Az utolsó előtti bójára hitte, az a cél, majdnem végzetes lett a hiba

1980-ig kellett várni az első kenupáros aranyéremre, addig Parti János és Tatai Tibor is egyesben szerzett olimpiai aranyérmet. Foltán László és Vaskuti István világbajnoki aranyaik után a moszkvai olimpián egy hiba után is nyerni tudtak, ez volt az utolsó magyar arany azon az olimpián. Magyarország 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel a nemzetek között a hatodik helyen végzett.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1953-ban született Foltán László két és fél évvel idősebb a debreceni születésű Vaskutinál. Foltán későn, 17 évesen ismerkedett meg a sportággal a BSE-ben, majd miután letöltötte másfél éves katonai szolgálatát, utána tért vissza a klubhoz, és lényegében akkor kezdődött el a karriere. Vaskuti már 12 évesen az Építők tagja volt.

Az ő ötlete és megérzése volt, hogy próbálják ki együtt a párost, addig ugyanis másokkal versenyeztek. A montreali olimpia évében, 1976-ban volt egy szeptemberi Budapest bajnokság, ahol Vaskuti azt gondolta a mezőnyt látva, könnyedén nyer, hiszen az olimpikonok nem voltak ott. Végül alig bírta legyőzni Foltánt. Csak a célba érés után vette észre, hogy Foltán balkezes, és milyen ideális egységet alkothatnának. A két edző, Koléder Vilmos valamint Szántó Csaba is támogatta a páros megalakulását, még ha nem is voltak klubtársak. Hamar kiderült, hogy emberileg is illenek egymáshoz, hasonlóan gondolkodnak.

1977-ben indultak először együtt, és a szófiai világbajnokságon rögtön nyertek. Egy év múlva Belgrádban is a legjobbak lettek a vb-n – ez már nem számított meglepetésnek -, 1979-ben viszont a duisburgi döntőben csak a hatodik helyet szerezték meg. Kijózanító helyezés volt, Vaskuti kiábrándítónak nevezte, Foltán mélypontnak. Pedig úgy látszott, 250 méterig teljesen rendben van minden, utána viszont nem tudták tartani a lépést a riválisokkal, még a hatodik helyért is kapaszkodniuk kellett.

Vaskutinak volt ugyan a felkészülés alatt egy térdműtéte, Foltánt családi gyász hátráltatta, de ennél a helyezésnél többre számítottak. Meg sem fordult azonban a fejükben, hogy egy rossz eredmény miatt különváljanak, és még nagyobb daccal kezdték a következő időszakot. Nem vitték el őket télen melegégövi edzőtáborba, ezért a Dunán hajszolták a kilométereket 3-4 réteg ruhában, de a kezüket így is kikezdte a jéghideg víz.

A technikai segítséget is használták, mert összehasonlították azt a mozgást, amikor siklott a hajó alattuk, és azt is, amikor nem mentek jól. A két oldalról készített felvételek tanulmányozása alatt derült ki, hogy ritmuszavar akadályozza a gyors haladásukat. A vállak mozgását kellett összehangolni, hogy megmaradjon a sebesség. A sportág vezetését elbizonytalanította a vb-szereplés, ezért több válogatót írtak ki, de amikor mindhármat megnyerték, még akkor is menniük kellett egyet. Utána biztosították be a helyüket, és lehettek ott az ötszáz páros rajtjánál Moszkvában.

A kenuban nem lehet világcsúcsról beszélni, de a szerdai előfutam után Vaskuti úgy érezte, mintha megdöntötték volna. Nem alaptalanul, mert a románok nagy klasszisa, Ivan Patzaichin és Petre Kapusta előtt nyertek szédületes, 1:41,96-os idővel. A románokat egy méterrel verték meg. A másik előfutamban, pár perccel később 1:45-ös idő is elég volt a sikerhez.

Ezek után tényleg joggal lehetett reménykedni abban, hogy nem lehet ellenfelük a döntőben sem, de hát már sokszor láttuk, hogy a döntő feszültsége egészen más. És volt még két nap, amikor a két versenyzőben is tudatosult, soha vissza nem térő lehetőség előtt állnak.

ENNI SEM TUDTAK. ALUDNI SEM. INGERÜLTEK LETTEK. FEJFÁJÁSSAL KÜSZKÖDTEK.

Ráadásul túl sokszor hallhatták maguk mögött, hogy az előfutamban az előző világbajnokság három leggyorsabb egységét verték meg, és olyan erőben vannak, hogy a többiek nem érhetik utol őket. Foltán szerint ez a felismerés megbénította őket.

