A magyar óriás bicegve érkezett az olimpiára, de mindenkin átgázolt

A birkózás legnagyobb sztárja Kozma István volt az 1964-es olimpián, miután a nehézsúly aranyérme került a nyakába. Már 22 évesen világbajnok volt, aztán jó pedagógiai érzékkel terelték a helyes irányba, hogy az olimpián félig sérülten is a legjobb lehessen.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Polyák Imre aranyérme után volt még egy magyar döntő az 1964-es olimpián, a nehézsúlyú Kozma Istváné. Már az egy kisebb csoda volt, hogy Kozma egyáltalán ott lehetett az olimpián Tokióban. A küldöttség első részével ugyanis nem tudott elutazni, mert az utolsó edzések egyikén megroppant a térde, így a reptér helyett neki a Sportkórházba kellett mennie. Ott várta a kinti híreket és a kezeléseket, és végig abban bízott, hogy az orvosok engedélyezik az utazását. Nekik rendre mondogatta, nem azért szeretne ott lenni az olimpián, mert arra vágyik, hogy megnézze a Fujit, hanem mert egy aranyérmet szeretne elhozni.

 Pedig a 198 centis Kozma először kosárlabdázó akart lenni a Ganz-Mávagban, tagja is volt az utánpótlás-válogatottnak, amikor az 1928-as olimpia bajnoka, Keresztes Lajos a Vasasba hívta, hogy nézzen meg egy birkózó edzést. Kozma végigcsinálta a gyakorlatokat, aztán ugyan megígérte, hogy másnap is ott lesz a szőnyegen, nem ment. Keresztes csalódott volt, majd pár nap múlva találkozott vele a villamosmegállóban és meglegyintette. A jelenet ma már komikusan hatna, mert egy 75 kilós idősödő úr odacsap egy mackós, de mázsás kamasznak. Kozma értetlenül állt, Keresztes azzal indokolt, hogy ezt azért kapta, mert szégyent hozott rá, és ígérete ellenére nem jelent meg az edzőteremben. Keresztes megszállottan keresgélte azokat a versenyzőket, akik bajnokok lehetnek.

A MEGÉRZÉSEI HA MEG IS CSALTÁK NÉHA, KOZMÁVAL NEM TÉVEDETT.

1957-től fordult komolyra az akkor 18 éves Kozma és a birkózás kapcsolata, már versenyeken is indult, 1959-ben pedig megnyerte a kötött fogásúak magyar bajnokságát.

Kijutott a római olimpiára is, de a bolgár Kaszabov kihasználta rutintalanságát, és legyőzte, így a negyedik helyen zárt. Egy év múlva a yokohamai világbajnokságon már elcsípett egy bronzérmet. Veretlen maradt ugyan, de mivel ő volt a legnehezebb a legjobb három közül, ezért a harmadik helyre rangsorolták. Egy év múlva már ő a világbajnok, mert előbb az olimpiai bajnok Dietrichet múlta felül, majd a szovjet Anatolij Roscsint, aki pályafutása alatt végig nagy ellenfele volt.

AZ 1963-AS ÉVE ELÉG FURCSÁRA SIKEREDETT.
Márciusban ugyanis a Népsport arról írt egy hazai verseny megnyerése után, hogy az alapozás idején fegyelmezetlen volt, késett az edzésekről, ezért Matura Mihály szakfelügyelő a saját érdekében kirakta a válogatott keretből a versenyzőt.

"Szeretnénk végre megértetni vele, amit mi már több éve látunk, hogy nagyra hivatott birkózó, akinek nem szabad elfecsérelnie értékeit. Ám azt is be kell látnia, hogy vannak követelmények a válogatottban, amelyeknek eleget kell tenni. Vele szemben mi nem azt a követelményt támasztjuk, hogy itthon nyerjen, hiszen erre könnyedén képes. Neki a világversenyeken kell helytállnia, és ez sok munkát, nagy fegyelmet és akaraterőt igényel" - indokolt Matura. A világbajnok versenyzőtárs, Gurics György is megszólalt. "Egy sportembernek alapvető tulajdonsága a fegyelmezettség. Ha valamit megbeszél, akkor azt tartsa be. Kozma Pista már testalkatra is kiemelkedik a többi ember közül még a sportolók között is, eredményei alapján pedig szinte az egész ország ismeri. Sokkal szerényebbnek kellene lennie a magánéletben. Inkább a szőnyegen lágyén nagyon akaratos, célratörő, de — ott is fegyelmezett."

