert arra vágyik, hogy megnézze a Fujit, hanem mert egy aranyérmet szeretne elhozni.

 Pedig a 198 centis Kozma először kosárlabdázó akart lenni a Ganz-Mávagban, tagja is volt az utánpótlás-válogatottnak, amikor az 1928-as olimpia bajnoka, Keresztes Lajos a Vasasba hívta, hogy nézzen meg egy birkózó edzést. Kozma végigcsinálta a gyakorlatokat, aztán ugyan megígérte, hogy másnap is ott lesz a szőnyegen, nem ment. Keresztes csalódott volt, majd pár nap múlva találkozott vele a villamosmegállóban és meglegyintette. A jelenet ma már komikusan hatna, mert egy 75 kilós idősödő úr odacsap egy mackós, de mázsás kamasznak. Kozma értetlenül állt, Keresztes azzal indokolt, hogy ezt azért kapta, mert szégyent hozott rá, és ígérete ellenére nem jelent meg az edzőteremben. Keresztes megszállottan keresgélte azokat a versenyzőket, akik bajnokok lehetnek.


1957-től fordult komolyra az akkor 18 éves Kozma és a birkózás kapcsolata, már versenyeken is indult, 1959-ben pedig megnyerte a kötött fogásúak magyar bajnokságát.

Kijutott a római olimpiára is, de a bolgár Kaszabov kihasználta rutintalanságát, és legyőzte, így a negyedik helyen zárt. Egy év múlva a yokohamai világbajnokságon már elcsípett egy bronzérmet. Veretlen maradt ugyan, de mivel ő volt a legnehezebb a legjobb három közül, ezért a harmadik helyre rangsorolták. Egy év múlva már ő a világbajnok, mert előbb az olimpiai bajnok Dietrichet múlta felül, majd a szovjet Anatolij Roscsint, aki pályafutása alatt végig nagy ellenfele volt.

Márciusban ugyanis a Népsport arról írt egy hazai verseny megnyerése után, hogy az alapozás idején fegyelmezetlen volt, késett az edzésekről, ezért Matura Mihály szakfelügyelő a saját érdekében kirakta a válogatott keretből a versenyzőt.

"Szeretnénk végre megértetni vele, amit mi már több éve látunk, hogy nagyra hivatott birkózó, akinek nem szabad elfecsérelnie értékeit. Ám azt is be kell látnia, hogy vannak követelmények a válogatottban, amelyeknek eleget kell tenni. Vele szemben mi nem azt a követelményt támasztjuk, hogy itthon nyerjen, hiszen erre könnyedén képes. Neki a világversenyeken kell helytállnia, és ez sok munkát, nagy fegyelmet és akaraterőt igényel" - indokolt Matura. A világbajnok versenyzőtárs, Gurics György is megszólalt. "Egy sportembernek alapvető tulajdonsága a fegyelmezettség. Ha valamit megbeszél, akkor azt tartsa be. Kozma Pista már testalkatra is kiemelkedik a többi ember közül még a sportolók között is, eredményei alapján pedig szinte az egész ország ismeri. Sokkal szerényebbnek kellene lennie a magánéletben. Inkább a szőnyegen lágyén nagyon akaratos, célratörő, de — ott is fegyelmezett."

Kozma másként látta ezt az ügyet, szerinte amit elkövetett, az nem aggasztó. Figyelmeztető jel volt viszont, hogy egy jugoszláv versenyen kötött fogásban legyőzték, erre válaszul szabad fogásban kitörő harci kedvvel versenyezve nyert. A helsingborgi vb-n jött aztán az igazi próba, ahol az ötödik helyen végzett.

Az a helyezés kijózanította, nem keresett kifogásokat, elfogadta, hogy ha neki itthon nincsenek is megfelelő ellenfelei, edzőpartnerei, vagyis a többieknél nehezebben tud felkészülni, akkor váltott ellenfelekkel kell csatáznia, de az intenzitás nem csökkenhet. És amikor már mindhármat legyűrte, utána majd súlyt kell emelnie, mázsás terhekkel kell szaladgálnia, ha pedig azzal végzett, akkor jöhet a lábmunka – csak így kaphat olyan terhelést, ami ellenállhatatlanná teszi, és a nemzetközi mezőnyben is kijönnek kivételes adottságai.

Az 1964-es évet sérüléssel kezdte, térdsérülése kiújult, már két évvel korábban is szenvedett vele. Hónapokig nem tudott rendesen edzeni, aztán a nyáron elveszítette az édesanyját. Amikor felépült, elszánt volt, ám az októberi olimpia előtt az egyik utolsó edzésen megint megroppant a lába. Tokióba bicegve érkezett, és a lelkére kötötték a Sportkórházban, milyen mozdulatokat nem szabad csinálnia a szőnyegen, nehogy nagyobb baj legyen. Nemcsak az ellenfelekre, a lábára is fokozattan ügyelnie kellett. A magyar stáb is minden meccs előtt figyelmeztette, mit szabad és mit nem.

Így jutott el a fináléig.

Szugijama (japán) - tusgyőzelem
Hamit Kaplan (török) – leléptetés
Wilfried Dietrich (német) – pontozás győzelem
Petr Kment (csehszlovák) – tusgyőzelem
A japán két percet sem bírt ki vele szemben, Kment 2:25 után esett mind a két vállára. A másik ágon Roscsin jutott el a döntőig, és vb-döntő után ismét összecsaptak. Ahogy a kör közepére álltak, kétszer is tekintélyt parancsolóan lerántotta Roscsint Kozma, amitől a szovjet meg is ijedt.

