Wichmann Tamás búcsúztatása

Valamikor régen az ’50-es években egy igaz kenus, Vajda József megálmodta Szent Jupátot a kenusok védőszentjét.  A marcona, falábú szent legendája szerint, amikor fenn járt a menyben találkozott a csinos angyal haddal, akik nagyon megkedvelték a daliás Jupátot.

Ekkortól kezdve mi kenusok fiai vagyunk a falábú szentnek.

Kicsit később, valamikor a hatvanas években valóban csoda történt. Ismeretlenül, szinte a semmiből egyszerre csak egy ifjú, egy fiatal srác üstökösként robbant be a világ legjobb kenusai közé. Mindenki hamar megtanulta a nevét, Wichmann Tamásnak hívták.

A 18 éves Tamás senkivel össze nem téveszthető alakja volt a kenusoknak. Arcvonásai markánsak, nagy szürkéskék szemével és mosolygó szájával mindig derűt, jókedvet és egy kis csibészséget sugárzott az emberek felé. Szálfatermete, széles válla és alig észrevehetően bicegő járása egy igazi fiatal férfié, aki tökéletesen olyan volt, mint Szent Jupát fia.

Tamás nem csak a megjelenésével volt rendkívüli, hanem a kenuban is fantasztikusan jó volt. Hajója orra előtt megnyílt a víz és hajó fara mögött sisteregve zárultak össze a hullámok. Mozgása a kenuban látványosan elegáns volt. Akkoriban a kenusok, (aki csak egyszer is látta) mind megpróbálták őt utánozni.

A nemzetközi mezőnyben Grünauban az Európa bajnokságon mutatkozott be, ahol egyből ezüstérmet szerzett C-1 1000 méteren. A szakemberek számára egyértelmű volt, hogy egy világklasszis kenus kibontakozásának az első állomásaként állt fel a dobogóra. Azonban azt még senki nem sejtette akkor, hogy a 18 éves Tamás még további 18 évig fogja az érmeket gyűjteni a világ élvonalában. Ez hosszú idő és a sikert egyáltalán nem adták könnyen, hiszen a hazai mezőnyben is kiváló kenusok voltak és nevelkedtek ez idő alatt.

Mi fiatalabbak felnéztünk Tamásra és akik mellette nőttünk fel rengeteget tanultunk tőle. Tamás nélkül nem lettünk volna azok, akik lettünk!

Felejthetetlen élmény volt látni a versenyeit. Amikor Tamás futama jött, mindenki a parthoz tódult, mert látni akarták a klasszisok csatáját. Hatalmas szíve volt, oroszlánként tudott küzdeni és a táv végén ellenállhatatlan hajrát indított, amellyel többnyire eldöntötte a versenyt.

Tamás a kemény hazai versenyek után a nagy nemzetközi versenyeken, a világbajnokságokon és az olimpiákon is kiválóan helytállt. Az évek során összesen 22 érmet gyűjtött, köztük 9 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki aranyat. Az olimpiákon pedig két ezüstöt és egy bronzot.

Zárójelben jegyzem meg: Mi, akik szerettük őt mindnyájunknak fáj, hogy a sors nem adta meg neki az olimpiai győzelmet, mert tudása alapján igazán megérdemelte volna.

Tamás nem csak az eredményei miatt volt rendkívül népszerű. Közvetlen viselkedése, segítőkészsége vagy a mókára, viccelődésre mindig kapható természete miatt nagyon sok barátra tett szert. Talán ezért is fogadta be könnyen a művészvilág.

Nem számítottak a gyilkos versenyek sem, mert akármilyen eredmény is született, a verseny után az ellenfelei itthon és külföldön mindnyájan jó barátként tekintettek rá.

Így volt ez a ’78-as Belgrádi világbajnokságon is. A Vb előtti hetekben végig együtt edzettek Matija Ljubekkel és Tamás legjobb tudásával segítette Matija felkészülését. A világbajnokságon egy irtózatos hajrával Matija Ljubek szerezte meg a győzelmet Tamás előtt. A jugoszláv közönség tombolva ünnepelt és Tamás szívből gratulált Ljubeknek, aki aznap jobb volt nála. Tamást a Nemzetközi Fair Play Bizottság emlékplakettel díjazta ezért a cselekedetért.

