"Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri."

A hamarosan 50. születésnapját ünneplő Nagy Tímea nem érzi különbnek magát azért, mert olimpiai bajnok.

Jelenlegi feladatai foglalkoztatják, sportsikerei kevésbé Nagy Tímea kétszeres olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőt, aki szombaton ünnepli 50. születésnapját."Amikor tizenkét éve elvállaltam a margitszigeti létesítmény vezetését, gyakorlatilag összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Az uszodába hordtam a gyerekeimet úszni, és így egész nap közel lehettem hozzájuk" - mondta a kerek évforduló apropóján az MTI-nek a jelenleg a Magyar Nemzeti Sportközpontok (MNSK) égisze alá tartozó Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetőjeként dolgozó Nagy Tímea. "Az, hogy a sportban maradtam, nagyon jó volt, de a pástok világa után egy számomra idegen közeget kellett megismernem. Belecsaptam, mert szeretem a kihívásokat" - tette hozzá.

Abban, hogy fokozatosan beletanult új munkájába, nagy szerepe volt a vízilabdázó Dala Tamásnak, az uszodák igazgatójának.
"Megtanultam például, hogy a vízilabdában miért zavaró a lyukas háló, és számtalan apróságnak tűnő fontos dolgot. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a sportból jöttem, és így éreztem, mi a fontos és mi halasztható. Büszke vagyok a Duna Arénában idén januárban megrendezett vízilabda Európa-bajnokságra, a 2017-es margitszigeti vizes-világbajnokságra, és sajnálom, hogy a koronavírus-járvány miatt az idén elmaradt az úszók kontinensbajnoksága". - mondta.

Nagy Tímea (jobbra) a 2000-es olimpia döntőjében.

Fotó: Philippe Caron/Sygma via Getty ImagesA munkája mellett gyermekei töltik ki az életét, akik - mint azt megjegyezte - "szerencsére egészségesek, tündérek, és alakul a személyiségük".

"Mindhárman vízilabdáznak, bár egy időben Luca megpróbálkozott a vívással, de visszatért a medencéhez" - fogalmazott.

Nagy Tímea egykori sportágától sem szakadt el, a vívószövetség alelnökeként számíthatnak a munkájára, nemrégiben pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete az elnökévé választotta.
A sportos funkciói mellett büszke arra, hogy a magyarországi Barnahus jószolgálati nagykövetének is megválasztották.

"Ez a szervezet a szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekeit képviseli, és anyaként, nőként, emberként is fontosnak tartom a tevékenységét, mert csak így lehet visszaszorítani a bántalmazásokat, a már sérült kis lelket így lehet megóvni a további sérülésektől" - hangsúlyozta.

A győzelem pillanata, 2004-ben.Fotó: Andreas Rentz/Bongarts/Getty Images

A sportolói pályafutását lezárta, azzal sem foglalkozik, hogy éppen húsz éve, Sydneyben szerezte az első ötkarikás aranyérmét.

"Az, hogy olimpiai bajnok vagyok, csak annyit jelent, hogy akkor én voltam ott, abban a pillanatban a legjobb. Nem vagyok több semmivel, mint az, aki emberek életét menti meg vagy gyerekeket tanít. Hétköznapi ember vagyok, aki sír, ha fájdalom éri, akár testi, akár lelki" - mondta, majd megemlítette, hogy az életéből nagyon hiányzik Móna István, a BHSE vívószakosztályának tíz éve elhunyt vezetője, aki szinte második apukája volt.

Felejthetetlen pillanat: Nagy Tímea vigasztalja az ezüstérmes Laura Flesselt.

Borítókép: Jamie Squire/Getty Images

"Pista bácsi hiánya nagyon megvisel. Kerekebb és boldogabb lenne az életem az ő tanácsaival, a jelenlétével. Pótolhatatlan veszteség a számomra, és mindennap eszembe jut. Az athéni olimpiai győzelmem dátumát nem tudom, de azt nem lehet elfelejteni, hogy Sydneyben éppen az ő születésnapján lettem olimpiai bajnok" - mondta Nagy Tímea.

Forrás: sport365.hu