Egyszer elkapta a derekát, de pontot nem tudott rajta csinálni. Letelt a 10 perces játékidő, a bíró mindkét versenyző kezét a magasba emelte, ez a döntetlen pedig előnyös volt Kozmának, mert értékesebb győzelmekkel jutott el a döntőig.

Zsivótzky Gyula kalapácsvető, Varjú Vilmos súlylökő, Eckschmidt Sándor kalapácsvető és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát a magasba dobálják. Ez azonban még ennyi erős embernek sem sikerült, ezért inkább csak ölelgették a 135 kilós óriást.

„A legképzettebb, legnagyszerűbben felkészült birkózók egyike Roscsin, aki ellen pontozással győzni is ritka siker. Egy döntetlen mögött sokszor több erő, megfeszített küzdelem, idegekre menő harc áll, mint egy tus mögött. A birkózásban gyengébb ellenféllel szemben sem lehet egy pillanatra sem kihagyni, lazítani. Egyetlen váratlan fogás, egyetlen pont, és aztán az ellenfél védekezik, menekül, kész a baj.” - magyarázta Kozma a Képes Sportban.

Az újságokat nagyon érdekelte, mit eszik egy ekkora óriás, akit a Pici mellett Gullivernek is becéztek. „Csak akkor eszem bőségesen, ha erőre gyűjtök. Ebédelni az edzések, a versenyek miatt nem szoktam. Ellenben mindig kiadósán vacsorázom. Négy szelet rántott húst, tejfeles gombát, sovány pörköltet kérek. Kedvenc csemegém: a madártej. Abból egy vajlinggal jöhet.” Kozma 1968-ban, Mexikóvárosban is nyert - ő az egyetlen magyar birkózó, akinek sikerült a címvédés -, arról majd egy következő részben, ahogy tragikus haláláról is.



A sírból visszahozott arany, utolsó perces góllal

1952 és 1956 után a római olimpián elmaradt a triplázás a magyar vízilabda-válogatottnak, 1964-ben viszont az utolsó meccsen egy szovjetek elleni 5:2-vel sikerült bebiztosítani az aranyérmet. Dömötör Zoltán és az ő emlékezetes gólja rettenetesen kellett a sikerhez.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1960-as olimpia vízilabda-tornáján csak egy magyar örülhetett, az olasz válogatottnak ugyanis Zólyomi Endre volt a szövetségi kapitánya. A 64-es olimpiára a nyolc évvel korábbi győztes magyar csapat tagjai közül ott volt Boros Ottó a kapuban, Mayer Mihály, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György a mezőnyben. Gyarmati még 37 évesen is válogatott szinten teljesített.

Az új hullámot a kapuban Ambrus Miklós, a mezőnyben Rusorán Péter, Dömötör Zoltán, Felkai László, Bodnár András, Pócsik Dénes és Konrád János képviselték.

Laky Károlynak ezt a csapatot kellett úgy összegyúrnia, hogy az 9162-es Európa-bajnokság aranyérme után ismét lehessen ünnepelni.

Két könnyed bemelegítő meccs, vagyis Egyiptom (11:1) és Belgium (5:0) könnyed legyőzése után a hollandok ellen egy váratlanul kemény meccs jött (6:5). A hollandok ellen Laky kétgólos sikerre számított, az álomszerű első negyed (3:0) után meg sem fordult senki fejében, hogy az utolsó pillanatokban Boros bravúrjaira lesz szükség, hogy megmaradjon a magyar győzelem.

A jugoszlávok ellen ennél több kellett, ezt mindenki tudta, négy évvel korábban ugyanis az a vereség döntötte romba az álmokat. 1964-ben elkerülte a vereséget a csapat, 4:4-es döntetlenre mentette a meccset. A körmérkőzéses négyesdöntő első meccsét velük játszottuk, a másik összecsapás az olasz-szovjet volt.


Kapkodás, rossz váltások, gyenge átadások, ez jellemezte az első negyedet, a jugoszlávok ezt kihasználva 3:0-ra megléptek. A második negyed gyökeres fordulatot hozott, Felkai emberelőnyből találta meg az utat a kapuig, majd Kárpáti duplája már az egyenlítést jelentette.

A harmadik negyedben Szandics bombagóljával megint a riválisnál volt az előny, a zárónegyedben pedig Gyarmati kiállítása után a kétgólos vezetésre is volt esélyük. Az előnnyel azonban nem éltek, az osztrák játékvezető bátor ítélettel elvette tőlük a labdát. Már az utolsó percben jártunk, amikor Rusorán meglógott, és csak szabálytalanság árán tudták szerelni.

Összeszorult a torkunk, a szomorú római emlékek kísértettek, amikor a kis Rusorán ugyanilyen sorsdöntő helyzetben — kapufára lőtt egy néqyméterest, éppen a jugoszlávok ellen. Most viszont bement! 4:4. – így zárta le beszámolóját a Népsport.

A jugoszlávok elleni döntetlen után a folytatásban az olaszok ellen ismét győzelem kellett, de nem volt mindegy az aránya sem. Ezek után az első félidő végén az ellenfél volt előnyben (0:1), nem sikerült tehát valami jól az indítás. Bodnár becserélése azonban remek húzásnak bizonyult, mert ő egyenlített a második félidő elején, dinamikusan húzott a kapu felé, és be is fejezte a támadást. A csapat olyan lendületbe jött, hogy Rusorán és Dömötör góljaival a 3:1-es győzelem is megszületett. A másik meccsen a jugoszlávok 2:0-val intézték el a szovjeteket.

