Darnyi levélben kérte, engedjék úszni, ne gáncsolják el az életét

Az úszó Darnyi Tamás favoritként érkezett az 1988-as szöuli olimpiára, és ha érezte is ennek súlyát, favorithoz méltóan, nagy előnnyel szerezte meg élete első olimpiai aranyérmét. Szöulban ez volt az első magyar arany.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás egy újsághirdetésre jelentkezett hatévesen, úgy tanult meg úszni Újpesten Szlavitsek Tivadar kezei alatt. A magyar sajtóban 1975-ben jelent meg először hír a nyolcéves Darnyiról, amikor a nyolcéveseknek kiírt békabajnokságban sorra gyűjtötte az aranyérmeket. A dobogó tetején állva a két aktuális világbajnok, Hargitay András és Verrasztó Zoltán gratulált neki, tőlük kapta meg az elismeréseket. Szimbolikus kép lehetett volna, bár akkor még csak sejteni lehetett, hogy a sokoldalú Darnyi bő egy évtizeddel később a korszak mindkét klasszisán túllép. Sőt, az egész világon is.

Magyarország legeredményesebb férfi sportolója lett, ha csak az egyéni elsőségeket nézzük. Mielőtt belekezdenénk a múltidézésbe, vessünk egy pillantást erre a listára:

Michael Phelps (amerikai) 13 aranyérem, Mark Spitz (amerikai), Alekszandr Popov (orosz), Roland Matthes (keletnémet) és Darnyi Tamás, Kitadzsima Koszuke 4-4
Az egyéniben nyert olimpiai aranyak számában Phelps mögött a világ második legeredményesebb úszója – a sorban előtte állók csupán azért előzik meg, mert ők még ezüst- vagy bronzérmet is szereztek. Hat férfi versenyző tudott eljutni négy aranyig az olimpiák történetében.

Azt kérte, tegyék lehetővé számára a sportolást
Az 1976-os év átlagos volt Darnyinak, ám akkor még nem lehetett tudni, hogy meghatározza a sorsát. Akkor találta el ugyanis egy hógolyó a bal szemét az iskolában. Elsőre semmi sem látszott rajta, nem voltak fájdalmai sem, csak évekkel később derült ki: maradandó károsodást szenvedett.

Az első bajnoki aranyait Korényi Olga irányítása mellett érte el. Az 1980-ban olimpiai bajnok Wladár Sándor még abban az évben megjövendölte, hogy hamarosan érkezik valaki, aki majd az ő csúcsait átadja a múltnak 200 háton, mert a kis Darnyi extra tehetség, bár még néhány másodperc van köztük.

 1982-ben az innsbrucki ifjúsági Európa-bajnokságon robbant be Darnyi, akkor már Széchy Tamás volt az edzője. A vegyes számok mellett volt ő a leggyorsabb 200 pillangón is, ezzel az Eb legeredményesebb versenyzője lett. Már akkor a győzelem V betűjét mutatta az ujjaival, ez végigkísérte a pályáját. Széchynél alaptétel lett később, hogy aki kétszázon jól úszik, abból nagyszerű vegyesúszó lesz a hosszabbik távon, vagyis négyszázon. 1981-ről 82-re fordulva Darnyi 8 másodpercet javult 400 vegyesen, 4:36-nál járt akkor, de például 200 háton is fejlődött 3 másodpercet. A 180 centis, 67 kilós Darnyiról az alábbi jellemzés jelent meg akkoriban a Képes Sportban:

Alkata szinte gyermekien vékony. Amikor a rajtkőre lép, valami furcsaságra lesz figyelmes a szemlélő. Megrázza kezét, és csuklótól lefelé vitustáncba kezd egy hatalmas lapáttenyér. Mintha rongyból lenne.

Darnyi ebben a cikkben azt mondta, hogy az 1983-as római Eb-n már szeretne döntős lenni, ahogy a Los Angeles-i olimpián sem lehet más célja.

AZTÁN AZ ÉV VÉGÉN JÖTT A SOKK.

