Keleti Ágnes, a kalandos életű tornászzseni

Aligha létezik kalandosabb életű magyar olimpiai bajnok a magyar tornasport korábbi nagyasszonyánál. Keleti 1938-ban kezdte el tornászpályafutását, és sokak szerint már az 1940-es olimpián is részt vehetett volna, ha nem tör ki időközben a második világháború. Zsidó származása miatt álnéven bujkálni kényszerült, majd névházasságot kötött egyik legjobb barátjával, Sárkány Istvánnal. 1948-ban tagja volt a londoni olimpia tornászcsapatának, ám az utolsó edzésen súlyos sérülést szenvedett, és élete formájában lemaradt az olimpiáról. Ő azonban nem adta fel, a helsinki olimpiáig még versenyezni akart. A finn fővárosban aztán 4 érmet is nyert, ám csalódott volt, mivel egyedül a talaj gyakorlata ért olimpiai aranyat.

A mai női tornasportban körülbelül 16-20 év az átlagéletkor, így Keleti kitartása, valamint a tény, hogy 35 évesen nekivágott élete második olimpiáján, szinte példátlan a hölgyek között. A Melbourneben rendezett olimpia aztán az ő diadalmenetét hozta. Nem talált legyőzőre talajon, felemás korláton, gerendán, valamint tagja volt a győztes kéziszer csapatnak is. (Tulajdonképpen ebből a versenyből fejlődött ki a mai ritmikus sportgimnasztika.) Az aranyérmeken kívül még két ezüsttel bővítette éremkollekcióját. Az olimpia után emigrált, és Ausztráliában, majd Izraelben telepedett le.