Az olaszok a harmadik, utolsó fordulóban ugyan már nem kerülhettek előrébb a negyedik helynél, sportszerűen játszottak, és nem adták könnyen a bőrüket a jugoszlávokkal szemben, 2:1-re kaptak ki.

Jöhetett a szovjetek elleni döntő csata, ahol nem volt elég a győzelem, ismét nagyon kellett figyelni a gólarányra: a 2:0-s, 3:1-es, 5:2-es eredmények mind üdvözítőnek számítottak, a 4:2-es siker viszont nem lett volna elég. (A gólkülönbséghez elég lett volna, az arányhoz nem – akkoriban ugyanis a gólkülönbség helyett a dobott és kapott gólok arányszámát vizsgálták pontegyenlőségnél, és a 11/7 nem lett volt elég az akkor már 8/5-tel álló jugoszlávok megelőzésére.)

A válogatott jól kezdett, Rusorán szenzációs csellel játszott át két védőt, és a kapuba lőtt. A második negyedben viszont rövidzárlat jött: Szemjonov és Kalasnyikov megfordította az állást, és az is egyértelmű lett, hogy a hátralévő két negyedben minimum 4 gólt kell lőnünk, miközben egyet sem kaphatunk. Embert próbáló feladat volt, még a sportág mai viszonyai között is nehéz egy félidőt négy góllal megnyerni.

Ambrus remekül védett, a meccs elején kapufákkal kezdő Felkai pedig a harmadik negyedben nem hibázott a kapu előtt. A duplájával 3:2 volt már, de ez a győzelem csak az ezüsthöz elég. Batallé játékvezető Rusoránnal újra dobatott egy négyméterest a kapus nem megfelelő helyezkedése miatt. Másodszorra mellément a labda, ám a csapat ettől nem zuhant össze, sőt!

A zárónegyedben ugyanis jött Dömötör Zoltán. Előbb egy négyméterest helyezett a kapuban – Grabovszkij kapus ugyan beleért, melléütni nem tudta a labdát. Szerencsés mozzanat volt, ami mintha egy jel is lett volna, ki lehet még egy gólt préselni ebből a meccsből.

A Népsport tudósításából idézzük az utolsó eseményeket:

A fiúk összeszorított fogakkal, utolsó erőfeszítéssel támadtak és támadtak. A félpályánál Konrádhoz került a labda, megindult vele előre, de a védők zavarták, így oldalra továbbított Rusoránhoz. Középcsatárunk megvárta, amíg az előre száguldó Dömötör kifordul, azután elé tálalta a labdát és Dömötör egy lövőcsel után a bal sarokba ívelt, 5:2. A hátralevő egyetlen percben Bodnár kitűnően szerelt egy szovjet támadást, és másra már nem maradt idő.

Itt pedig meg is nézhető az utolsó, mindent eldöntő ejtés. (A videón 1:02-től)

Hatalmas győzelem volt, ami így alakította a sorrendet. Jól látható, a 4:2-es siker az arányszámítás miatt nem lett volna elég.

  1. Magyarország – 5 pont (12:7)
  2. Jugoszlávia – 5 pont (8:5)
  3. Szovjetunió – 2 pont (4:7)
  4. Olaszország – 0 pont

Gyarmati Dezső és Kárpáti György ekkor szerezte meg harmadik aranyérmét, mindketten a sportág legendái lettek. Ők ketten vezették a csapatot edzőként az 1976-os olimpián, ami a következő győzelem dátuma. Mindketten a nemzet sportolói lettek, Gyarmatiról uszodákat neveztek el, 2013-ban halt meg 85 évesen.

Kárpáti György 84 éves, a 80-as évekre tehető ausztráliai edzősködése óta itthon él.

Boros Ottó (1929-1988) – Kétszeres olimpiai bajnok, az olimpia után fejezte be pályafutását. és félszezont leszámítva egész pályafutását Szolnokon töltötte. Visszavonulása után a helyi fiatalokkal foglalkozott. 1974-ben jogi diplomát szerzett, 1984-ben ment nyugdíjba a szolnoki kapitányság alezredesi rangjával.

Ambrus Miklós (1933-2019) – Egerben született, 1956-ban Ausztráliában maradt, de két év múlva hazatért, és onnan elválaszthatatlan a Ferencvárostól. Karakánsága miatt sokszor kegyvesztett lett. Ötszörös bajnokként vonult vissza, később a szakosztályvezetésből vette ki a részét. Fia, Tamás is válogatott kapus lett.

Pócsik Dénes (1940-2004) - Egerből lett válogatott, Kunágotán született. 68-ban bronz, négy év múlva ezüstérmes. Edző lett, a 84-es olimpián a hollandokat vezette.

Konrád János (1941-2014) - 1976-os visszavonulása után az OSC edzője lett, és két év múlva megnyerte a BEK-et. Volt női kapitány, a férfiakkal 1991-ben vb-bronzérmes. Testvére, Ferenc az 1976-os olimpiai bajnok csapat tagja.

Kanizsa Tivadar (1933-1975) – A tokiói volt az utolsó olimpiája, a szolnoki játékos visszavonulása után a klub edzője lett, autóbalesetben halt meg.

Mayer Mihály (1933-2000) – Kétszeres olimpiai bajnok (1956 és 1964), a 68-as bronzból is kivette a részét, utána az OSC, a Fradi és a Honvéd edzője volt, a válogatottal 1982-ben vb-második.