A bal szemére kezdett homályosan látni, majd egyre kevésbé, végül már csak a fényeket érzékelte. A hat évvel korábbi hógolyózásnak akkor jelentkezett a tünete. Már korábban is volt sok orvosnál a szemével, de pontos diagnózis csak 1982. november 9-én született meg:

„A kontraszt-látótér kiesés alapján ideghártya leválás lehetősége merült fel.”

Műteni kellett, de itthon nem lehetett, ezért az ország összefogott, és rekordidő alatt sikerült összegyűjteni az operáció költségeit, a kölni Klaus Heimann professzor pedig vállalta a beavatkozást. (A korábbi bajnok Székely Éva szemét ő mentette meg.) November 22-én műtötték először Darnyit, december elején jött a második beavatkozás. A januári első kontrollon azt írta a doktor, óvatosan elkezdhet úszni a hónap végén, de a fejesugrásokat ne gyakorolja. A retina azonban ismét levált, így márciusban elkerülhetetlen volt az újabb műtét.

A német szakorvos hónapokkal később engedélyezte az edzést és a versenyzést, a hazai sportorvosi konzílium viszont nem. Félő volt ugyanis, hogy a jobb szeme sem lesz egészséges, arra is átterjedhet a gyulladás. Heimann professzor azonban mindenkit megnyugtatott, hogy Darnyi jobb szeme ép, élesen lát vele, és nem terjedhet át arra a probléma. Ezért Darnyi 1984-ben levelet írt a róla döntést hozóknak:

Kérem, tegye lehetővé számomra a sportolást és a versenyzést, ami az én életem értelmét jelenti. Kérem, ne gáncsolják el az életemet, mert versenyzés nélkül az életem értelmét veszti. Segítségüket kérem az élethez!

A Magyar Ifjúságban Serényi Péter azzal zárta a Darnyi dosszié című cikkét, hogy az úszó útra kelt Kubába edzőtáborozni, 1984 márciusában pedig az utolsó pillanatban megkapta a versenyzési engedélyt is. Az országos bajnokságot kevéssel a bojkottált olimpia előtt rendezték, ezért ugyan csak játék a számokkal, de érdemes behelyettesíteni az idejét az olimpiára: mindkét távon döntős lehetett volna. Ha a terve, hogy döntőt ússzon, nem is jött össze a világpolitika miatt, a fejlődése szembetűnő volt.

Azokért is úszott, akik sokat tettek érte
Darnyi folyamatos kontroll alatt úszott, és a Magyar Hírlapban ezt nyilatkozta 1985-ben: „Az idén februárban felülvizsgálaton voltam Kölnben. Nagyon megnyugodtam, mert azt mondta a professzor úr, hogy az erős megterhelés ellenére sem lépett fel komplikáció. Ma már nem is foglalkoztat a szemem, kihevertem a lelki megrázkódtatást.” Az interjú azután készült 1985 júniusában, hogy nagy örömére Rómában, hazai környezetben legyőzte Franceschit, az olaszok legjobbját, és ez jelentősen megnövelte az önbizalmát.

Kevés a nemzetközi tapasztalatom, tudom magamról, hogy egy-egy rangos külföldi eseményen néha remegő lábakkal állok a rajtkőre, így szükségem van a hasonló sikerélményekre. Nagyon készülök az Eb-re. Tisztában vagyok vele: nemcsak magamért úszom, hanem azokért is, akik oly sokat tettek értem. Négyszáz vegyesen mindenképpen szeretnék dobogós helyezést elérni.

Augusztus elején aztán jöhetett a szófiai Európa-bajnokság és Darnyi első átütő sikere a felnőtt mezőnyben. 400 vegyesen 4:20,7, 200 vegyesen 2:03,23 volt az ideje. Négyszázon két másodperccel volt gyorsabb a másodiknál, a rövidebbik távon kilenc tizeddel.  

Kapott egy tortát a csapattól, így ünnepeltek, aztán a fáradtságtól elzuhant, mint egy fatuskó. Már akkor szó volt arról, hogy ha a mellúszásán tud javítani, akkor világbajnok is lehet. A győzelme után a Képes Sportban jelent meg vele az alábbi interjú:

– Mi a szép az úszásban?

– Hát ez. Hogy győzni lehet.

– Fontos neked ?

– Nagyon.

– Négyszer operáltak, fájdalmas volt ?

– Inkább kellemetlen. Főleg utána néhány hétig. Elviseltem.

– Akarattal?

– Biztos.

– Ugyanazzal az akarattal, amelyikkel Európa-bajnok lettél?

– Lehetséges. Erre sem gondoltam még. Talán tényleg összefügg a kettő. De akkor ez az életben továbbra is segíthet.

– És, ha úgy alakult volna, hogy többé nem úszhatsz!

– Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben.

Az 1986-os madridi világbajnokságon aztán már favorit volt. Ennek megfelelően 400-on a győztes ideje 4:18,98 volt, míg 200-on 2:01,57. A képlet majdnem ugyanaz volt, mint egy évvel korábban, az előnye a hosszabbik távon 3 másodperc volt, a rövidebbiken 8 tized. Az olimpiai bajnok Baumann és Jaroscsuk volt a vert mezőnyben.

 

1987 augusztusában megvédte az Európa-bajnoki aranyát, és életében először megjavította a világcsúcsot. 4:15,42 lett az új rekord, amivel üzent az amerikai Dave Whartonnak, aki öt napig mondhatta el magáról, hogy az övé a legjobb idő. A szintén Széchy-tanítvány Szabó József volt mögötte a második az Eb-n. Négy nappal később Darnyi 200 vegyesen is világcsúcsot ért el, amivel csak nyomatékosította, hogy az olimpia legnagyobb favoritjává lépett elő.

Az olimpia legmagabiztosabb győzelme
Van egy álmom. Egy olyan úszó, aki miatt nem kell izgulni, hátradőlhetek, ha versenyez, mert ha nem zárják ki a rajtnál, biztosan nyer, bárki is az ellenfél. Egy olyan úszó, aki miatt generációk hagyják abba, mert értelmetlennek látják a folytatást

– ezt az edzője, Széchy Tamás nyilatkozta akkoriban a tévében. Széchy hátradőlhetett 1988. szeptember 20-án, mert Darnyi az előfutamban 4:16,55-tel olimpiai csúcsot úszott. Darnyi a verseny előtt ugyanazt a cipőt húzta fel, amit az első, szófiai győzelmekor, még ha rojtos volt is, a babonáját őrizni akarta.

Jöhetett az olimpiai döntő. Mivel izgulós típus volt, természetesen akkor is eljátszotta, ha már a szabály lehetővé tette – később ezért kizárás járt –, hogy beugrott a rajt előtt a vízbe, megmártózott, miközben a többiek még idegesebbek lettek. Száznál, a pillangó után még harmadik volt, Wharton és Kühl mögött, százötvennél viszont – kiemelkedő hátúszásának köszönhetően – már első. Mellen is növelni tudta az előnyét, így a gyorsra már több mint 3 másodperces előnnyel fordult.

 4:14,75-tel világcsúcsot úszott. Széchy szerint még jobb is lehetett volna az ideje, ha megszorítják, de erre senki sem volt képes a mezőnyben. Az egész olimpia egyik legmagabiztosabb győzelmét láthattuk. A végeredmény a következő volt:

  1. Darnyi Tamás – 4:14,74
  2. Dave Wharton – 4:17,36
  3. Stefano Battistelli – 4:18,01

Az angol kommentátor azt mondta a közvetítés alatt, hogy előre oda lehetne adni neki az aranyat, mert annyival jobb a többieknél, úsznia sem kellene. Darnyi a verseny után úgy nyilatkozott, hogy gondolt a világcsúcsra, a győzelem után viszont arra nem tudott felelni, mi lesz kétszáz vegyesen. Három nap múlva jött a következő arany. 

Forrás: index.hu