Dr. Magyar Zoltán

Dr. Magyar Zoltánkétszeres olimpiai bajnok tornász, sportvezető, állatorvos
 

1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vigh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett Magyar-vándor első bemutatása. Pályafutása alatt lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává. Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai olimpiai győzelme után vonult vissza.

1979-ben a Testnevelési Főiskolán torna szakedzői, 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke.

Sporteredményei:

  • kétszeres olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980)
  • olimpiai 3. helyezett (összetett, csapat: 1980)
  • olimpiai 4. helyezett (összetett, csapat: 1976)
  • olimpiai 5. helyezett (lóugrás: 1976)
  • háromszoros világbajnok (lólengés: 1974, 1978, 1979)
  • világbajnoki 4. helyezett (összetett, csapat: 1974)
  • világbajnoki 6. helyezett (összetett csapat: 1978, 1979)
  • háromszoros Európa-bajnok (lólengés: 1973, 1975, 1977)
  • Világkupa-győztes (1975, 1978)
  • Universiade-győztes (1977)
  • hússzoros mesterfokú magyar bajnok
     

Díjai, elismerései:

  • Az év magyar tornásza (1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980)
  • Az év magyar sportolója (1974, 1978, 1980)
  • Az FTC örökös bajnoka
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
  • Magyar Örökség-díj (1997)
  • Ferencvárosért emlékérem (1999)
  • A magyar tornasport halhatatlanja (2008)

(forrás: Wikipedia)