Bodnár András (1942) – Ungváron született, de Egerben nevelkedett, 1962-től lett az OSC játékosa. 1978-ban a BEK-győztes csapat tagja. Orvosi diplomát szerzett, osztályvezető főorvosként ment nyugdíjba. A MOB Mező Ferenc sportbizottságának a tagja.

Rusorán Péter (1940-2012) – A 64-es csapat legeredményesebb játékosa volt 8 góljával. Négy év múlva bronzérmes, 1972-ben hagyta abba, a Vasas edzője lett, amelyikkel BEK-et (1980, 1985) nyert. Április 11-én lett volna 80 éves.

Dömötör Zoltán (1935-2019) – A 64-es csapat második legeredményesebb játékosa 7 góljával. 1954-ben úszásban is Európa-bajnok volt (4x200-as gyorsváltó), a 68-as olimpián bronzérmes. 1981-től a KSI szakágvezetője, olimpiai bajnokok sorát fedezte fel Benedek Tibortól Vári Attiláig.

Felkai László (1941-2014) – 1964-ben az év férfi játékosának választották, az olimpián hat találatig jutott. Tagja a 68-as bronzérmes csapatnak is, a Fradi örökös bajnoka, villamosmérnöki diplomát szerzett. Edzősködött a felnőttek mellett, később pedig az utánpótlásban. Az évszázad csapatába is beválasztották.


Siketen született, kisebbségi érzését és a világot is legyőzte

Elek Ilona győzelme után 18 évvel Rejtő Ildikó nyerte az olimpián a női tőrözők versenyét az 1964-es olimpián. Ritka hosszú versenynap volt, 19 meccset kellett vívnia, a döntő csörtét villámgyorsan hozta.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1963-as gdanski világbajnokságot Rejtő Ildikó nyerte, így élete második olimpiájára 27 évesen favoritként érkezett Tokióba. Rögtön az első csoportmeccsén a német Helga Mees volt az ellenfele. Kikapott tőle 4:3-ra, és akkor még csak sejteni sem lehetett, hogy nemcsak a nap első, hanem az utolsó meccsét is ők ketten vívják majd egymással.

Ám addig hosszú út vezetett, ráadásul a második csoportkörben mindketten bajba kerültek, és a kieséstől sem álltak messze. A lebonyolítás mai szemmel nézve szinte már követhetetlen, ettől még vegyük végig, hogyan jutott el a négyes döntőig Rejtő.

  • Első csoportkör: Mees (német) – 3:4, Sin (koreai) – 4:2, Redman (ausztrál) – 4:1, Wahlberg (svéd) – 4:3, Rousselet-Ceretti (francia) – 4:3, King (amerikai) – 3:4
  • Második csoportkör: Scherberger (német) – 3:4, Masciotta (olasz) – 3:4, Palm (svéd) – 4:1, Ene (román) – 4:1, Gorohova (szovjet) – 2:4; Scherberger ismét (német) – 4:1 (szétvívás, a vesztes kiesett)
  • Nyolcaddöntő: Colombetti (olasz) – 8:3 (a vesztes kiesett)
  • Negyeddöntő: Rasztvorova (szovjet) – 8:6 (a vesztes kiesett)
  • A négyes döntő: Mees (német) – 2:4, Ragno (olasz) – 4:1, Gorohova (szovjet) – 4:0
  • Szétvívás: Ragno (olasz) – 4:1, Mees (német) – 4:0

Amint látható, hektikus formában volt Rejtő, önmaga lidércnyomásként emlékezett vissza, mennyire nem ment neki a vívás az elején. Amikor veszni látszott a bajnoki címe, akkor az olasz Ragno lesöpörte Meest, így hármas holtverseny alakult ki az élen, mindhárman kétszer nyertek, egyszer pedig kikaptak. Gorohova kiesett, ők hárman vívtak egy újabb kört, és a feszültséget ekkor már a magyar tőröző bírta a legjobban. Így emlékezett vissza.

„Kegyetlen szabály volt ezek után. Aki nyer, az a páston maradhat, a másiknak le kell mennie. És én akkor azt gondoltam, engem innen nem parancsol le senki. Én itt maradok, ha törik, ha szakad. Az olasz vezetett, de aztán zsinórban négyszer megszúrtam. Majd jött Helga Mees, akivel szemben ugye kétszer már alulmaradtam, mert tudat alatt kicsit alábecsültem. Végig az motoszkált a fejemben, ez most nem eshet meg. Lemosom Helgát a pástról, mert lerohanom, végig ezen gondolkodtam, még ha nem is olyan szép ez a kifejezés.

Mi már ifjúsági korunk óta vívtunk egymással, sok meglepetést nem tudtunk egymásnak nyújtani. Bár lehet, hogy mégis, mert hirtelen úgy feltöltődtem, olyan energia lett bennem, amivel ő nem tudott mit kezdeni. Biztos ismeri azt az érzést, amikor nem tudja, mitől, de egycsapásra pezseg mindene, és szétveti az erő. Eközben viszont az észnek is a helyén kell lennie, mert taktika nélkül képtelenség nyerni. Hát én is ilyen állapotba kerültem. Eltaláltam. Majd még egyszer eltaláltam. Akkor már el is bizonytalanodott, és bevittem még két tust. Másfél perc alatt nyertem 4:0-ra.”

