Kulcsár Győző

négyszeres olimpiai bajnok vívó, edző, sportvezető, a Nemzet Sportolója
 

Sportolói pályafutása

1957-től az Újpesti Dózsa, 1958-tól a MEAFC (Miskolci Egyetemi Atlétikai és Futball Club), 1960-tól a Budapesti Vasas, 1961-től az OSC (Orvosegyetemi Sport Club) vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást 1980-ban fejezte be.
 

Edzői és sportvezetői pályafutása

1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. A mérnöki diploma megszerzése után a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott. 1979-től 1980-ig a Magyar Vívó Szövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett. Irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is.

2005-től a Nemzet Sportolóinak delegáltjaként a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, majd elnökségi tagja lett. 2009-ben újra elnökségi tagnak választották.

2005 decemberében a párbajtőr szakág szövetségi kapitányának nevezték ki. Posztján 2008-ban megerősítették. 2012 februárjában lemondott a párbajtőr-szakág szövetségi kapitányi poziciójáról, mivel a Magyar Vívó Szövetség nem jelölte őt MOB-tagnak.
 

Díjai, elismerései

  • Az év magyar vívója (1968, 1971, 1974)
  • MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
  • A magyar sport halhatatlanja (2000)
  • A Nemzet Sportolója (2004)
  • MOB érdemérem (2004)
  • Az év magyar edzője, második helyezett (2004)
  • NOB elnöki különdíj (2005)
  • Az év magyar edzője, harmadik helyezett (2006, 2007)
  • Az év magyar vívó edzője (2006)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)[2]
  • Az év magyar szövetségi kapitánya, harmadik helyezett (2010)

 
(forrás: Wikipedia)