Szerelmes volt, ezért kezdett vívni, végül olimpiai bajnok lett

A jelenlegi évezred első magyar olimpiai bajnoka a párbajtőröző Nagy Tímea lett, aki a 2000-es sydneyi olimpia elődöntőjében a címvédő Laura Flesselt verte, a fináléban pedig a Mincza Ildikót legyőző svájci Bürkit.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Nagy Tímea 10 évesen, 1980-ban kezdett el vívni a Vasasban, követett egy fiút, akibe szerelmes volt. A kapcsolatból nem lett semmi, a vívásnak viszont örök hűséget fogadott.

18 évesen az Ifjúsági Barátság Versenyen második helyezett lett a tőrcsapattal, de az olimpiai kerettagságra még nem volt esélye ekkor. A legjobbkor jött neki, hogy a párbajtőr teret hódított a nőknél is, ennek köszönhetően négy évvel később, 1992-ben már a világbajnoki aranyérmes csapat tagja volt. A szakágat 1996-ban beemelték az olimpiai programba is, így az 1995-ben egyéniben Európa-bajnok lett Nagy, aki az olimpia előtti időszakban öt világkupaversenyt nyert meg, így favoritként mehetett az atlantai olimpiára. A csapat vb-aranyérem után utazott az atlantai olimpiára, és nagy meglepetést keltett, mert nem lett érmes. Az elődöntőben az olaszok sokkal jobbak voltak a magyar csapatnál, a harmadik helyért az oroszok egy találattal adtak többet. Nagy egyéniben az ötödik helyen végzett.

1998-ban megszületett első gyereke, Csenge, majd Nagy egy év múlva fontos versenyeket nyert, és az aranyérmes csapat tagja volt a 1999-es szöuli vb-n.

A sydneyi olimpián az egyéni versenyeket a második napon rendezték. Vívó addig az olimpiák történetében sohasem szerezte meg az első aranyat a magyar csapatból, Nagy viszont ezzel iratkozott be a történelemkönyvekbe.

„Más megközelítésből vártam ezt az olimpiát. Nem tűztem ki magamnak olyan borzasztó nagy célt, hogy csak az aranyérem, ami jó és számít, aminek örülhetek. Már annak is örülök, hogy szülés után visszajöttem, és itt vagyok másodszor is” – mondta a Telesportnak. A hosszú repülőúton kockapókerezett, és szinte egyszer sem beszélt a versenyről.

Naggyal kevesen számoltak éremesélyesként, és az elején nem is figyelt rá senki, de olyan napot fogott ki, hogy egy asszó kivételével igazán megszorítani sem tudták.

Az útja a döntőig:

  • Jang (kínai) – 11-8
  • Julija Vansovica (lett) – 15-10
  • Claudia Bokel (német) – 15-8
  • Laura Flessel (francia) – 15-14

Jang ellen döcögősen kezdődött Nagynak az olimpia, akkor nem gondolta volna, hogy ott lehet a döntőben. Az elődöntőben a címvédő Flessel volt az ellenfele, és egy nagy meccsen győzte le. 6-4-re még a francia vezetett, mert a lábszúrásai igen hatékonyak voltak. 8-8-nál lett ismét egyenlő az állás, onnan pedig Nagy 13-10-re meglépett. A könnyedségéről ismert francia azonban három találattal utolérte. Nagy újra remekül vette észre a francia gyenge pontját, de a következő támadását nem tudta befejezni, 14-14-nél pedig jöhetett a mindent eldöntő találat.

Nagy ment előre, annál is inkább, mert Flessel csalogatta, a pást végében aztán a francia kitörését hárította, és mivel a visszaszúrás pontos volt, Nagy jutott be a fináléba, ahol a 31 éves svájci Gianna Hablützel-Bürki volt az ellenfele.

Bürki búcsúztatta el Minczát, és a döntőt is jobban kezdte a magyarnál, 6-3-nál ellépett. Az első háromperces pihenőben Nagy rendezte a gondolatait, és onnantól végig uralta a küzdelmet, pontosan az történt, amit eltervezett. 13-11-re vezetett már, amikor a svájcinak már rohannia kellett az eredmény után, az utolsó 10 másodpercben mindent egy lapra feltéve kockáztatott, de Nagy kiválóan védekezett, és ha hátrált is, rendre eltalálta a svájci karját vagy a lábát. Két sima találattal alakította 15-11-re az állást, ezzel ő lett az olimpiai bajnok.

„Ilyen jól még sohasem vívtam, csak az jár az eszemben, hogy az aranyérem mellett feküdjek. Flessel ellen nagyon megijedtem, amikor három találatnyi előnyt gyorsan behozott. A döntőben taktikát kellett váltani, ki kellett iktatni, hogy a lábmunkáját érvényesíteni tudja a svájci. Amikor ez megtörtént, onnantól sikerült átfordítani a meccset. Sokan kérdezik, mindig ilyen boldog, és jókedvű vagyok-e. Igen, kiegyensúlyozott az életem” – így értékelt az aranyérem átadása utáni sajtótájékoztatón. Flesselé lett végül a bronzérem.

„Aki nem tudja elviselni a tétet, azt, hogy az adott napon, azon az egyetlen napon a legjobb legyen a világon, az összeroppan, előbb-utóbb elbukik. Nagy Tímea nagyon megérdemelte ezt a sikert, mert jól tudom, milyen nehéz gyermek mellett világklasszis teljesítményt nyújtani” – hangzott a kapitány, Kovács Tamás értékelése a Magyar Nemzetben.

A csapatversenyről is kérdezték. Abban bízott, hogy nem lesz meglepetés, de az lett, mert az első kiemelt válogatott a negyedik helyen fejezte be. Az Indexnek azt a magyarázatot adta, hogy kevés volt az egy nap szünet. Neki azért, mert a sikert fel kellett dolgoznia, a társaknak pedig a csalódást.

A sydneyi olimpián nem hitte, hogy a 2004-es athéni olimpiáig vívni fog, de nem hagyta abba, és Elek IIona után ő volt az első magyar vívónő, aki megvédte az első helyét.

Forrás: index.hu