Rejtő Ildikó nagy utat járt be az aranyéremig, az egyik fülére ugyanis teljesen süketen született, a másik halláskárosodása 60 százalékos volt. Hogy értse, mi történik körülötte, megtanult szájról olvasni. Jobboldali gerincferdülése miatt ajánlották édesapjának a sportot. „Az apukám nagyon tartott attól, hogy púpos leszek, mintha nem lett volna elég a velem született fogyatékosságom. Kovácsné Nyáry Magda, a híres válogatott versenyző volt a testnevelő tanárom, aki amikor meglátott, és látta, hogy a bal kezembe veszem a tőrt, azt mondta, legalább így a gerincem is kiegyenesedik. Vívni kezdtem.”

Édesapja rendre elkísérte a versenyekre, különben nem hallotta volna, ha a pástra szólítják. Ő mondta neki, hogy mennyi ideje van két asszó között, és hogy mikor kezdjen melegíteni. „Szerencsére az iskolában sohasem csúfoltak amiatt, mert süket vagyok, sőt inkább megvolt a türelem, a tanítónéni hangosabban beszélt, ha távol ültem tőle, türelmesebb volt, ha nem értettem meg valamit azonnal. Először csak a kisebbségi érzésemet szerettem volna legyőzni, aztán az egész világot sikerült. Mindenért kárpótolt az élet, és ennél tényleg nem létezik nagyobb boldogság"

Az 1968-as olimpiáról ezüstje volt csapatban, bronza egyéniben - kudarcnak nevezte, ahogy a 60-as második helyet is. A 72-es olimpiáról is vitt haza egy ezüstöt, 1976-ban pedig, 39 évesen egy bronzzal gazdagodott. 1980-ban hagyta abba, utána az Újpest, majd később a Honvéd vezetője lett. Öt olimpián járt, valamennyiről éremmel tért haza, a nemzet sportolói közé választották.

A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Rejtõ Ildikó kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó a Nemzet Sportolója a köszöntésén az Újpesti Polgár Centrumban Budapesten 2017. május 11-én.


Magyar Zoltán: a ferencvárosi utcák neveltek fel

Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász imádott focizni, és habár kiválasztotta őt a Fradi, mégsem lett belőle profi játékos.

Zoli és a barátai a IX. kerületi Ernő utcában kiskapuztak, lábtengóztak és szinte valamennyien arról álmodoztak, hogy egyszer a Fradi igazolt focistái lesznek. Hősünk el is ment egy toborzóra, ahol kiválasztották, mégsem lett belőle profi játékos.

AGYON SOKAT KÖSZÖNHETEK HARMATH JÓZSEF TANÁR ÚRNAK – emlékezett a kezdetekre a Nemzet Sportolója.

– Addig győzködött, hogy nekem a tornateremben van a helyem, mígnem beadtam a derekam, és bár nagyon szerettem focizni, a tornánál maradtam. Szerencsére.

Magyarnak saját bevallása szerint az utca volt a második otthona.

– Nem tagadom, rossz gyerek voltam, de arra ügyeltem, nehogy valamilyen nagyobb balhéba keveredjek. Csajozgattunk, néha egy-egy bunyó is színesítette a hétköznapokat.

Viszont ha valaki egy maflástól a földre került, vége volt a bulinak. Leporoltuk a srácot és megmaradt a barátság – mesélte a 66 éves legenda, aki egy ferencvárosi csibészből egyre jobb tornász lett, s nevét az egész világ megismerte.

– Soha nem hittem, hogy bajnok lehetek, de nagyon akartam. Néha a sírás fojtogatott a kegyetlen edzéseken, de a dobogó, az aranyérmek mindenért kárpótoltak – ismerte el a ‘76-os montreali és a ‘80-as moszkvai olimpia lólengő bajnoka, aki a sport mellett a civil életre is készült.

Mivel imádta a természetet, az állatokat, jelentkezett az egyetemre, ahol állatorvosi diplomát szerzett. Húsz évig gyógyította a „betegeit”, majd visszatért a tornához. 2011 óta ő a honi szakszövetség elnöke.

– A szeretett sportágamtól képtelen vagyok elszakadni. Most is azon dolgozom, hogy valahogy átvészeljük a járványt. A neten még versenyt is rendezünk, a tornászok bemutatják a gyakorlatukat, mi pedig, a feltöltött videó alapján lepontozzuk azt, és eredményt is hirdetünk. Bízom benne, ha egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, más emberek leszünk – zárta Magyar.


Már régóta a nemzet sportolója


Faragó Tamás már nem vágyik a reflektorfénybe, de amije van, azt szívesen megosztja másokkal. A felnövekvő vízilabda-tehetségek kedvéért közkinccsé tette oktatófilmjét, a gondolatairól, érzéseiről is szívesen beszél, ha kérdezik.

– Két hete azzal köszönt el, ha majd elfogynak a konzervek, persze, sorra kerülhet a Faragó Tonó is. Szerencsére ennyire nem súlyos a helyzet, pláne nem önre nézve. Faragó Tamás nem lehet lepattanó…
– A celeb attitűd távol áll tőlem, sőt elutasítom. Olyan figura vagyok, akiről az embereknek határozott véleményük van, ahogy általában nekem is a dolgokról, de nem vágyom arra, hogy állandóan megszólaljak. Blogot írni ezért nem kívánok, de ha interjút kérnek tőlem, ha tehát kíváncsiak rám, azt megtiszteltetésnek tekintem.