Kozma másként látta ezt az ügyet, szerinte amit elkövetett, az nem aggasztó. Figyelmeztető jel volt viszont, hogy egy jugoszláv versenyen kötött fogásban legyőzték, erre válaszul szabad fogásban kitörő harci kedvvel versenyezve nyert. A helsingborgi vb-n jött aztán az igazi próba, ahol az ötödik helyen végzett.

Az a helyezés kijózanította, nem keresett kifogásokat, elfogadta, hogy ha neki itthon nincsenek is megfelelő ellenfelei, edzőpartnerei, vagyis a többieknél nehezebben tud felkészülni, akkor váltott ellenfelekkel kell csatáznia, de az intenzitás nem csökkenhet. És amikor már mindhármat legyűrte, utána majd súlyt kell emelnie, mázsás terhekkel kell szaladgálnia, ha pedig azzal végzett, akkor jöhet a lábmunka – csak így kaphat olyan terhelést, ami ellenállhatatlanná teszi, és a nemzetközi mezőnyben is kijönnek kivételes adottságai.

Az 1964-es évet sérüléssel kezdte, térdsérülése kiújult, már két évvel korábban is szenvedett vele. Hónapokig nem tudott rendesen edzeni, aztán a nyáron elveszítette az édesanyját. Amikor felépült, elszánt volt, ám az októberi olimpia előtt az egyik utolsó edzésen megint megroppant a lába. Tokióba bicegve érkezett, és a lelkére kötötték a Sportkórházban, milyen mozdulatokat nem szabad csinálnia a szőnyegen, nehogy nagyobb baj legyen. Nemcsak az ellenfelekre, a lábára is fokozattan ügyelnie kellett. A magyar stáb is minden meccs előtt figyelmeztette, mit szabad és mit nem.

Így jutott el a fináléig.

Szugijama (japán) - tusgyőzelem
Hamit Kaplan (török) – leléptetés
Wilfried Dietrich (német) – pontozás győzelem
Petr Kment (csehszlovák) – tusgyőzelem
A japán két percet sem bírt ki vele szemben, Kment 2:25 után esett mind a két vállára. A másik ágon Roscsin jutott el a döntőig, és vb-döntő után ismét összecsaptak. Ahogy a kör közepére álltak, kétszer is tekintélyt parancsolóan lerántotta Roscsint Kozma, amitől a szovjet meg is ijedt.

Egyszer elkapta a derekát, de pontot nem tudott rajta csinálni. Letelt a 10 perces játékidő, a bíró mindkét versenyző kezét a magasba emelte, ez a döntetlen pedig előnyös volt Kozmának, mert értékesebb győzelmekkel jutott el a döntőig.

Zsivótzky Gyula kalapácsvető, Varjú Vilmos súlylökő, Eckschmidt Sándor kalapácsvető és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát a magasba dobálják. Ez azonban még ennyi erős embernek sem sikerült, ezért inkább csak ölelgették a 135 kilós óriást.

„A legképzettebb, legnagyszerűbben felkészült birkózók egyike Roscsin, aki ellen pontozással győzni is ritka siker. Egy döntetlen mögött sokszor több erő, megfeszített küzdelem, idegekre menő harc áll, mint egy tus mögött. A birkózásban gyengébb ellenféllel szemben sem lehet egy pillanatra sem kihagyni, lazítani. Egyetlen váratlan fogás, egyetlen pont, és aztán az ellenfél védekezik, menekül, kész a baj.” - magyarázta Kozma a Képes Sportban.

Az újságokat nagyon érdekelte, mit eszik egy ekkora óriás, akit a Pici mellett Gullivernek is becéztek. „Csak akkor eszem bőségesen, ha erőre gyűjtök. Ebédelni az edzések, a versenyek miatt nem szoktam. Ellenben mindig kiadósán vacsorázom. Négy szelet rántott húst, tejfeles gombát, sovány pörköltet kérek. Kedvenc csemegém: a madártej. Abból egy vajlinggal jöhet.” Kozma 1968-ban, Mexikóvárosban is nyert - ő az egyetlen magyar birkózó, akinek sikerült a címvédés -, arról majd egy következő részben, ahogy tragikus haláláról is.

 

Forrás: index.hu