Ebből az állapotból az zökkentette ki őket, hogy a pénteki döntőre érkezve azt tapasztalták, a többiek még idegesebbek, mert nem mentek jól. Nekik nem volt más dolguk, minthogy még egyszer lemásolják azt a teljesítményt, amit az előfutamban mutattak. A taktika szerint erősen kezdenek, és 250 méternél megindulnak, és akkor leszakítják a többieket, hogy előnyből várják az utolsó száz métert.

Ha ezt a taktikát választja valaki, nagyon jó erőben kell lennie, hiszen féltávnál új versenyt kell kezdeni. A döntő előtti bemelegítés alátámasztotta, hogy jó erőben vannak, nagyon erős résztávokat tudtak menni. Nem sikerült azonban tökéletesen végrehajtani a taktikát a versenyen, de a szerencse, és az utolsó pillanatban egy hidegvérű korrigálás velük volt.

AZ TÖRTÉNT UGYANIS, HOGY VASKUTI 490 MÉTERNÉL LÉVŐ PIROS BÓJÁRA AZT HITTE, AZ AZ UTOLSÓ.

Az előfutamban még az is volt, de a döntőben az utolsó előtti helyre került, az ötszázat egy sárga jelölte. Ő viszont kifulladva rúgott egy nagyot a hajón, eközben a még előtte evező Foltán lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy húzzon még két kicsit, egyúttal egyenesben is tartsa a hajót, nehogy beboruljanak.

Olyan sebességgel mentek, hogy a hajrázó riválisok ugyan megközelítették őket az utolsó métereken, de befogni nem tudták, és elsőnek csúsztak át a célvonalon. A videón is jól látszik (2:32-nél van a jelenet), hogy a magyar hajó megbillen, történik vele valami, de nyer.

Amikor beértek, ők viszont még nem tudták, hogy ki az első. A vízen melegítő Wichmann Tamás viszont gratulált nekik, és amikor a partra néztek, látták az ünneplő szurkolókat és a lobogó magyar zászlókat, akkor könnyebbültek meg, hogy ők a bajnokok.

  1. Foltán, Vaskuti – 1:43,39
  2. Patzaichin, Kapusta (románok) – 1:44,12
  3. Ananijev, Ilkov (bolgárok) – 1:44,83

„Úgy háromszáz méter táján iszonyatos fájdalom hasított belém: szúrt, fájt mindenem, úgy éreztem, a következő pillanatban meghalok. És ekkor megszólalt bennem valami: halj meg, de majd a verseny végén! Azt hiszem, ezzel jutottam túl a holtponton” mondta Vaskuti a célba érkezés után a Képes Sportnak.

„Gyakorlatilag elnéztem. A mai napig nem tudom, hogy totál véletlen volt, vagy szándékos trükk áldozata lettem. Beprogramoztam magam, hogy a pirosig kell menni, ott pedig rúgni a hajót.

Nem én voltam az egyetlen, akit ez megzavart, más is megállt. Ha veszítünk, biztosan nehéz lett volna feldolgozni, de szerencsére nyertünk” – ezt már évekkel később mondta, a hazai szövetség évkönyvében.

Foltán úgy emlékezett vissza a futamra, hogy a ritmusváltásuk meglepte az ellenfeleket, és 5-6 olyan csapásuk volt, amikor nem tudták eldönteni, reagáljanak-e erre, vagy menjenek velük. Ezt a tanácstalanságot használták ki, és szereztek nagy előnyt, amit a célig meg tudtak tartani a hiba ellenére is.

„Még csak olyan érzés van bennem, mintha világbajnokságot nyertünk volna. Idő kell még, amíg feldolgozom.”

A páros 1981-ban újabb vb-t nyert. 1984-re Foltán nem jutott ki, sorozatos betegségei után abbahagyta, és hamarosan ő lett Vaskuti felkészítője, amikor már Sarusi Kis Jánossal versenyzett. Vaskuti 1986-ban az aranyérem mellé fair play díjat is kapott, miután kölcsönadta a hajóját a nagy rivális jugoszláv egységnek. Az 1988-as olimpián ő vitte a magyar zászlót a nyitóünnepségen. Vaskuti a nemzetközi szövetségben (ICF) és a magyarban is pozíciókat töltött be. Foltán testnevelő tanár.

Forrás: index.hu