– És ha nem is blogot, arra nem gondolt, hogy életrajzot írjon ezekben a napokban, hetekben, amikor lelassult az élet?
– Jobb, ha mások emlékeznek rám, mint ha én akarnám elmesélni a saját történetemet. De fiatalon volt ennél jobb dumám is a hasonló kérdésekre: nincs múltam, csak jövőm. Miért tagadnám, többen megkerestek már azzal az ötlettel, hogy szívesen megírnák az életemet. Valamennyit visszautasítottam, mert azt gondolom, a saját életem megírására én vagyok a legalkalmasabb. Elég sok életrajzot olvastam, nemcsak a sport, hanem a művészetek világából is, Sosztakovicsét, Bunuelét, Kokoschkáét, van elképzelésem róla, hogyan is kellene hozzálátni, de egyelőre nem érzek rá késztetést.

– Bezárt a sportvilág, de azért akadnak érdekes események. Önt is a jelöltek között emlegették, végül Monspart Sarolta került Székely Éva megüresedett helyére a Nemzet Sportolói közé. Legyezte a hiúságát, hogy akár önre is eshetett volna a választás?
– Nem. Azt gondolom, tévedésben vannak a szavazók. Nagyon régóta a nemzet sportolója vagyok, nincs szükségem arra, hogy a címre jelöljenek. Ráadásul csapatsportágban szerepeltem, a csapattársaim nélkül nem érhettem volna el a sikereimet. A választások kimenetele mindig bizonytalan és nem mentes az érdekektől, ezért is fontosabb nekem az, amit a vízilabda rajongói gondolnak rólam.

– A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai már beválasztották a soraikba. Azt örömmel fogadta?
– A köszöntőbeszédemben két dolgot fogalmaztam meg. Egyrészt jóleső érzés az anyagi világból a szellemibe emelkedni, halhatatlanként az embernek megadatik, hogy az istenekkel találkozzon. Másrészt minden választás szubjektív, de ez a döntés objektív volt.

– A múlt héten ingyenes használatra felajánlotta az oktatófilmjét a Magyar Vízilabda-szövetségnek. Milyen a fogadtatása?
– Az elnök úr, Vári Attila azt mondja, sokan megnézik. A filmmel az volt a célom, hogy meg- és bemutassam a vízilabda szépségeit, amelyek már akkoriban is kiveszőben voltak, manapság pedig alig lehet azokat érzékelni.

– A szavaiból burkolt kritikát olvashatunk ki a mai pólóról?
– Akár. Ma az edzések hetven százaléka a fizikai felkészülésről szól, miközben a póló mégiscsak labdajáték, a technikai, szellemi fölény legalább olyan fontos, mint a fizikai. De elég idős és bölcs vagyok már ahhoz, hogy ne akarjam megváltoztatni a világot. A vízilabda egyre nehezebben tud megfelelni a XXI. század követelményeinek. A filmet kedvcsinálónak szántam, nem nárcisztikus magamutogatásnak. József ­Attila soraival ajánlhatnám. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.

– És önben ki lakozik, a tigris vagy – ez esetben rövid i-vel – a szelid őz?
– Mindkettő. A pedagógia a szereteten keresztül képes hatni. Az edzők viszont a kivételes tehetségeket fogják keményen, olykor erőszakosan. Ám játékosság nélkül a vízilabda mit sem ér. A gyerekek azért mennek le az uszodába, hogy jól érezzék magukat, nem pedig azért, hogy a zónavédekezés különböző formáival megismerkedjenek.

– Kunsztok egész sorát mutatja meg. Például a vízben dekázik. Lábbal. De csak jobbal. Ballal nem ment?
– De igen, a filmből viszont tényleg kimaradt. Pedig a hangsúlyt arra igyekeztem helyezni, mennyire fontos a koor­dináció, mindkét oldal fejlesztése. Szerencsére elég sokan tanultak meg nálam vízilabdázni, és velem együtt örömmel emlékeznek azokra az időkre.

– Gyerekként a futballal nem kacérkodott?
– Inkább a kézilabdával. Ám az uszodában azzal biztattak, rendkívül tehetséges vagyok. Azt megtudtam, nálam többet senki sem tréningezik, s adva volt a motiváció, hogy a világ legjobbja akarok lenni.

– Manapság hogyan tartja magát fitten?
– Ha arra gondol, ilyen gyakorlatokra a magam szórakoztatására sem vállalkozom. Tudni kell időben befejezni, ügyelni arra, hogy az embert a háta mögött ne nevessék ki. Úszni persze szoktam a Császár uszodában, és rendszeresen erősítek a Pasaréten.

– És ezekben a napokban?
– Most sem szabad leállni. Otthon súlyzózom, sétálok, kocogok, tekerem a szobabiciklit. Egyrészt hiúságból, az ember valahogy mégiscsak nézzen ki, másrészt fontos, hogy méltósággal öregedjek meg. Ennek érdekében fizikailag és szellemileg is igyekszem magam megfelelő állapotban tartani.

– A családja hogyan viseli a bezártságot?
– Fegyelmezett, jogkövető emberek vagyunk. A feleségem itthonról dolgozik, a két lányom a Corvinusra, Tamás fiam az ELTE jogi karára jár, most ­online oktatás keretében. Most én is úgy élek, mint annak idején egyetemistaként, naponta nyolc-tíz órát olvasok. Afféle biblikus állapot ez, adventi hangulatban van a világ, amiről eddig kevesen tudták, mit is jelent, inkább csak a vásári hangulatot érzékelték belőle. Miközben az advent jelentése a várakozás. És most mindenki várakozik, talán gondolkodik, és várja a Megváltót.




az olimpiai család tagjaihoz

Az 1976. évi montreáli Nyári Olimpiai Játékokon bronzérmes női kézilabda csapat tagjainak kezdeményezésére, a Magyar Olimpiai Bizottság adománygyűjtést szervez a koronavírus-járvány elleni küzdelem céljából. A kezdeményezéshez elsőként csatlakozott a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja.

A befolyt összeget a járvány elleni védekezésre fordítjuk az ellátásban részt vevő egészségügyi intézményeken keresztül.

A felajánlásokat a MOB 11784009-20209036 bankszámlaszámára várjuk, április 30-ig.

Kérjük, hogy aki hozzájárul ahhoz, hogy a nevét feltüntessük az adományozók között, az jelezze ezt az átutalás közlemény rovatában vagy az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

Budapest, 2020. március

Magyar Olimpiai Bizottság

Keleti Ágnes egyetlen olimpiáról 4 aranyat hozott el

Keleti (Klein) Ágnes volt az 1956-os olimpia legnagyobb sztárja, és egyben az olimpia legeredményesebb versenyzője lett. Legyőzte Newton törvényeit, legyőzte az időt, írták róla utána. 35 évesen is a világ előtt járt. Az olimpia után külföldön maradt, és csak a rendszerváltás után tért haza Magyarországra.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Keleti Ágnes az 1952-es, talajon elért győzelme után már 31 éves volt, és ugyan a korabeli lapok arról írtak, hogy befejezi a pályafutását, de ő mindenképpen ott akart lenni az 56-os olimpián. Ennek két oka volt. Nagyon bántotta, hogy a gerendán leszorult a dobogóról Helsinkiben, és a negyedik helyen végzett. A másik: testvére, aki Ausztráliában élt, és más módja nem lehetett annak, hogy újra láthassa.

De mi vezetett az olimpiáig? 1953-ban megnyerte az országos bajnokságot, miután az egyik bíró elővette a maximális tíz pontot, annyira el volt ragadtatva a talajon bemutatott gyakorlatától. A Népstadion átadásán is ott volt, ő vitte be a zászlót. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton nyert, gerendán akkor már dobogóra állt, és a bronzot kapta gyakorlatáért, noha ennél jobbat érdemelt volna a visszaemlékezések szerint. Az egyéni összetettben a második helyre futott be, ennek külön története van.

„Ha csak egy nagyon közepesnek számító 9 pontos ugrást hajt végre, megszerzi az egyéni összetett világbajnokságot. Keleti Ágnesnek azonban egyik kísérlete sem sikerült. Már a nekifutásán látszott, hogy bajok lesznek az ugrással.

Túlságosan lassú, erőtlen, határozottság nélküli volt a rohama, és bizony nem is sikerült a lovat átugrania. A verseny után a magyarok körében élénk vitát váltott ki, hogy nem lett volna-e jobb Keletinek egy egyszerű, úgynevezett büké ugrást végrehajtania, semmint a nehéz kézenátfordulással kísérleteznie. A vita eldöntetlen maradt” - írta a Népsport.

Keleti 66,51 ponttal a nyolcvanadik helyen zárt. A győztes szovjet Roudiko neve mellett 75,68 pont került, vagyis 9,2-es ugrásra lett volna szükség, ami ha közepes formában van, szintén nem okozott volna neki gondot.

1955-ben a már megszokott bajnoki címeket gyűjtötte be, amikor nemzetek közötti versenyeket tartottak. Igyekezett közben segíteni is: nagy lelkesedéssel magyarázott a fiataloknak, mert akkor már a Testnevelési Főiskola tanára volt, és szívesen osztotta meg gondolatait a feltörekvő tehetségekkel. "Tanítok, és minden erőmmel arra törekszem, hogy kineveljem a magam kovácsjóskáját, ahogy a lövészetben vagy az atlétikában láttuk" - állapította meg.

A válogatott keret már 1955 végén edzőtáborba vonult, 1956. január elsejétől pedig naponta együtt edzettek. Nemcsak a szereken, hanem futóedzéseket is kaptak. Kevéssel január kilencedikei 35. születésnapja után arról beszélt a Szabad Ifjúságnak, hogy az erőnléte rendben, és az a 10 hónap gyorsan eltelik majd az olimpiáig, addig is nagyon oda kell majd figyelni a gyakorlatok tökéletesítésére. Elsősorban a csapatban szeretett volna jól szerepelni, mert a csapatnak nem sikerült addig aranyat nyernie. A talajt nevezte a kedvenc szerének, és nem is lehetett más vágya, mint az 52-es olimpián megnyert aranyának megvédése. Egy arannyal már elégedett lett volna. Felhívta már akkor a konkurenciára a figyelmet, a szovjet Gorohovszkajára, akivel 1952-ben nagy csatában állt, valamint a fiatal Latinyinára és a lengyel Helena Rákóczyra.

1956-ban aztán jött a szokásos sérülése, augusztus végén tért vissza, miután majdnem négy hónapot hagyott ki. "Sok edzés áll még előttünk, amíg elmondhassuk: jöhet az olimpiai verseny.” De közvetlenül az olimpia előtt megint megsérült, amin talán ő már meg sem lepődött, mert 1948-ban elutazott ugyan, de nem versenyezhetett, és 1952-ben sem volt teljesen egészséges. Melbourne-ben az Achilles-ína nem volt rendben, de ez a mozgásán nem látszott.

