Keleti Ágnes egyetlen olimpiáról 4 aranyat hozott el

Keleti (Klein) Ágnes volt az 1956-os olimpia legnagyobb sztárja, és egyben az olimpia legeredményesebb versenyzője lett. Legyőzte Newton törvényeit, legyőzte az időt, írták róla utána. 35 évesen is a világ előtt járt. Az olimpia után külföldön maradt, és csak a rendszerváltás után tért haza Magyarországra.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Keleti Ágnes az 1952-es, talajon elért győzelme után már 31 éves volt, és ugyan a korabeli lapok arról írtak, hogy befejezi a pályafutását, de ő mindenképpen ott akart lenni az 56-os olimpián. Ennek két oka volt. Nagyon bántotta, hogy a gerendán leszorult a dobogóról Helsinkiben, és a negyedik helyen végzett. A másik: testvére, aki Ausztráliában élt, és más módja nem lehetett annak, hogy újra láthassa.

De mi vezetett az olimpiáig? 1953-ban megnyerte az országos bajnokságot, miután az egyik bíró elővette a maximális tíz pontot, annyira el volt ragadtatva a talajon bemutatott gyakorlatától. A Népstadion átadásán is ott volt, ő vitte be a zászlót. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton nyert, gerendán akkor már dobogóra állt, és a bronzot kapta gyakorlatáért, noha ennél jobbat érdemelt volna a visszaemlékezések szerint. Az egyéni összetettben a második helyre futott be, ennek külön története van.

„Ha csak egy nagyon közepesnek számító 9 pontos ugrást hajt végre, megszerzi az egyéni összetett világbajnokságot. Keleti Ágnesnek azonban egyik kísérlete sem sikerült. Már a nekifutásán látszott, hogy bajok lesznek az ugrással.

Túlságosan lassú, erőtlen, határozottság nélküli volt a rohama, és bizony nem is sikerült a lovat átugrania. A verseny után a magyarok körében élénk vitát váltott ki, hogy nem lett volna-e jobb Keletinek egy egyszerű, úgynevezett büké ugrást végrehajtania, semmint a nehéz kézenátfordulással kísérleteznie. A vita eldöntetlen maradt” - írta a Népsport.

Keleti 66,51 ponttal a nyolcvanadik helyen zárt. A győztes szovjet Roudiko neve mellett 75,68 pont került, vagyis 9,2-es ugrásra lett volna szükség, ami ha közepes formában van, szintén nem okozott volna neki gondot.

1955-ben a már megszokott bajnoki címeket gyűjtötte be, amikor nemzetek közötti versenyeket tartottak. Igyekezett közben segíteni is: nagy lelkesedéssel magyarázott a fiataloknak, mert akkor már a Testnevelési Főiskola tanára volt, és szívesen osztotta meg gondolatait a feltörekvő tehetségekkel. "Tanítok, és minden erőmmel arra törekszem, hogy kineveljem a magam kovácsjóskáját, ahogy a lövészetben vagy az atlétikában láttuk" - állapította meg.

A válogatott keret már 1955 végén edzőtáborba vonult, 1956. január elsejétől pedig naponta együtt edzettek. Nemcsak a szereken, hanem futóedzéseket is kaptak. Kevéssel január kilencedikei 35. születésnapja után arról beszélt a Szabad Ifjúságnak, hogy az erőnléte rendben, és az a 10 hónap gyorsan eltelik majd az olimpiáig, addig is nagyon oda kell majd figyelni a gyakorlatok tökéletesítésére. Elsősorban a csapatban szeretett volna jól szerepelni, mert a csapatnak nem sikerült addig aranyat nyernie. A talajt nevezte a kedvenc szerének, és nem is lehetett más vágya, mint az 52-es olimpián megnyert aranyának megvédése. Egy arannyal már elégedett lett volna. Felhívta már akkor a konkurenciára a figyelmet, a szovjet Gorohovszkajára, akivel 1952-ben nagy csatában állt, valamint a fiatal Latinyinára és a lengyel Helena Rákóczyra.

1956-ban aztán jött a szokásos sérülése, augusztus végén tért vissza, miután majdnem négy hónapot hagyott ki. "Sok edzés áll még előttünk, amíg elmondhassuk: jöhet az olimpiai verseny.” De közvetlenül az olimpia előtt megint megsérült, amin talán ő már meg sem lepődött, mert 1948-ban elutazott ugyan, de nem versenyezhetett, és 1952-ben sem volt teljesen egészséges. Melbourne-ben az Achilles-ína nem volt rendben, de ez a mozgásán nem látszott.

„Egy pillanatra sem hunytam le a szemem éjszaka. Minden eszembe jutott. Az első válogatott kerettagság még 1938-ból. Aztán a sok-sok megaláztatás a következő években. De most itt többről van szó, a búcsúszereplésemről”

– ezeket a szavakat korábbi férjének, a szintén tornász Sárkány Istvánnak mondta, amikor a csapatbusszal úton voltak az olimpiai faluból a sportcsarnokba. A sok megaláztatásról csak annyit, hogy Juhász Piroska papírjait kellett megvásárolnia, hogy életben maradjon a háború alatt. A nyilasok cselédje volt, és minden munkát elvállalt, hogy életben maradjon, hogy segítse a családját.

A versenynapon kezdődött a talajgyakorlat, amelyikben ő volt a címvédő, a kihívó pedig a 21 éves Larissza Latinyina. Mindketten 9,266 ponttal jutottak be a fináléba, és a kötelező gyakorlatokban hajszálra megegyezett a tudásuk. Így is Szofija Muratova vezetett azonban, aki 1954-ben eltörte a kezét a római vb-n, ezért a szerenkénti döntőkben nem versenyezhetett, a csapatversenybe viszont beszámították az eredményét.

Előbb a szovjetet szólították, és olyan produkciót mutatott be, hogy a bíróknak is tapsolni támadt volna kedvük. A tornászok edzője, Herpich Rezsőné, Vali néni annyit suttogott maga elé, hogy nehéz dolga lesz a tanítványának, amikor meglátta a 18,733-as pontszámot.

Keletiből azonban a nagy tét a legjobb tudását hozta ki: a nehéz mozgássort remekül teljesítette, megvolt benne a könnyedség és a dinamika is. Balettszerű elemeket is bevetett, és a pontozók pontosan annyit adtak neki, amennyit ellenfelének. A tornaversenyek történetében addig még nem hirdettek holtversenyt az első helyen, akkor először igen.

A bajnok azt kérte, senki ne ünnepelje őt, mert még hátravolt a délután, amikor felemás korláton és gerendán kellett szerepelnie. Előbbin ő volt a világbajnok, utóbbin pedig szeretett volna érmes lenni, ha már Helsinkiben nem sikerült. Addig is kényelmesen megebédelt, és amikor visszatért a terembe, azt mondta, nem lesz baj.

Jöhetett a gerenda, és a nagy revans. A kötelezőkben ezen a szeren is a legmagasabb pontszámot kapta, és ezt az első helyet sem engedte ki a kezéből. Latinyina most csak negyedik lett. Felemás korláton a kötelezőkben ő kapta a legmagasabb pontszámot, a szabadon választott gyakorlatoknál a két szovjet jobb volt nála, így ha az előnyéből le is adott, elég volt ahhoz, hogy az első legyen.

NÉHÁNY ÓRA LEFORGÁSA ALATT HÁROMSZOROS OLIMPIAI BAJNOK LETT, EZT A BRAVÚRT Ő CSINÁLTA MEG ELŐSZÖR A MAGYAROK KÖZÜL. ZOKOGVA ROHANT KI A TEREMBŐL, ÉS EGY IDEIG SENKIT SEM ENGEDETT BE AZ ÖLTÖZŐJÉBE.

Másnap jött az egyéni összetett versenye, ahol ha nem rontja el az egyik ugrását, és csak 3 tizeddel többet kap rá, akkor megszerezhette volna a negyedik aranyát is. 8,833 lett az eredménye, aminél ő sokkal többre is képes lett volna, de megcsúszott a keze. Az összetettet Latinyina kereken három tizedes előnnyel nyerte meg előtte.

A negyedik aranya így is meglett, mert a kéziszercsapat tökéletes gyakorlatot mutatott be szalaggal, és a dobogó tetejére állhattak.

 

Ezzel az olimpiai szereplésével számos rekordot tart:

  • Két egymást követő olimpián magyar tornásznő nem nyert aranyat csak ő
  • Egy olimpián nincs más magyar, aki négy aranyérmet csak ő
  • A mai napig az övé a legtöbb olimpiai érem (10), a szintén ötszörös győztes Egerszegi Krisztina és Kozák Danuta előtt
  • Ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka.

Ha Keleti nem sérült volna meg 1948-ban, és versenyezni tud, vagy ha megrendezik az 1944-es olimpiát, akár a legeredményesebb női tornász is lehetett volna az egész világon. Az örökrangsorban így is a harmadik hely az övé a már említett Latinyina és a csehszlovák Vera Caslavska mögött, de például Nadia Comaneci előtt, akinek szintén öt arany és három ezüstje van, de Keletinek van két bronza, míg a románnak csak egy.

Az olimpia után a lapok abban reménykedtek, hogy hazatér, de Ausztráliában maradt, és betanított munkásként dolgozott, majd onnan Németország érintésével Izraelbe ment, és a rendszerváltásig ott élt. Férjhez ment, két gyereke született.

„Izraelben sohasem voltam életveszélyben, még akkor sem, amikor kitört a jom kippuri háború. Bementem tanítani, csak visszafelé éreztem, hogy tényleg nagy zűr lehet, mert alig tudtam hazamenni. A lakásunk közelében kevés merénylet volt, áldozatokat, sebesülteket ugyanakkor annál többet láttam. Akkor persze beleborzongtam, feltolultak bennem a háború kegyetlenkedései is” – nyilatkozta az Indexnek még 2006-ban.

Egy visszatérő álma van, az egykori, lebombázott háza körül jár, és nem találja. A versenyek, a hibái, az élményei már nem jönnek vissza. Keleti Ágnes Magyarországon él, amennyire teheti, aktívan mozog, a spárgára a mai napig képes. 99. születésnapján, január kilencedikén köszöntötték Izraelben, az Egyesült Államokban, Olaszországban egy karikatúrával kedveskedtek neki, és természetesen Magyarországon is ünnepelték.