Talán még ennél is rangosabb elismerést kapott, amikor 1991-ben a sport újságírók szervezete országos szavazást kezdeményezett minden idők legjobb magyar sportolóiról. A 21 helyre kellett megtalálni a legtöbb szavazatot kapott sportolókat. 125 ezer szavazólap érkezett és Wichmann Tamás neve ott volt a kiválasztott 21 között. Fantasztikus társaság állt össze, a magyar sport legjobbjai. Olyan legendák, mint Papp László, Puskás Ferenc, Kárpáti Rudolf, Balczó András és a kajak-kenu sportból egyedüliként Wichmann Tamás.

Tamás igazi példakép volt. Közvetlensége, könnyed, de szuggesztív személyisége vonzotta a fiatalokat. Bárki fordulhatott hozzá jó tanácsért, vagy kérhette, hogy edzhessenek együtt, ő mindenkinek szívesen segített. Ha vidékről jött egy fiatal, akár hónapokig is ellakhatott nála.

Nem volt ez máshogy a Kazinczy utcai kocsmában sem. Tamás személyisége betöltötte a helyiséget. Jöhettek vigadni, vagy bút felejteni, vagy csak egy italra, a vendégek mind jól érezték magukat. Ha elővette a gitárját és nótára gyújtott megidézte Szent Jupát szellemét a közönségnek. Hát, még ha három vagy akár több kenus betért hozzá. A legendás budapesti hely a maga nemében egy intézmény volt. Hiába is nyitnák ki újra, Tamás nélkül már nem lehet az, ami volt.

De nem csak a budapestiek találkozhattak vele. Amikor hívták soha nem utasította el. Ha rajta múlt elment a legkisebb faluba, beleértve a határon túli magyarságot is, hogy megismerhessék, hogy láthassák és hallhassák a nagy bajnokot, aki szeretettel válaszolt minden kérdésre. Elmondta, hogy a gyermekkori balesete ellenére, hogyan tudott mégis a világ legjobbja lenni. Beszélt a nagy győzelmeiről és arról is, hogyan volt képes felállni a vesztes helyzetekből. Beszámolt a kőkemény edzésekről és a hitről az elvégzett munkában. Fontosnak tartotta a haza és az emberek szeretetét.

Két éve tudtuk meg, hogy komoly baj van.

Gyilkos kór támadta meg a szervezetét. Tamás méltósággal és nagy türelemmel viselte a betegségét. Mi imádkoztunk, hogy minél tovább velünk lehessen, hogy legyen ott velünk Szegeden és együtt örülhessünk a magyar érmeknek.

De ezek egyben a búcsú pillanatai is voltak.

Búcsú volt az életrajzi film. Itt volt a négyszeres olimpiai bajnok Iván Patcaichin a nagy rivális és barát. A forgatás mellett egy szép napot töltöttek együtt megidézve a régi időket.

Eljött Ulrich Eicke olimpiai és világbajnok, akivel óriási csatát vívtak Duisburgban ’79-ben. Együtt voltunk az MTK gálavacsoráján a Puskás Aréna pazar, kék színnel feldíszített VIP termében. Jó volt látni, hogy hányan ölelték meg büszkeségüket, Tamást az MTK örökös bajnokát. Tamás nem volt jól, de óriási önuralommal tartotta magát, utolsó erejével is helytállt.

Akik ott voltunk az Uránia moziban a filmbemutatón, soha nem fogjuk elfelejteni, ahogy Tamás gyengén, de a rá jellemző szálfa tartásával távozott a teremből.  A kajak –kenu család szűnni nem akaró tapssal felállva, összeszorult szívvel és könnyekkel küszködve búcsúzott tőle.

Most eljött a végső búcsú ideje. Itt állunk tisztelettel, és a szívünkben fájdalommal telve, hogy elköszönjünk Wichmann Tamástól.

Azt kívánom, hogy hallhatatlan lelked erőben térjen meg a menybe, ott evezz az égi vizeken, és Szent Jupát tolja meg kenud farát!

 

Vaskuti István

olimpiai bajnok

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke