Faragó varázslatos játékával tért vissza a pólócsapat a csúcsra

A magyar férfi vízilabda-válogatott 12 év várakozás után a montreali olimpián ismét a csúcsra ért. Faragó Tamás 22, Horkai György 10 gólig jutott, ők voltak Gyarmati Dezső csapatának legeredményesebb játékosai. Gyarmati kapitányként is olimpiai bajnok lett 1976-ban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1968-as bronz- és az 1972-es ezüstérem után Gyarmati Dezső, oldalán Kárpáti Györggyel vette át az irányítást a vízilabda-válogatottnál. A bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban, mert 1973-ban megnyerték a sportág első világbajnokságát, majd egy év múlva Bécsben az Európa-bajnokságon is a legjobbak lettek.

A csapat magja közben kialakult. Bodnár András, Kásás Zoltán és Görgényi István ugyan világbajnok volt, de a helyükre érkezett az új hullám képviseletében Gerendás György, Horkai György és Sudár Attila a 11 fős olimpiai keretbe. Sudárt az utolsó pillanatban rakták a csapatba, a döntés helyességét azonban igazolta, hogy torna legjobb védőjének választották meg. Az 1975-ös vb második helye után nem lehetett más a cél, minthogy olimpiai bajnokok legyenek.

A csapat eredményei a következők voltak az olimpián:

  • Ausztrália – 7-6, Faragó 3, Horkai 1, Gerendás 1, Szívós
  • Kanada – 4-2, Faragó 3, Konrád 1
  • Németország – 4-0, gólok: Faragó 1, Horkai 1, Szívós 1, Csapó 1
  • Olaszország – 6-5, gólok: Faragó 4, Horkai 2
  • Németország – 5-3, gólok: Faragó 2, Horkai 2, Szívós 1
  • Hollandia – 5-3, gólok: Faragó 4, Horkai 1
  • Románia – 9-8, gólok: Faragó 2, Csapó 2, Szívós 2, Horkai 2, Sárosi 1
  • Jugoszlávia – 5-5, gólok: Faragó 3, Sárosi 1, Csapó 1

Az ausztrál csapattal szemben kicsit álmosabb játékot láthattunk, egy évvel korábban a vb-n hat góllal verte a csapat őket, most 7-4 után már nem forszírozták a nagy gólarányú győzelmet. Kanada ellen a védekezés már rendeződött, és a 4-0-s vezetés után már lehetett tartalékolni is. A németek ellen a védekezés egészen magas színvonalon működött, hiszen gólt sem tudtak lőni, így 4-0 lett a végeredmény.

A kulcsmeccs az olaszok ellen jött, a hatos döntőben mindjárt az első fordulóban találkozott a két ország. Azért volt a későbbi sorrendet is meghatározó találkozó, mert a címvédő, és a 75-ös világbajnokságon is aranyérmes szovjet csapat váratlanul a csoportban ragadt, nem tudta megverni ugyanis Romániát, és kikapott a hollandoktól.

A feladat az olaszok ellen tehát adott volt, a torna legjobb centerét, Gianni de Magistrist ki kell venni a játékból. A mozgékony, de erős Sudár Attila ezt meg is tette, csatájukban az olasz kipontozódott a harmadik negyed elején, de így is nehezen született meg a siker. A meccsen 4-2-re még az olaszok vezettek, az első három magyar gólt egyaránt büntetőből, akkor még négyméteresből esett.

78 MÁSODPERCCEL A VÉGE ELŐTT FARAGÓ TÁVOLI, ELHAJLÁSOS BOMBÁJA UTAT TALÁLT A KAPUBA, EZ VOLT A NEGYEDIK GÓLJA.

Akkor még 45 másodperc volt a támadóidő, az utolsó olasz támadásnál Molnár Endre fontos védése is kellett a két pont megszerzéséhez. A németekkel újra játszani kellett, nem volt elég a csoportkörben, és ugyan a félidőben még döntetlen volt az állás, a harmadik negyed (Szívós és Horkai találatai) eldöntötte a pontok sorsát. A hollandok ellen szorosnak tűnik az eredmény, de ezen a meccsen már 5-1 volt három negyed után, így belefért egy kis lazítás a hajrában.

A románok ellen az utolsó előtti fordulóban viszont a várt hatalmas csata alakult ki, az előző vb-n is csak 8-7-re sikerült legyőzni őket. Ez már több volt egyszerű meccsnél, mert a többi eredmény úgy alakult, hogy egy győzelem már az aranyérmet jelentette. Igaz a csapat tudta, hogy Rusu megfékezése a legfontosabb, és semmiképp sem szabad lebecsülni az ellenfelet.

Most 9-8 lett az eredmény. Az eső negyedben már 3-1 volt, és utána is végig a mieink voltak előnyben, de a románok nem adták fel. Az utolsó gólt Csapó lőtte, őt úgy jellemezték a korabeli Népsportban, hogy a fontos meccseken hozza magát. A kapuban Cservenyák Tibornak fontos védései voltak.

A pólós, és későbbi államtitkár Gallov Rezső így tudósított az utolsó gólról. "Sudár szerel, támadás a románok és a fáradtság ellen. Csapó úszik a bal oldalon. Küzd a tempónyi előnyért, aztán bevág Nastasiu elé. A román belekapaszkodik a nadrágjába. Csapó viszi a labdát, hátán a román, már ott a négyméteresen belül. Próbálja lövéshez emelni a labdát. A román visszarántja, a labda leesik. Csapó kétségbeesetten néz ki a játékvezetőre - de ez csak egy villanás csupán -, a kubai Martinez pedig áll, vár. Előnyszabály?! Csapó tovább harcol. Már a nyakában a román. Ismét felemeli a labdát, a román rácsap a karjára.

Fogy az erő, az oxigén, aztán a kapus kimozdul, Csapó egy kétségbeesett, utolsó elszánt kísérletet tesz. Tartja ellenfelét, emeli a labdát és belöki a kapus hóna alatt. (9:7) Ez a kétgólos vezetés az utolsó percben már hűvös, jóleső megnyugtatás, így harcoltunk, küzdöttünk a végsőkig."

A jugoszlávok ellen egy 5-5-ös döntetlennel veretlenül sikerült befejezni a tornát. A magyar vízilabda a hatodik olimpiai aranyérmét szerezte.

A méltatásokban még gyakorta előkerült két név. Szívós István most nem volt annyira gólerős, de mezőnymunkája - különösen védekezésben - az egész olimpián kimagaslónak számított, ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, aki 1952-ben és 1956-ban is a dobogó tetején állhatott. Sárosi László volt a csapat egyik motorja, szíve és esze. Ő a vb-ezüstérmes futballista, Sárosi György unokaöccse.

A győztes csapat:
Csapó Gábor (1950-) – A 80-as olimpián is tagja a magyar válogatottnak, pályafutását Olaszországban fejezte be, edzősködött ott is, Magyarországon is. 1979-ben szerepelt a Ki beszél itt szerelemről című filmben. Jogi diplomát szerzett, Faragóval együtt pólósulit alapított.

Cservenyák Tibor (1948-) – Két olimpián (1972-76) védte Magyarország kapuját, a 80-as évek közepétől Svájcban élt, volt a svájci válogatott kapitánya is, később híres vegyészmérnök lett. Lánya a holland király unokatestvérének felesége lett.

Faragó Tamás (1952-) – Három olimpián járt (1972-1980), előbb Németországban majd Olaszországban játszott. A női válogatottal Eb-aranyat szerzett edzőként Budapesten 2001-ben, 2005-ben világbajnoki címig vezette a csapatot. Az évszázad legjobb játékosai közé választották.

Gerendás György (1954-) – Két olimpián szerepelt, 1980-ban bronzérmes. Olaszországban kezdte edzői pályáját, aztán: BVSC, Eger, Ferencváros. Többször volt a válogatott másodedzője. 1996. decemberben Kemény Dénes mögött második lett a szövetségi kapitányi szavazáson.

Horkai György (1954-) – A 80-as olimpián bronzérmes csapatnak is a tagja volt, Olaszországban kezdte edzői pályáját, a Pescarával KEK-et nyert. 1996-ban ő volt a válogatott kapitánya, a negyedik helyet szerezték meg az atlantai olimpián. 2011 óta ismét részt vesz a sportágban, a junior válogatott kapitánya, most a miskolci csapat egyik vezetője.

Kenéz György (1956-) – Olaszországban is játszott, visszavonulása után edzősködött felnőtt csapatnál, most gyerekekkel foglalkozik.

Konrád Ferenc (1945-2015) – Három olimpián szerepelt, visszavonulása után játékvezető lett.

Molnár Endre (1945-) – Négy olimpián szerepelt (1968-1980) Kapus létére ötször választották meg a legjobb magyar vízilabdázónak, ami nem kis elismerés. Edzőként is eljutott magyar bajnoki címig, a vendéglátóiparban is volt érdekeltsége.

Sárosi László (1946-) – Három olimpián játszott (1968-76), beválasztották az évszázad legjobb játékosai közé itthon. Állatorvosi diplomát szerzett, az egyetemen adjunktus volt.

Sudár Attila (1954-) – Brazíliában dolgozik, itthon kétszer pályázott a női szövetségi kapitányi posztra, mindkétszer mást választottak. 43 évesen a Vasas visszahívta, és a bajnoki döntőben még játszott. Az előző évszázad legjobb csapatának tagja.

Szívós István (1948-2019) – Négy olimpián tarthattak tőle kapusok (1968-80). Volt a Fradi edzője, a korosztályos válogatott kapitánya, a Fradi elnöki pozíciójában sok támadás érte, amikor a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába. Fia, Márton, világbajnok pólós lett.

Forrás: index.hu