Siketen született, kisebbségi érzését és a világot is legyőzte

Elek Ilona győzelme után 18 évvel Rejtő Ildikó nyerte az olimpián a női tőrözők versenyét az 1964-es olimpián. Ritka hosszú versenynap volt, 19 meccset kellett vívnia, a döntő csörtét villámgyorsan hozta.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1963-as gdanski világbajnokságot Rejtő Ildikó nyerte, így élete második olimpiájára 27 évesen favoritként érkezett Tokióba. Rögtön az első csoportmeccsén a német Helga Mees volt az ellenfele. Kikapott tőle 4:3-ra, és akkor még csak sejteni sem lehetett, hogy nemcsak a nap első, hanem az utolsó meccsét is ők ketten vívják majd egymással.

Ám addig hosszú út vezetett, ráadásul a második csoportkörben mindketten bajba kerültek, és a kieséstől sem álltak messze. A lebonyolítás mai szemmel nézve szinte már követhetetlen, ettől még vegyük végig, hogyan jutott el a négyes döntőig Rejtő.

  • Első csoportkör: Mees (német) – 3:4, Sin (koreai) – 4:2, Redman (ausztrál) – 4:1, Wahlberg (svéd) – 4:3, Rousselet-Ceretti (francia) – 4:3, King (amerikai) – 3:4
  • Második csoportkör: Scherberger (német) – 3:4, Masciotta (olasz) – 3:4, Palm (svéd) – 4:1, Ene (román) – 4:1, Gorohova (szovjet) – 2:4; Scherberger ismét (német) – 4:1 (szétvívás, a vesztes kiesett)
  • Nyolcaddöntő: Colombetti (olasz) – 8:3 (a vesztes kiesett)
  • Negyeddöntő: Rasztvorova (szovjet) – 8:6 (a vesztes kiesett)
  • A négyes döntő: Mees (német) – 2:4, Ragno (olasz) – 4:1, Gorohova (szovjet) – 4:0
  • Szétvívás: Ragno (olasz) – 4:1, Mees (német) – 4:0

Amint látható, hektikus formában volt Rejtő, önmaga lidércnyomásként emlékezett vissza, mennyire nem ment neki a vívás az elején. Amikor veszni látszott a bajnoki címe, akkor az olasz Ragno lesöpörte Meest, így hármas holtverseny alakult ki az élen, mindhárman kétszer nyertek, egyszer pedig kikaptak. Gorohova kiesett, ők hárman vívtak egy újabb kört, és a feszültséget ekkor már a magyar tőröző bírta a legjobban. Így emlékezett vissza.

„Kegyetlen szabály volt ezek után. Aki nyer, az a páston maradhat, a másiknak le kell mennie. És én akkor azt gondoltam, engem innen nem parancsol le senki. Én itt maradok, ha törik, ha szakad. Az olasz vezetett, de aztán zsinórban négyszer megszúrtam. Majd jött Helga Mees, akivel szemben ugye kétszer már alulmaradtam, mert tudat alatt kicsit alábecsültem. Végig az motoszkált a fejemben, ez most nem eshet meg. Lemosom Helgát a pástról, mert lerohanom, végig ezen gondolkodtam, még ha nem is olyan szép ez a kifejezés.

Mi már ifjúsági korunk óta vívtunk egymással, sok meglepetést nem tudtunk egymásnak nyújtani. Bár lehet, hogy mégis, mert hirtelen úgy feltöltődtem, olyan energia lett bennem, amivel ő nem tudott mit kezdeni. Biztos ismeri azt az érzést, amikor nem tudja, mitől, de egycsapásra pezseg mindene, és szétveti az erő. Eközben viszont az észnek is a helyén kell lennie, mert taktika nélkül képtelenség nyerni. Hát én is ilyen állapotba kerültem. Eltaláltam. Majd még egyszer eltaláltam. Akkor már el is bizonytalanodott, és bevittem még két tust. Másfél perc alatt nyertem 4:0-ra.”

Rejtő Ildikó nagy utat járt be az aranyéremig, az egyik fülére ugyanis teljesen süketen született, a másik halláskárosodása 60 százalékos volt. Hogy értse, mi történik körülötte, megtanult szájról olvasni. Jobboldali gerincferdülése miatt ajánlották édesapjának a sportot. „Az apukám nagyon tartott attól, hogy púpos leszek, mintha nem lett volna elég a velem született fogyatékosságom. Kovácsné Nyáry Magda, a híres válogatott versenyző volt a testnevelő tanárom, aki amikor meglátott, és látta, hogy a bal kezembe veszem a tőrt, azt mondta, legalább így a gerincem is kiegyenesedik. Vívni kezdtem.”

Édesapja rendre elkísérte a versenyekre, különben nem hallotta volna, ha a pástra szólítják. Ő mondta neki, hogy mennyi ideje van két asszó között, és hogy mikor kezdjen melegíteni. „Szerencsére az iskolában sohasem csúfoltak amiatt, mert süket vagyok, sőt inkább megvolt a türelem, a tanítónéni hangosabban beszélt, ha távol ültem tőle, türelmesebb volt, ha nem értettem meg valamit azonnal. Először csak a kisebbségi érzésemet szerettem volna legyőzni, aztán az egész világot sikerült. Mindenért kárpótolt az élet, és ennél tényleg nem létezik nagyobb boldogság"

Az 1968-as olimpiáról ezüstje volt csapatban, bronza egyéniben - kudarcnak nevezte, ahogy a 60-as második helyet is. A 72-es olimpiáról is vitt haza egy ezüstöt, 1976-ban pedig, 39 évesen egy bronzzal gazdagodott. 1980-ban hagyta abba, utána az Újpest, majd később a Honvéd vezetője lett. Öt olimpián járt, valamennyiről éremmel tért haza, a nemzet sportolói közé választották.

A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Rejtõ Ildikó kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó a Nemzet Sportolója a köszöntésén az Újpesti Polgár Centrumban Budapesten 2017. május 11-én.

Forrás: index.hu