Dr. Faragó Tamás

olimpiai bajnok vízilabdázó, edző
 

Sportpályafutása

1965-től a BVSC, 1969-től a Vasas játékosa volt. 1970-ben tagja volt az ifi Eb-n hatodik helyezett csapatnak és a felnőtt Eb-n második helyezést elért válogatottnak. 1971-ben ifi európa-bajnok és MNK győztes lett. Az 1972-es olimpián ezüstérmet szerzett. A következő szezonban világbajnok lett. 1974-ben, Bécsben európa-bajnoki elsőséget, a magyar bajnokságban harmadik helyezést ért el. Az 1975-ös világbajnokságon második lett a válogatottal. A Vasassal bajnokságot nyert. A Montrealban olimpiai bajnoki címet szerzett. Klubcsapatával megvédte bajnoki címét.

1977-ben újra megszerezte a kontinens elsőségét. A magyar bajnokságban első, az Universiaden második lett. A következő évben világbajnoki második lett. 1979-ben BEK-et és magyar bajnokságot nyert. A moszkvai olimpián bronzérmes lett. Az 1981-es Világ Kupán hatodik helyezett lett. 1984-től az NSZK-beli Düsseldorf játékosa lett. 1985-ben ötödik lett az Európa-bajnokságon. 1970-től 1985-ig kettőszázötvennyolcszor szerepelt a magyar válogatottban. 1987-től az olaszországi BC Arenzano vízilabdázója volt. Az aktív sportolástól 1989-ben vonult vissza. 1993-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották. 1983-ban megalapította az év ifjúsági vízilabdázója trófeát. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. 
 

Sporteredményei

  • olimpiai bajnok (1976)
  • olimpiai 2. helyezett (1972)
  • olimpiai 3. helyezett (1980)
  • világbajnok (1973)
  • kétszeres világbajnoki 2. helyezett (1975, 1978)
  • kétszeres Európa-bajnok (1974, 1977)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (1970)
  • kilencszeres magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981,1982, 1983, 1984)
  • négyszeres Magyar Kupa-győztes (1971, 1981, 1983, 1984)
  • Olasz Kupa-győztes (1988)
  • kétszeres BEK-győztes (1979, 1984)
  • KEK-győztes (1988) 
     
     

Edzői pályafutása

1980-ban a budapesti egyetemen állatorvosi oklevelet, majd 1981-ben a Testnevelési Főiskolán vízilabda-edzői oklevelet szerzett. Még aktív játékosként a BC Arenzano játékosedzője volt. 1989. decemberében elvállalta az OSC vezetőedzői posztját. 1990. januárjában felkérték junior szövetségi kapitánynak. 1990. júliusától a BVSC vezetőedzője lett. Ebben az évben a junior válogatottal európa-bajnoki harmadik lett. 1991. nyarán lemondott junior kapitányi poziciójáról.

1992-től ismét Olaszországban a Florenzia vezetőedzője lett. 1993-ban visszatért Magyarországra és Csapó Gáborral vízilabda-iskolát nyitott, egyúttal a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott edzője lett. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzőjeként, majd 2000-től 2005-ig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a magyar válogatott világbajnoki, európa-bajnoki és Világkupa győzelmet szerzett. 2005 májusában a Vasas vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója lett. 2005 novemberében bejelentette, hogy az év végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg a válogatottal.
 

Sportvezetőként

1989. decemberében tagja lett a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének. 1998 novemberében újraválasztották. Ekkor elnöknek is jelöltette magát, de Martin Györggyel szemben alulmaradt.
 

Díjai, elismerései

  • Az év magyar vízilabdázója (1975, 1976)
  • Kiváló nevelő munkáért (1995)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2001)
  • Az év szövetségi kapitánya (2005)

 
(forrás: Wikipedia)