Székely Éva

olimpiai arany- és ezüstérmes magyar úszónő
 

Édesapja székely, édesanyja felvidéki származású. Kilenc évesen, a rádió olimpiai közvetítései hatására határozta el, hogy sportoló lesz. A Ferencvárosban kezdett úszni. Edzője Sárosi Imre volt. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A második világháború alatt zsidó származása miatt nem sportolhatott.
 
1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba. 1947-ben első nőként úszott versenyen 200 métert pillangó kartempókkal. (Ekkor még nem létezett hivatalosan a pillangóúszó versenyszám. A mellúszás szabályai lehetővé tették a pillangózó stílust) Ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon 200 méter mellen második, 400 méter gyorson hetedik volt. A főiskolai világbajnokságon három aranyérmet szerzett. 1948-ban hetekig betegség hátráltatta a felkészülésben. Az olimpián 200 méter mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt.
 
1950-ben nem indult a magyar csapat az Európa-bajnokságon. (A rendezést eredetileg Magyarország kapta, amit visszavontak). Székely Éva az Eb idején elért eredményeivel négy Európa-bajnokságot nyerhetett volna. 1951-ben a főiskolai vb-n ötször állhatott a dobogó tetejére. A következő évben az olimpián 200 mellen első, 400 méter gyorson hatodik lett. 1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon. 1956-ban 200 méter mellen ezüstérmes volt az olimpián. 1960-ban fejezte be végleg úszó pályafutását.
 
Gyógyszerész diplomát szerzett. 1965-ben elvégezte a TF-et. Szakedzői diplomát szerzett. Már sportolóként a MÁV kórház patikájában dolgozott. 1960-tól 1969-ig a BVSC, majd az FTC utánpótlás úszóedzője volt. 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította. 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művével általános elismerést váltott ki. Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé és itthon is tagja lett a legjobb magyar sportolók egyesületének. 1985–1989 között a Start SE társelnöke volt.

Édesapja székely, édesanyja felvidéki származású. Kilenc évesen, a rádió olimpiai közvetítései hatására határozta el, hogy sportoló lesz. A Ferencvárosban kezdett úszni. Edzője Sárosi Imre volt. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A második világháború alatt zsidó származása miatt nem sportolhatott.
 
1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba. 1947-ben első nőként úszott versenyen 200 métert pillangó kartempókkal. (Ekkor még nem létezett hivatalosan a pillangóúszó versenyszám. A mellúszás szabályai lehetővé tették a pillangózó stílust) Ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon 200 méter mellen második, 400 méter gyorson hetedik volt. A főiskolai világbajnokságon három aranyérmet szerzett. 1948-ban hetekig betegség hátráltatta a felkészülésben. Az olimpián 200 méter mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt.
 
1950-ben nem indult a magyar csapat az Európa-bajnokságon. (A rendezést eredetileg Magyarország kapta, amit visszavontak). Székely Éva az Eb idején elért eredményeivel négy Európa-bajnokságot nyerhetett volna. 1951-ben a főiskolai vb-n ötször állhatott a dobogó tetejére. A következő évben az olimpián 200 mellen első, 400 méter gyorson hatodik lett. 1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon. 1956-ban 200 méter mellen ezüstérmes volt az olimpián. 1960-ban fejezte be végleg úszó pályafutását.
 
Gyógyszerész diplomát szerzett. 1965-ben elvégezte a TF-et. Szakedzői diplomát szerzett. Már sportolóként a MÁV kórház patikájában dolgozott. 1960-tól 1969-ig a BVSC, majd az FTC utánpótlás úszóedzője volt. 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította. 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művével általános elismerést váltott ki. Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé és itthon is tagja lett a legjobb magyar sportolók egyesületének. 1985–1989 között a Start SE társelnöke volt.

Díjai, elismerései

  • Az FTC örökös tagja (1974)
  • Az úszó Hírességek csarnokának tagja (1976)
  • Mesteredző (1969)
  • Gyermekekért-díj (1986)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996)
  • A Nemzet Sportolója (2004)
  • A Nemzeti Sportszövetség életműdíja (2005)
  • Nemzetközi Fair Play díj (életmű) (2006)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007)
  • Prima díj (2011)
  • A Magyar Úszó Szövetség örökös bajnoka

 
(forrás: Wikipedia)