„Egy pillanatra sem hunytam le a szemem éjszaka. Minden eszembe jutott. Az első válogatott kerettagság még 1938-ból. Aztán a sok-sok megaláztatás a következő években. De most itt többről van szó, a búcsúszereplésemről”

– ezeket a szavakat korábbi férjének, a szintén tornász Sárkány Istvánnak mondta, amikor a csapatbusszal úton voltak az olimpiai faluból a sportcsarnokba. A sok megaláztatásról csak annyit, hogy Juhász Piroska papírjait kellett megvásárolnia, hogy életben maradjon a háború alatt. A nyilasok cselédje volt, és minden munkát elvállalt, hogy életben maradjon, hogy segítse a családját.

A versenynapon kezdődött a talajgyakorlat, amelyikben ő volt a címvédő, a kihívó pedig a 21 éves Larissza Latinyina. Mindketten 9,266 ponttal jutottak be a fináléba, és a kötelező gyakorlatokban hajszálra megegyezett a tudásuk. Így is Szofija Muratova vezetett azonban, aki 1954-ben eltörte a kezét a római vb-n, ezért a szerenkénti döntőkben nem versenyezhetett, a csapatversenybe viszont beszámították az eredményét.

Előbb a szovjetet szólították, és olyan produkciót mutatott be, hogy a bíróknak is tapsolni támadt volna kedvük. A tornászok edzője, Herpich Rezsőné, Vali néni annyit suttogott maga elé, hogy nehéz dolga lesz a tanítványának, amikor meglátta a 18,733-as pontszámot.

Keletiből azonban a nagy tét a legjobb tudását hozta ki: a nehéz mozgássort remekül teljesítette, megvolt benne a könnyedség és a dinamika is. Balettszerű elemeket is bevetett, és a pontozók pontosan annyit adtak neki, amennyit ellenfelének. A tornaversenyek történetében addig még nem hirdettek holtversenyt az első helyen, akkor először igen.

A bajnok azt kérte, senki ne ünnepelje őt, mert még hátravolt a délután, amikor felemás korláton és gerendán kellett szerepelnie. Előbbin ő volt a világbajnok, utóbbin pedig szeretett volna érmes lenni, ha már Helsinkiben nem sikerült. Addig is kényelmesen megebédelt, és amikor visszatért a terembe, azt mondta, nem lesz baj.

Jöhetett a gerenda, és a nagy revans. A kötelezőkben ezen a szeren is a legmagasabb pontszámot kapta, és ezt az első helyet sem engedte ki a kezéből. Latinyina most csak negyedik lett. Felemás korláton a kötelezőkben ő kapta a legmagasabb pontszámot, a szabadon választott gyakorlatoknál a két szovjet jobb volt nála, így ha az előnyéből le is adott, elég volt ahhoz, hogy az első legyen.


Másnap jött az egyéni összetett versenye, ahol ha nem rontja el az egyik ugrását, és csak 3 tizeddel többet kap rá, akkor megszerezhette volna a negyedik aranyát is. 8,833 lett az eredménye, aminél ő sokkal többre is képes lett volna, de megcsúszott a keze. Az összetettet Latinyina kereken három tizedes előnnyel nyerte meg előtte.

A negyedik aranya így is meglett, mert a kéziszercsapat tökéletes gyakorlatot mutatott be szalaggal, és a dobogó tetejére állhattak.


Ezzel az olimpiai szereplésével számos rekordot tart:

  • Két egymást követő olimpián magyar tornásznő nem nyert aranyat csak ő
  • Egy olimpián nincs más magyar, aki négy aranyérmet csak ő
  • A mai napig az övé a legtöbb olimpiai érem (10), a szintén ötszörös győztes Egerszegi Krisztina és Kozák Danuta előtt
  • Ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka.

Ha Keleti nem sérült volna meg 1948-ban, és versenyezni tud, vagy ha megrendezik az 1944-es olimpiát, akár a legeredményesebb női tornász is lehetett volna az egész világon. Az örökrangsorban így is a harmadik hely az övé a már említett Latinyina és a csehszlovák Vera Caslavska mögött, de például Nadia Comaneci előtt, akinek szintén öt arany és három ezüstje van, de Keletinek van két bronza, míg a románnak csak egy.

Az olimpia után a lapok abban reménykedtek, hogy hazatér, de Ausztráliában maradt, és betanított munkásként dolgozott, majd onnan Németország érintésével Izraelbe ment, és a rendszerváltásig ott élt. Férjhez ment, két gyereke született.

„Izraelben sohasem voltam életveszélyben, még akkor sem, amikor kitört a jom kippuri háború. Bementem tanítani, csak visszafelé éreztem, hogy tényleg nagy zűr lehet, mert alig tudtam hazamenni. A lakásunk közelében kevés merénylet volt, áldozatokat, sebesülteket ugyanakkor annál többet láttam. Akkor persze beleborzongtam, feltolultak bennem a háború kegyetlenkedései is” – nyilatkozta az Indexnek még 2006-ban.

Egy visszatérő álma van, az egykori, lebombázott háza körül jár, és nem találja. A versenyek, a hibái, az élményei már nem jönnek vissza. Keleti Ágnes Magyarországon él, amennyire teheti, aktívan mozog, a spárgára a mai napig képes. 99. születésnapján, január kilencedikén köszöntötték Izraelben, az Egyesült Államokban, Olaszországban egy karikatúrával kedveskedtek neki, és természetesen Magyarországon is ünnepelték.